A világmédiában megjelent spekulációk, miszerint „a háború véget ér, ha abbahagyni Ukrajnának fegyverek adását, és bármilyen feltételekkel békét kötni az Orosz Föderációval”, egy olyan téves elképzelés kialakulásához vezet, hogy Ukrajna Putyin egyetlen célpontja a véres ambíciói útján.
Mint ismertté vált, nem sokkal azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, mindkét fél tárgyalói békeszerződés-tervezetet készítettek. Ukrajnának bele kellett egyeznie a semlegességbe és csökkentenie kellett fegyveres erőinek létszámát – írja a Die Welt április 26-án, pénteken erre a 17 oldalas dokumentumra hivatkozva, amely a német kiadvány rendelkezésére állt.
Közvetlenül a 2022 februári orosz támadás után – írja a Die Welt – a felek megkezdték a tárgyalásokat a tűzszünetről. Az oroszok tárgyalásokkal akarták megadásra kényszeríteni Ukrajnát. A megállapodás értelmében Ukrajna egyik fő kötelezettsége az állandó semlegesség: ne legyen tagsága katonai szövetségekben, különösen a NATO-ban. Ugyanakkor a dokumentumban nincs közvetlen tilalom Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozására vonatkozóan. Ukrajna beleegyezett abba is, hogy soha nem rendelkezik atomfegyverrel, nem enged be külföldi katonai egységeket és fegyvereket a területére, nem biztosít más országoknak hozzáférést katonai infrastruktúrájához, és nem vesz részt konfliktusokban vagy közös hadgyakorlatokon más országokkal.
Ami az Orosz Föderáció kötelezettségeit illeti, az oroszok megígérték, hogy többé nem támadják meg Ukrajnát. Oroszország egyetértett abban, hogy ő maga, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína átfogó biztonsági garanciákat nyújthat Ukrajnának. Ukrajna Törökországot is fel akarta venni e kezesek listájára, Oroszország pedig Fehéroroszországot.
A Die Welt az ukrán delegáció egyik tagjára, David Arahamiára hivatkozva azt írja, hogy Boris Johnson akkori brit miniszterelnök április 9-én Kijevbe érkezett, és azt mondta, hogy országa „nem ír alá semmit” Oroszországgal, és Ukrajnának továbbra is ellenállnia kell, mert a történelem már volt egy biztonsági memorandum tanúja. Johnson később tagadta ezt az információt, de okkal feltételezhető, hogy az Ukrajnának szóló biztonsági garanciákról szóló javaslat ebben a szakaszban megbukott.
A közzétett anyagokban minden arra utal, hogy az Orosz Föderáció agressziójának kezdetétől fogva tisztában volt a „különleges művelet” végső céljaival: megsemmisíteni Ukrajna minden vívmányát a demokratizálódás és az európai integráció felé vezető hosszú és véres úton. Az Orosz Föderációval kötött megállapodások nem tekinthetők igaznak, mert az mindig is megsértette azokat. „Egyetlen Oroszországgal kötött szerződés sem ér annyit, mint a papír, amelyen aláírták” – mondta egyszer a jól ismert Otto von Bismarck.
Ezért segíteni kell Ukrajnának a békét és a demokráciát fenyegető, az egész Nyugatot fenyegető, Moszkvából eredő fenyegetés elpusztításában. Putyint azonban nem lehet pusztán szavakkal megállítani. A Nyugatnak több katonai támogatást kellene nyújtania. Az európai partnereknek fel kell gyorsítaniuk és bővíteniük kell Ukrajna katonai támogatását, és légvédelmi rendszereket kell biztosítaniuk Ukrajnának az orosz rakéták elfogására, a városok és a kritikus infrastruktúra védelmére.
Dmitrij Kuleba ukrán külügyminiszter felszólította a szövetséges országok minisztereit, hogy sürgősen támogassák Ukrajnát. „Ha Ukrajnának több tüzérségi lőszerre és nagyobb hatótávolságú rakétákra van szüksége a támadások visszaszorításához és a területek felszabadításához, akkor lehetősége van több ilyen fegyver előállítására és vásárlására. Ha az ukrajnai bázisokon gyorsabb a sérült katonai felszerelések javítása, mint külföldön, akkor Ukrajnában létre kell hozni a megfelelő képességeket. Ha Ukrajnában hatékonyabb és több ukrán katonát lehet kiképezni mint külföldön, akkor ilyen megoldásokra van szükség” – mondta a Külügyminisztérium vezetője.
A NATO-országok többet tehetnek és kell is tenni Ukrajna támogatásáért, mert 2-3 év múlva már késő lesz. Ezt Trols Lund Pulsen dán védelmi miniszter mondta ki a XVI. Kijevi Biztonsági Fórumon. „Miért vagyok itt ma? Kommunikálni Ukrajna népével, és kijelenteni, hogy itt leszünk, ameddig szükséges” – mondta.
A dán miniszter szavai a lehető legpontosabban írják le az egész helyzetet: Európának nincs több ideje arra várni, hogy Ukrajna végre saját kezébe vegye a harci kezdeményezést, mert az Orosz Föderáció sokkal nagyobb katonai potenciállal rendelkezik. Az Orosz Föderációval kötött békeszerződések sem segítik Ukrajnát és Európát biztonságban érezni, mert Oroszország már megígérte Kijevnek, hogy néhány NATO-országgal együtt a biztonság garantálója lesz. Húsz évvel később az Orosz Föderáció megkezdte a 21. század legnagyobb fegyveres konfliktusát, valójában háborút.