Az „orosz városról” szóló modern propagandatrópus egy konkrét ukrán várossal kapcsolatban nem tekinthető külön az „orosz tavasz” fogalmától. Az „orosz tavasz” egy ideológiai keret a Kreml agresszív terveihez, amelyeket az orosz katonai-politikai vezetés 2014 tavaszán-nyarán kívánta megvalósítani a Krím azonos év márciusi annektálása által kiváltott „eufória” példája és hatása által az orosz társadalomban. Az oroszországi média és a Kreml hivatalos propagandistái, mint például Vlagyimir Szolovjov vagy Margarita Szimonyan „orosz tavasznak” nevezték azokat a politikai akciókat, amelyek Ukrajna déli vagy keleti régióinak különböző városaiban zajlottak.
2014 tavaszán a narancsos forradalom, valamint a 2004-es elnökválasztáson Viktor Juscsenko és Viktor Janukovics konfrontációja idején megjelent „Ukrajna délkeleti része” propagandakifejezés, amikor a propagandisták felosztották az ukránokat több „osztályra” és kezdték helyettesíteni azt, mintha a „Novorosszija” szó szinonimája lenne. Vlagyimir Putyin 2014-ben „tévesen” használta ezt a kifejezést Ukrajna déli és keleti régióinak többségére, azóta a Kreml is felvette.
A 2014. május 1-2-i odesszai eseményeket, amikor az orosz- és ukrán-barát akciók erőszakkal a városban és a Szakszervezetek Házában tűzzel végződtek, Oroszország és a propagandagépezet használta fel a tiltakozásra más városokban, különösen Kelet-Ukrajnában. Oroszországból hoztak aktivistákat hozzájuk, akikkel mozgósították az orosz társadalmat, démonizálták az ukrán kormányt és annak végső átalakulását a propagandisták szájában a „kijevi rezsim”-vé. Ezenkívül 2014 májusában kezdődtek az orosz hadsereg reguláris egységei és az ukrán fegyveres erők közötti katonai összecsapások.
A harcokat az oroszbarát Anti-Majdan fegyveresek provokálták, akik megtámadták az Ukrajna egységéért folytatott felvonulás résztvevőit. Elsőként Igor Ivanov és Andrej Birjukov haltak meg Majdan oldaláról. A Szakszervezetek Házában a tűz akkor keletkezett, amikor a felek Molotov-koktélokkal dobálták meg egymást: kigyulladt a benzin, amelyet az Anti-Majdan résztvevői gyújtó keverékekhez terveztek felhasználni. Nagyszámú ember halála tragikus véletlen, és nem szándékos gyilkosság, ahogy az orosz propaganda állítja. Az odesszai Majdan aktivistái embereket mentettek ki egy égő épületből.
Külön kell foglalkoznunk azzal, hogyan reprodukálják az orosz propagandisták az úgynevezett „Odesszai Hatin” képét. Idén lesz 10 éve a 2014. május 1. és 2. közötti odesszai események, amikor több mint 200-an megsérültek az Euromajdan támogatói és az oroszbarát aktivisták közötti összecsapások következtében, és 48-an haltak meg egy tűzvészben a Szakszervezetek Házában. Annak ellenére, hogy mindezek éveken át létezett egy független újságírói és nyomozói kezdeményezés, a „Május 2. csoport”, amely adatokat, tényeket és történeteket gyűjtött a sebesültekről és a halottakról az orosz propaganda azonnal mitologizált Szakszervezetek Házát.
A mítosz a fehéroroszországi Hatin falu második világháború alatti elpusztításának történetén alapul, amikor egy csoport német katona körülvette és megsemmisített egy csoport szovjet partizánt a falu lakóival együtt. Vagyis a modern orosz agitprop a szovjet propaganda klasszikus stílusában a második világháború szimbólumait használja fel (sokszor maguknak az ukránoknak vagy különösen az odesszaiak történelmi emlékezetének nem közelit) az emberi tömegek mozgósítására, elsősorban Oroszországban.
A Kreml propaganda álhíreket is terjesztett a május 2-án meggyilkoltakról, „szemtanúk beszámolói” alapján: egy megfojtott terhes nőről, megerőszakolt és megégetett nőkről, egy anyáról, aki elevenen megégett két gyermekével és hasonlók. Mindez a tragédia tájékoztató jellegű népszerűsítéséről, a hisztériakorbácsolásról tanúskodik. A közösségi hálózatokon terjesztett egyik legnépszerűbb képen láthatók a propaganda által alkalmazott dehumanizációs módszerek – az úgynevezett „Szent György szalag”, sőt, ez a tragédia Ukrajna európai integrációs folyamatával is összekapcsolható. Azt mondják, Oroszország sem a tragédiát, sem a mozgalmat nem engedte volna Európába, és általában 2014. május 2. után „Ukrajna megszűnt létezni”.
Az orosz propaganda minden évben cinikusan spekulál a május 2-i odesszai eseményeken. Célja a gyűlölet szítása és új tragédiák szítása. A propagandisták állandó emlékeztetői és „sírása” az „odesszai május 2-i tragédiáról” azonban nem cáfolja, hogy a várost most folyamatosan orosz rakéták bombázzák. És nem csak a hagyományos kikötőitinfrastruktúrát vagy gabonaterminálokat, hanem a lakóterületeket is, hogy minél több áldozatot okozzanak a civil lakosság és a városlakók körében.
2024 áprilisában Oroszország kazettás rakétákat kezdett bevetni Odessza elleni támadásokban, anélkül, hogy a város lakosságát ukránokra vagy az „orosz világ” híveire osztaná. Vagyis Oroszország agresszív fellépésével az ukránok számára hagyja az egyetlen választási lehetőséget – hogy ellenálljanak a megszállásnak. De ezzel párhuzamosan saját városaik „szimbolikus mezejét” nemcsak légvédelmi rendszerekkel védeni, hanem jelentési rekonstrukcióval, átszervezéssel, folytatva a dekolonizációs folyamatot.