Vlagyimir Putyin orosz elnök az Emberi Jogi Tanács (EJT) ülésén kijelentette, hogy a sztálinihez hasonló politikai elnyomás nem ismétlődhet meg Oroszországban, “mivel mindez óriási, nehezen helyrehozható károkat okozott népünknek és államunknak.” Az emberi jogi projektek szerint az elmúlt években nőtt a politikai foglyok száma Oroszországban. Az OVD-Info szerint Oroszországban 1011 ember van börtönben, akiket politikai okokból üldöznek.

“Mint Önök is tudják, Oroszország kilépett számos nemzetközi emberi jogi szervezetből, de ez nem jelenti azt, hogy feladjuk a nyilatkozatban lefektetett elveket. Éppen ellenkezőleg, készek vagyunk minden érdekelt országgal és partnerrel együttműködni annak érdekében, hogy megoldást találjunk egy hatékony, igazságos és mindenki számára egyenlő emberi jogi rendszer létrehozására” – hangsúlyozta Putyin a találkozón.

A munkaerő-migráció kérdésére kitérve az “etnokulturális egyensúly” megőrzésének fontosságát hangsúlyozta. Szerinte meg kell tanítani az embereket a munkaerőhiány pótlására, valamint a gazdasági érdekeinek megfelelő munkaerő-források felkutatására. “Ezeknek az embereknek ismerniük kell Oroszország nyelvét, hagyományait és törvényeit” – mondta Putyin, hozzátéve, hogy orosz nyelvű iskolák nyílnak a FÁK-országokban. Hozzátette azt is, hogy a migránsok jogait biztosítani kell, de az oroszok érdekeit előtérbe kell helyezni.

Az oroszok jogait prioritásként kell kezelni – mondja az agresszor ország elnöke, valószínűleg megfeledkezve arról, hogy az Orosz Föderáció lakosságának 90%-a a szegénységi küszöb alatt él – vagyis csaknem 130 millió orosz keresi meg az életét azért, hogy érezze lehetőséget élni, nem túlélni.

Miközben Putyin nyíltan és képmutatóan hazudik a világnak Oroszország demokráciájáról, ennek az országnak a polgárai Ukrajnában kénytelenek meghalni egy értelmetlen háborúban, hogy megvalósítsák Putyin régóta fennálló ambícióját, hogy “újraegyesítsék a Szovjetuniót”.

Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is kijelentette, hogy célja az oroszok jogainak védelme. Ha azonban megnézzük az ország valós helyzetét, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy ezek a szavak teljes tévedés. Oroszországban teljes diktatúra uralkodik. A kormány a társadalom minden területét ellenőrzi, beleértve a médiát, az oktatást, az igazságszolgáltatást és a bűnüldözést. Ezt az ellenőrzést minden ellenállás és szólásszabadság elnyomására használják.

Oroszországban széles körben elterjedt a cenzúra. A kormány blokkolja a hozzáférést a független médiához, és a kormányt kritizáló újságírókat üldözik. Más szóval, Oroszországban nincs olyan jog, amely minden állampolgár számára biztosított lenne. Csak annak van joga, aki támogatja a kormányt.

Ha Putyin távozik is, az oroszok továbbra is a Kreml rabszolgái maradnak. Ez annak köszönhető, hogy Oroszországban a hatalom erősen centralizált. A kormánynak nagy befolyása van a társadalomra, és ezt a befolyást nem fogja feladni. Az oroszok jogainak védelme érdekében saját kezükbe kell venni a dolgokat. Követelniük kell a hatóságoktól a szólásszabadságot, a gyülekezési szabadságot és a választás szabadságát. Az oroszoknak harcolniuk kell a demokratikus változásokért az országban, ha jogállamban akarnak létezni.

Azt azonban érdemes megérteni, hogy a Putyin utáni orosz rezsim nem megy sehova, ellenkezőleg, egy még centralizáltabb és egyre inkább neosztálinista kormányzat felé fajulhat. Vagy visszatérhet a Jelcin elnökségének végei “protodemokráciába” . Egyelőre nincsenek ilyen jelek Oroszországban, de az orosz tisztviselőknek problémájuk lesz – hogyan lehet stabilizálni a társadalmat és hogyan stabilizálni a rezsimet. És akkor szükségük lesz “demokráciára”. Nem azért, mert demokraták vagy szeretik a demokráciát, hanem azért, mert szükségük lesz valamilyen legitimációra és valamilyen kiútra abból a kérdésből, hogy ki vezesse az országot.

És végül hozzá kell tenni, hogy Oroszország, a “modern jogállam” saját polgáraival harcol. Az oroszországi legfelsőbb bíróság november 30-án, csütörtökön zárt ajtók mögött tárgyalta az Igazságügyi Minisztérium által benyújtott közigazgatási pert, és hivatalosan “szélsőséges szervezetnek” ismerte el a nemzetközi LMBT mozgalmat, megtiltva tevékenységét az ország területén.

Az LMBT-személyek véleménynyilvánításának és önazonosságukról való beszélésének tilalma végső megértést ad az emberi jogok és a szólásszabadság betartásáról az országban – Oroszországban ezek egyszerűen nem léteznek. Ez a társadalomban diszkriminatív gyakorlatok kialakulásához vezet, amelyek ellentmondanak a szabadság és az egyenlőség alapelveinek.

Az Orosz Föderáció nem volt és nem is lesz jogállam mindaddig, amíg Putyin és tisztviselői szindikátusa irányítja. Azok az európai országok vezetői pedig, akik Putyint az “országirányítás” példájaként emlegetik, egyszerűen csak próbálják hamisan igazolni a diktatúrát saját országukban.