A helyreállítási alapról továbbra sincs megállapodás, ahogy arról sem született döntés, hogy felvegye-e a kormány annak hitelrészét, a hétéves uniós költségvetés programjai viszont a héten hiánytalanul megérkeznek az Európai Bizottsághoz. Megnéztük, mire mennyi pénzt szán a kormány – hvg.hu.
Ha rajtam múlna, ma délután már aláírnánk a megállapodást az EU-val – így kommentálta Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter a helyreállítási alapokról szóló tárgyalások állását egy pénteki budapesti sajtóbeszélgetésen. A politikus arról is beszélt, egyelőre ennek feltételei sem tisztázottak, így már azt is eredménynek tartaná, ha ezeket véglegesíteni tudnák a felek. A kormány szerinte nyitott arra, hogy további feltételeket – akár jogszabályok módosításával – teljesítsen, és – mint arról nemrég a hvg.hu-nak is beszélt – arra is nyitott, hogy tárgyaljon az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról, bár azt is hozzátette, ez nem merült fel elvárásként a tárgyalások során. Mindemellett úgy tartja, az év végéig sikerül szentesíteni a megállapodást, és nem kell számolnia az országnak forrásvesztéssel. (Ha az év végi határidőből kicsúszik az ország, akkor alapvetően a Covid utáni helyreállítást segítő pénzek 70 százaléka vész el.)
A helyreállítási alapok esetében további nyitott kérdés, hogy a kormány csupán annak vissza nem térítendő részére tart igényt, vagy a hitelként igénybe vehető hányadára is. Orbán Viktor miniszterelnök a 2020 decemberi megállapodás után azt jelezte, hogy ezt nem igényli Magyarország, ám ahogy a piaci viszonyok változtak – és ezzel párhuzamosan vált egyre költségesebbé az ország számára források bevonása –, megváltoztatta a kormány ezzel kapcsolatos szándékát.
Navracsics Tibor elmondása alapján azonban erről nemhogy nem született még kormánydöntés, de nincs is feltétlenül egyetértés ezzel kapcsolatban a kabinetben. A miniszter kiemelte: itt több szempontot kell figyelembe venni, ezek közül csak az egyik az eladósodás. „Én arról tudok beszélni, én miért támogatnám: szerintem a magyar helyreállítási terv jó célokat szolgál, amelyek Magyarországot versenyképesebbé teszik. A hitelfelvétel feltételei jobbak, mint ha piaci feltételekkel vennénk fel hitelt, ezek alapján gondolom azt, hogy jó lenne, ha Magyarország élne a lehetőséggel. Természetesen, ha ennél súlyosabb szempontok jönnek be, akkor meghajtom a fejem” – tette hozzá.
Arról is beszélt, hogy eredeti tervek szerint 2023-ban ráért volna a kormány meghozni az ezzel kapcsolatos döntést, ám közben megszületett az uniós energiafüggetlenség erősítését célzó RePowerEU program, amelynek keretéből az ország szintén igényt tarthat energetikai beruházásokra (arra a kormány vállalást is tett, hogy az uniós források jelentős részét az átállásra fordítja). Emiatt azonban fel kell gyorsítani a döntést, különösen, hogy ennek fényében a nemzeti helyreállítási terv is módosulhat – magyarázta a miniszter, aki szerint éppen ezért még ebben az évben döntés születhet a hitel igénybevételéről.
A magyar kormány azonban nem csak a helyreállítási tervről folytat tárgyalásokat az Európai Bizottsággal, hanem folyik az ország ellen egy jogállamisági eljárás is, amelyet amiatt indított el Brüsszel a parlamenti választások után nem sokkal, mert nem látta garanciáját, hogy az uniós források elköltésénél ne merüljön fel visszaélés. Bár a helyreállítási alap és a jogállamisági mechanizmus esetében is elsősorban korrupciós kockázatok miatt tartanak vissza pénzeket, a két tárgyalás valójában külön folyik. Úgy tudjuk, a szempontrendszerek között sincs feltétlenül átjárás – vagyis hiába egyeztek már meg az egyiken valamiről, az nem biztos, hogy a másiknál is érvényes.
Navracsics Tibor erről a tárgyalásról annyit mondott, hogy az Európai Bizottság által megfogalmazott szempontok megválaszolására augusztus 22-ig van ideje a kormánynak. Hozzátette ugyanakkor, hogy „az Európai Bizottság saját nyilvántartása szerint Magyarország közel sem tartozik a legkorruptabb országok közé, így ha Magyarországgal szemben lépéseket várnak el, akkor szerintem joggal várhatjuk el, hogy mással szemben is fogalmazzanak meg elvárásokat”.
Az itt tett vállalások között azt említette meg, hogy a közbeszerzések esetében az egyszereplős eljárások arányát kész az uniós átlagszintre (15 százalékra) lecsökkenteni a kormány. Kiemelte: ez az uniós forrásból megvalósuló beruházásoknál nem távoli cél (jelenleg 16 százalék ez az arány), a nemzeti pénzekből megvalósítandók esetében azonban annál inkább, itt egy ötéves vállalást tettek.
Fontos megemlíteni a Brüsszellel folyó harmadik egyeztetést is, amely a sajtóesemény apropója is volt. Ez a „normál” EU-költségvetés, vagyis a hétéves keret, amelyből Magyarország a hazai társfinanszírozással együtt (és a tervezésnél alkalmazott, 373,9 forintos euróárfolyammal számolva) összesen 9812,9 milliárd forintot használhat fel, és amelynél a kifizetések alapjai az úgynevezett Operatív Programok. Navracsics bejelentette, hogy a hét – egyben július – végéig a kormány mind a nyolc operatív programra vonatkozó tervét eljuttatja az Európai Bizottság felé, és mivel ezekről Brüsszelnek öt hónap alatt kell döntést hoznia, így a kormány részéről nem látja akadályát annak, hogy az év végéig itt is megszülessen a megállapodás. Hozzátette azt is, hogy – szemben a helyreállítási alappal – a Bizottság részéről sem látja ennek különösebb akadályát.
Bár az Operatív Programok szerkezete jól ismert a korábbi hétéves ciklusokból, a 2027 végéig tartó mostani szakasznál finomhangolásnál is nagyobb változtatásokat hajtott végre a kormány.
Elsősorban komoly lépést tett afelé, hogy az uniós támogatás ne legyen a közútépítési forrás szinonimája. Igaz, ezt nem feltétlenül önszántából tette, ennek magyarázata, hogy – mivel a közutakat igénybe vevő autók fosszilis energiát fogyasztanak – Brüsszel már nem szívesen szán pénzt erre. A közlekedésfejlesztési támogatásokat magában foglaló Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program teljes, 1556 milliárd forintos keretéből (ez az előző periódusénak nagyjából a felét teszi ki) így is 200 milliárd körüli összeg jut közútfejlesztésre, a két nagy cél azonban a tiszta városi és elővárosi közlekedés, illetve a transzeurópai közlekedési hálózat vasúti és intermodális elemeinek fejlesztése.
Általánosságban a terv – azon a korábban Orbán Viktor által megfogalmazott, nehezen értelmezhető célon kívül, hogy 2030-ig Magyarország az EU öt legélhetőbb tagállama közé tartozzon – az, hogy a források legalább kétharmadát a négy leghátrányosabb helyzetű régióban, azok felzárkóztatására használják fel. Fontos változás, hogy Budapest és Pest megye szétválása után megszűnik a közép-magyarországi programok finanszírozására korábban létrehozott VEKOP, megjelenik ugyanakkor egy új OP, a Digitális Megújulás Operatív Program (DIMOP), amely az összes forrás 8 százalékát viszi el, és amelyből például a digitális készségek erősítését, de a zöld és hi-tech átállást is támogatják a tervek szerint – olyan jól ismert programok mellett, mint például a szélessávú kapacitások erősítése.
Több mint 1100 milliárd forint jut az Emberi Erőforrás Operatív Programra (EFOP). Ez az a keret, amelyből például a pedagógusok béremelésére szán pénzt a kormány – a pedagógus életpálya modell elnevezésű keretre 433,4 milliárdos keret áll majd rendelkezésre a terv szerint, míg az egészségügyi fejlesztésekre 139 milliárd.
A legnagyobb, 2443 milliárdos keret a GINOP-ba kerül, a pénz több mint harmadát, 888 milliárd pedig közvetlenül mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésre szánja a kormány. Ebben termelő beruházások segítése, környezetbarát gyártási eljárások támogatása, illetve a hatékonyságnövelést erősítő források is helyet kapnak. Majdnem ennyi pénz – 767,3 milliárd – jut kutatás-fejlesztésre és innovációra, a korábbinál jóval kevesebb viszont a fenntartható munkaerőpiacra, amit elsősorban az indokol, hogy ezen a téren egészen mások a viszonyok, mint az előző hétéves terv kidolgozásakor. A GINOP-on belül kapott helyet a turizmusfejlesztés is, erre 150 milliárdot lehet fordítani uniós forrásokból, itt a kiemelt szerepet a gyógyfürdők kapják majd.
A GINOP-hoz hasonlóan már történtek kiírások a másik legnagyobb keretből, a településfejlesztésekre szánt TOP-ból is. Ehhez a programhoz a kormány társfinanszírozással együtt 1963 milliárd forintot rendelt, aminek a legnagyobb része a megyei önkormányzatok által készített megyei integrált területi programok megvalósítását szolgálja, a fennmaradó 89,3 milliárd jut Budapestre. Ez kevésnek tűnhet, de a főváros más programokból is részesül uniós forrásból – igaz, itt figyelembe kell venni azt is, hogy viszonylagos fejlettsége miatt – az egy főre jutó GDP itt az uniós átlag másfélszeresét is meghaladja – nem is igazán támogatható, ezért jóval magasabb a nemzeti társfinanszírozás aránya.
A hatodik nagy csomag a környezeti fejlesztéseket támogató KEHOP, amelynek kerete meghaladja az 1600 milliárdot. Ebből a legtöbb forrás (kb. 700 milliárd) a megújuló energiagazdaságra juthat, de több százmilliárdot szánnak belőle a vízgazdálkodásra és a körforgásos gazdaságra való átállásra is.
A 2021–2027-es időszak fejlesztési tervének dokumentumai, így az említett Operatív Programok itt érhetők el.
Ahogy említettük, két operatív programot már a jóváhagyás előtt is elindítottak, ezekből – nemzeti előfinanszírozásként – több mint 300 milliárd forintot fizettek már ki a kedvezményezetteknek.
Navracsics Tibort kérdezték arról is, fenyegeti-e az uniós beruházásokat az, hogy lefújják őket. Egy korábbi kormánydöntés értelmében ugyanis jelenleg átvilágítanak valamennyi olyan beruházást, ahol az építkezés még nem indult el. A miniszter világossá tette: az európai uniós forrásokból megvalósuló fejlesztésekre nem vonatkozik a felülvizsgálat.
#kormany