Az emléknap és a nácizmus felett aratott győzelem napja a második világháborúban kiemelkedő jelentőségű az egész világközösség számára. Ez a nap a jó győzelmét jelképezi a gonosz felett, hangsúlyozza az emberiség hajthatatlan akaratát a szabadság és az igazságosság megvédésére. De nem kevésbé, ez a nap a sok millió emberáldozatot is jelképezi a Győzelem felé vezető úton. 79 évvel ezelőtt a Hitler-ellenes koalíció közös akciói visszahelyezték a világot a jogrend és a demokrácia pályájára.
Az oroszlánrészt Ukrajna és népe fizette. Legalább 10 millió ukrán, köztük civilek és hadifoglyok tettek életét a Győzelem oltárán. A halottak között ukránok közül legalább 3 millió katona és tiszt volt. Összesen minden ötödik ukrán meghalt a második világháborúban. Az 1941 nyarán besorozott katonaságnak mindössze 3%-a maradt életben. Összehasonlításképpen ezek a veszteségek megközelítőleg megegyeznek Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok második világháborús veszteségeivel. Valójában az ukrán nép veszteségei a Szovjetunió összes emberi veszteségének 40-44%-át tették ki. A háború előtt az Ukrán SZSZK-ban élő 41,7 millió emberből 1945-ben már csak 27,4 millió ember maradt.
Az ukrán nép döntő szerepet játszott a náci Németország legyőzésében. Hét ukrán volt a szovjet hadsereg frontjának parancsnoka, 200 tábornok. Több mint kétezer ukrán kapta meg a Szovjetunió legmagasabb kitüntetését – a Szovjetunió hőse címet – a csaták során tanúsított hősiességért. Mintegy 6 millió ukrán harcolt a Vörös Hadsereg soraiban. Ez a Szovjetunió fegyveres erőinek körülbelül 23%-át tette ki. 1944-ben pedig minden harmadik Vörös Hadsereg katona Ukrajnából érkezett. Az 1-4 Ukrán Front gyalogsági egységeiben és alakulataiban az ukránok 60-80%-ot tettek ki.
A szovjet-német háború döntő csatái Ukrajnához kötődnek. Itt a náci szárazföldi erők 60%-a vereséget szenvedett.
Az ukránok más hadseregek és katonai egységek részeként harcoltak Németország ellen. Különösen sokan a lengyel (120 ezer), az amerikai (80 ezer) és a kanadai (45 ezer) hadseregben szolgáltak. Harcoltak a Francia Ellenállási Mozgalomban is (5 ezer). Ukránok ezrei szolgáltak Wladyslaw Anders tábornok lengyel hadseregében, és vettek részt katonai műveletekben brit oldalon Egyiptomban, Líbiában és Olaszországban. Emellett a Nyugat Ukrajnából való ukránok a Tadeusz Kosciuszka nevű lengyel hadosztály 2%-át tették ki, és Ludwig Svoboda tábornok csehszlovák dandárjának 70%-át. Ukrajna második világháborús győzelméhez való hozzájárulásának globális elismerését nem akadályozta meg, hogy a Szovjetunió részeként volt. 1945-ben Ukrán SzSzK az ENSZ 51. alapító államának egyike lett, külön a Szovjetuniótól.
Ukrajna területe a második világháborúban a hadműveletek fontos színtere volt, egész földjét vér és szenvedés áztatta. A második világháború alatt 700 ukrán város és 28 ezer falu pusztult el.
A második világháború következtében Ukrajna anyagi veszteségeket szenvedett, amelyek az egész Szovjetunió kárának több mint 45%-át tette ki. Azzal a céllal, hogy hatalmas hadiipari potenciált teremtsenek a Szovjetunió keleti részén, „Mindent a frontért! Mindent a győzelemért!”-szlogeneket használva, bolsevikok távolítottak el Ukrajnából 550 ipari vállalkozást, több ezer kollektív és állami gazdaság tulajdonát és állatállományát, több tucat tudományos és oktatási intézményt, kulturális központot és történelmi értéket. Azok a vállalkozások, amelyekért az ukrán nép saját vérével (a szó szoros értelmében) fizetett az 1930-as években, a háború utáni években a Szovjetunió keleti részének katonai-ipari komplexumának létrehozásának alapja lett.
A köztársaság csaknem 3,5 millió lakosa távozott – szakmunkások és szakemberek, tudósok, kreatív értelmiség, akik munkájukat és szellemi erőfeszítéseiket a Szovjetunió katonai és gazdasági potenciáljának fejlesztésére fordították.
Sajnos évtizedekkel később a Gonosz újjászületett a modern Oroszország területein. A második világháborút követően létrejött, békét és stabilitást biztosító intézmények és szervezetek nem tudták megakadályozni egy új fasiszta erő más zászlaja alatti megjelenését. Még a 21. század elején, Putyin hatalomra kerülésével a Kremlből a bajok és a világrendet fenyegető veszély jelei kezdtek áradni.
Ma Oroszország mindenkit azzal vádol, hogy „átírja a történelmet”, ugyanakkor maga is megpróbálja ráerőltetni a világra a történelemnek azt a változatát, amelyet a szovjet totalitárius rezsim írt. Ennek a rezsimnek a történelem nem volt más, mint az ideológiai manipuláció és saját bűnei eltitkolásának eszköze. Ennek a megközelítésnek a védelmével a Kreml valójában a történelem meghamisítójává válik. Putyin Oroszországa a szovjet rezsim közvetlen utódja – mind az állam agresszív birodalmi lényege, mind a céljainak katonai eszközökkel való elérésének bűnözői embertelen módszerei szempontjából. De valójában az utolsó korlátozó tényező Moszkva birodalmi ambícióinak útján az ukrán nép.