A Visegrádi Csoport soha nem volt abszolút homogén társulás, elsősorban a külpolitika területén (NATO és EU terjeszkedés, kétoldalú kapcsolatok fejlesztése Nyugat-Európával és az USA-val stb.). Ugyanakkor a V4 hosszú éveken át platformként működött a kelet-közép-európai államok közös érdeklődésére számot tartó kérdések széles körének megvitatására. Egy ilyen megbeszélés hozzájárult a szövetség tagállamai álláspontjának összehangolásához, a kvartett egységes álláspontjának kialakításához az EU és a NATO keretein belül. Ez növelte a régió politikai súlyát, amikor a hivatalos európai struktúrákkal való nézeteltérésekről volt szó.
Az Orosz Föderáció teljes körű ukrajnai inváziójának kezdetével a Visegrádi Csoporton belüli politikai párbeszéd átalakult az államok biztonsággal és az orosz agresszióra adott válaszlépésekkel kapcsolatos megközelítési különbségei miatt. Különösen szembetűnővé vált két „különleges” partner – Magyarország és Lengyelország – ellentmondása. Az Orosz Föderáció legújabb agressziója ugyanis egzisztenciális kihívás. Az agresszióra való reagálás stratégiai jelentőségű Lengyelország számára, és „vörös vonalat” jelent a Magyarországgal fenntartott hosszú távú jószomszédi kapcsolatokban.
A V4-államok közötti kapcsolatok feszültsége, amely a legmagasabb szintű politikai kapcsolatok intenzitásának csökkenésében és a kölcsönös kritikákban nyilvánult meg, a Visegrádi Négyek keretein belül az interakció új megközelítésének keresését ösztönözte. Ez a megközelítés hajlamos eltávolodni a magas szintű politikai együttműködéstől, és a hangsúlyt a meglévő nézeteltérésekről a közös érdekű kérdésekre helyezi át, gyakran nem politikai szinten. A V4-államok olyan kérdések megvitatására koncentrálnak, amelyekben a múltban sikeresen konszenzusra jutottak: ágazati együttműködések a gazdaságban, az energia, az infrastruktúra, a kulturális és oktatási projektek stb területén, valamint az uniós politikával szembeni közös elvárások megfogalmazása, különösen a migráció és az energiaválság tekintetében.
Elterjedt az a tézis, hogy a V4 keretében az államok közötti kapcsolatokat 2022. február 24-ig a „2+2” formátumban vették figyelembe (figyelembe véve a közös lengyel-magyar „ellenzéki” politikát az uniós kezdeményezésekkel és a szlovák-cseh hajlandóság közeledni a nyugat-európai partnerek pozícióihoz). Jelenleg „3+1” formátumú a négyük kapcsolata, ahol Magyarország Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával áll szemben. 2022. február 24-től különösen szembetűnővé vált a lengyel és Magyarország közötti politikai kapcsolatok „szakadása”. A két ország közötti kapcsolatok kezdetben szorosak voltak, és 2015-ben „különlegessé” váltak, miután a Jog és Igazságosság párt visszatért a hatalomba Lengyelországban.
Az ideológiai közelség és a nemzeti érdekek EU-n belüli érvényesítésének hasonló megközelítése miatt mindkét állam kormánya kiemelt partnernek tekintette egymást a multilaterális együttműködési formák (különösen a V4) keretein belül, és gyakran közösen koordinálták fellépéseiket az európai struktúrákban. Az Orosz Föderáció Ukrajna elleni teljes körű fegyveres agressziójának kezdetével azonban a helyzetre adott válaszkülönbségek súlyosan befolyásolták a lengyel-magyar politikai párbeszéd színvonalát. A lengyel kormány tisztségviselői szlovák és cseh kollégáikkal együtt nyíltan bírálták a magyar fél álláspontját, lemondták a közösen tervezett találkozókat és rendezvényeket, majd 2022 júliusában Morawiecki lengyel miniszterelnök-helyettes megerősítette, hogy „Lengyelország és Magyarország útja elvált az ukrajnai háborúval kapcsolatos eltérő hozzáállásai miatt”.
2023 novemberében Petr Pavel, Csehország elnöke a Visegrádi Négyek elnöki találkozóján Prágában kijelentette, hogy „minden NATO-ország Oroszországot tekinti az első számú fenyegetésnek Európában, és ez azt jelenti, hogy reálisan fel kell készülni egy ilyen fenyegetésért. Minden hadsereg komolyan veszi ezt a fenyegetést, minden hadsereg felkészül egy nagy intenzitású európai konfliktus lehetőségére.” Ennek ellenére elfelejtette megemlíteni Magyarországot és Orbánt, aki nem osztja kollégái érzelmeit, és szilárdan hisz abban, hogy „baráti kapcsolatokat” kell fenntartani az Orosz Föderációval.
Budapest „antagonista” a V4-tagországok között, mert a maga módján reagál az Orosz Föderáció Ukrajna elleni agressziójára. A magyar kormány kategorikusan ellenzi Ukrajna fegyveres támogatását és a halálos fegyverek közvetlen átszállítását a magyar-ukrán határon, blokkolja az Orosz Föderáció elleni uniós szankciócsomagok szinte minden egyes rendelkezését, folytatja a kereskedelmi, gazdasági és energiaügyi együttműködést Oroszországgal. Ragaszkodik a kemény és ellentmondásos retorikához Ukrajnával, az Európai Unióval, az Egyesült Államokkal, valamint legközelebbi közép-kelet-európai szomszédaival kapcsolatban. Ráadásul Magyarország sokáig halogatja Svédország NATO-csatlakozási kérelmének ratifikálását.
Jelenleg a V4-es kollégák helyzetének hasonló megosztottsága bizonyos krízishelyzetet idézett elő a blokkon belül. Petr Fiala cseh miniszterelnök, akinek országa jelenleg visegrádi elnök, helytelennek tartja a csoport négy országai csúcstalálkozójának összehívását, ha az nem vezet konkrét eredményekhez. Visegrádon belül azonban alacsonyabb szinteken folytatódik az együttműködés, különösen a miniszterek között. „Természetesen a legmagasabb szinten, a miniszterelnöki szinten nem találkoztunk mostanában. És logikusnak tartom a történések, például az Európai Tanács tárgyalásaival összefüggésben” – mondta Fiala. Nem részletezte, mire gondol, de mint ismeretes, Magyarország a legutóbbi EU-csúcson aktívan blokkolta az Ukrajnával kapcsolatos döntéseket – különösen az 50 milliárd eurós többéves támogatási program jóváhagyását. „Készen állok egy miniszterelnöki szintű találkozóra a jövőben, tehát meg kell rendelkeznünk az előfeltételekkel ahhoz, hogy a találkozó valamilyen eredményre vezessen. Még nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindezek az előfeltételek teljesültek” – vélekedik a cseh kormányfő.
Így Orbán „lázadása” a konszolidáció szokásos rendje ellen oda vezetett, hogy a legtöbb szervezet, ahol Magyarország is tagja, olyan válsághelyzetbe kerül, amelynek kiváltó oka Budapest pozíciója. Orbán ül ennek a trójai falónak az élén, amelyet nem szégyell bevezetni mindenhol, ahol Magyarországnak szavazati joga van. A jelenlegi helyzetben nem lesz sokk, ha egy idő után a visegrádi szervezetet már V3-nak hívják, mert a blokk eredménytelensége kizárólag Orbán Magyarországán múlik.