Szeptember 21-én volt pontosan egy éve, hogy Vlagyimir Putyin bejelentette a mozgósítást Ukrajna elleni háború érdekében – annak ellenére, hogy többször is megígérte, hogy nem teszi meg. A mozgósítás nemcsak a frontra vonulókat és hozzátartozóikat érintette, hanem sok más oroszt is: volt, aki az országon belül bujkálni kényszerült a mozgósítás elől, volt, aki elhagyta az Orosz Föderációt.
Oroszország hivatalos hatóságai egy szörnyű gazdasági „mocsárba” hurcolják az országot, több százezer embert mozgósítva minden korosztályból, akik segíthetik az ország fejlődését, és nem pedig menni és halni harcban egy vagy több Kreml oligarcha ambícióiért.
Andrej Guruljov, az orosz Állami Duma védelmi bizottságának tagja kijelentette, hogy a munkanélküli oroszokat mozgósítani kell a frontra, elgondolkodva azon, hogy Oroszország miért ragadt bele az Ukrajnával vívott háborúba, és miért nem tud eredményeket elérni. „Az első probléma az élősködők. Az emberek egyáltalán nem dolgoznak sehol, úgy ülnek élősködőként a munkaerőpiacon. Azt mondják nekem: „Mobilizáljuk őket.” Mindenki a munkaerőpiacon, aki munkanélküli – az isten szerelmére, hajrá, a szovjetek erejéért. Ki szól közbe?” – mondta Guruljov Vlagyimir Szolovjov propagandista adásában.
A közelmúltban az is ismertté vált a brit hírszerzésnek köszönhetően, hogy a munkaerőhiány most már elképesztő. „A munkaerőhiány az orosz iparban 2023 júliusában új csúcsra, 42%-ra emelkedett. A hiány 7 százalékkal nőtt idén áprilishoz képest” – áll a titkosszolgálati jelentésben. Az üzenet utal az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának elnökhelyettesére, Dmitrij Medvegyevre is, miszerint 2023. szeptember 3-ig már 280 ezer embert mozgósítottak Oroszországban. A hírszerző ügynökség megjegyzi, hogy nem tudta független értékelést végezni ezekről a számokról.
A brit hírszerzés logikusan azt feltételezi, hogy a 2024. márciusi elnökválasztás előestéjén a hatóságok megtagadhatják a további mozgósítást, mert arra kényszeríti az állampolgárokat, hogy keresgéljenek az országból való szökés lehetőségeit.
Márpedig ez az oroszok legnagyobb problémája: nem állnak ki a változások mellett a jövőjük érdekében, nem tiltakoznak tömegesen a hatalom döntései miatt. Azok, akik nem hagyták el az Orosz Föderációt, szerintük „elhallgatásra kényszerülnek”.
Érdekes bemutatni a távozott oroszok véleményét. Számukra csak Putyin az oka a háborúnak és minden rossznak. A Meduza kiadónak adott interjújában orosz migránsok egy csoportja osztotta meg gondolatait arról, miért mentek el, és hogyan élnek most. „Másnap a mozgósítás bejelentése után már Fehéroroszországban voltam. Majdnem egy hónapot vártam, hogy megjelenjen egy jegy Jerevánba, nem Moszkván keresztül. Örményországban találkoztam a családommal, két héttel később mindannyian együtt repültünk Montenegróba. 2022 decemberéig az „orosz” állami bankban folytattam a távmunkát, majd fel kellett mondanom. A feleségem munkát talált egy nemzetközi cégnél, én pedig turmixbárt nyitottam. A gyerek hat hónap alatt tanult meg angolul beszélni egy helyi óvodában. Ebben az évben eladtuk az összes ingatlant Oroszországban, nincs hová visszaútazni. Ha nem lett volna a mozgósítás, soha nem útaztunk volna ki” – mondja Olekszandr, aki Montenegróba költözött. Az oroszok mentalitásával kapcsolatban pedig egy nagyon átfogó mondat, hogy nem fontos mindegy, hogy a háború, az elnyomások, Putyin rezsimje kitart-e – csak a mozgósítás lett az ország elhagyásának oka. Nem pedig a tiltakozás.
Így hát egy orosz városból származó Iryna családjuk életének valóságáról beszél. „Megtiltottam a férjemnek, hogy bemenjen a moszkvai metróba, amikor még egyszer elmegyünk rokonokhoz vagy vásárolni. A telefonjainkat otthon hagyjuk, a férfi sapkát visel nagy hosszúságú napellenzővel. Nem látogatunk meg RU domainnel rendelkező oldalakat, soha nem kapcsoljuk ki a VPN-t. Meggyőztük a munkáltatót, hogy a férjem regisztráció nélküli munkába váltson, nehogy kerüljenek az adatok például a nyugdíjpénztárba.”
Figyelmet érdemel Anna története, aki férjével Moszkvából Tbiliszibe költözött. „Nehéz év volt. Egy kerékpáros férfi átlépte a határt Felső-Larsban, egész nap a semleges sávban állt enni és víz nélkül, három napig nem aludt. Később én jöttem hozzá. Drasztikusan megváltoztattuk életmódunkat, sokat veszítettünk a bevételből, a kényelemből, a rokonokkal, barátokkal való kommunikáció lehetőségéből. Ebben az évben fájdalmat, csalódást, kétségbeesést éltünk át. De volt remény, és most is van. Nem bánok meg semmit, jól döntöttünk.”
Az oroszok többsége számára a háború megváltoztatta tényleges lakóhelyét, de a Putyin-diktatúra és a totalitarizmus elmélyüléséhez való hozzáállását nem. Abban az időben, amíg az orosz gazdaság és más szférák haldoklik a mozgósítás miatt, az oroszok személyesen aggódnak a jövőjükért. Az agresszív rezsimeknek való évekig tartó alávetettség, „kényszer csend” és a polgárok állam változásai iránti vágyának hiánya miatt nem az állam jövője lesz az első számú kérdés számukra.