Az Európai Parlament külügyi bizottsága új állásfoglalást fogadott el az EU-török kapcsolatokról. A képviselők egyetértettek abban, hogy Törökország nem zsarolhatja be magát az EU-ba geopolitikai eszközöket, például a menekültekkel vagy Ukrajna támogatását felhasználva. De egyidejűleg valamilyen együttműködésre mindenképpen szükség van az EU és Törökország között, és ha ez nem az ország EU csatlakozása, akkor itt az ideje új utakat és stratégiákat kidolgozni.
Úgy tűnik, az EU, de legalábbis az Európai Parlament külügyi bizottsága kezd lemondani arról, hogy Törökország belátható időn belül közelebb kerüljön az EU-csatlakozáshoz. Az ország 1999 óta tagjelölt, ám e 24 év alatt nem került elérhető közelségbe az, hogy Törökország ténylegesen csatlakozzon is az unióhoz. Recep Tayyip Erdogan török elnök pedig az elmúlt években jelentősen leépítette a török demokráciát, és ennek következtében 2018-ban az EU befagyasztotta a török csatlakozásról szóló tárgyalásokat. Az Európai Parlament képviselői most az Európai bizottság felé fordulnak, és az kérik, a bizottság dolgozzon ki egy új stratégiát a török-EU kapcsolatokra, ami nem a csatlakozáson, hanem egy más típusú együttműködésen alapul.
Az EU-nak és Törökországnak számos közös ügye van, így mindenképpen szükség van egy működőképes együttműködésre a két fél között. Az első fontos pont a védelempolitika és a NATO kérdése. Törökország NATO-tag, és az EU stratégiai szövetségese számos védelmi kérdésben. Az elmúlt hónapokban nagy port kavart, hogy a török fél megvétózza-e Svédország NATO-csatlakozását. Az EP külügyi bizottságának képviselői egyértelműen kijelentették, hogy ez, NATO-val kapcsolatos vita semmilyen körülmények között nem köthető össze a török EU csatlakozás kérdésével, tehát a török elnök nem használhatja a vétó-kártyát hogy bejuttassa országát az EU-ba. Mellesleg Erdogan a legutóbbi vilniusi NATO csúcson már azt ígérte, ősszel szavazásra bocsájtja a svéd NATO-csatlakozás kérdését. Ezelőtt ezt még az EU csatlakozási tárgyalások újraindításához kötötte a török elnök, de úgy tűnik erről a követelésről lemondott, azonban a török állampolgárok Schengeni vízummentességének és a vámunió feltételeinek aktualizálásának kérdésében továbbra is tárgyalna Erdogan.
Hasonló problémát jelent a menekültek kérdése. Törökországban jelenleg megközelítőleg 5 millió menekült él, többségük szír állampolgár. Az EU a menekültek ellátását 2016 óta jelentős anyagi forrásokkal támogatja. Azonban ettől függetlenül Erdogan fenyegethet azzal, hogy felmondja az együttműködést, és úgymond ‘ráereszti’ az ott tartózkodó szír menedékkérőket Európára. Mellesleg Törökországban belpolitikailag is egyre népszerűtlenebbé válik a menedékkérők ellátása, és a török lakosság jelentős része ellenzi a támogatásukat (figyelmen kívül hagyva azt, hogy ezt az EU fizeti).
A harmadik fontos együttműködési kérdés a törökországi földrengés és annak utóhatásainak kezelése. A 2023 februárjában lesújtó, 55 ezer áldozatot követelő földrengés után az EU államai aktívan részt vettek a mentésben, és újjáépítési programokat is indítottak. A képviselők kiemelték, hogy az EU mindenképpen elkötelezett marad a földrengés áldozatainak megsegítése iránt, és fent szeretné tartani az ezzel kapcsolatosegyüttműködést. A parlament bizottsága szintén úgy véli, hogy a tragédia utáni kooperáció jelentősen javította az EU és Törökország viszonyát.
Azonban mindezek ellenére az EU-török együttműködés vélhetőleg nem a csatlakozás útján halad majd tovább, ehhez ugyanis túl nagyok a török jogállamisági problémák, és jelenleg nem látszik politikai jele annak, hogy a török vezetés hajlandó lenne reformokra. Márpedig a képviselők egybehangzó véleménye szerint az EU-csatlakozás csak meritokratikusan, az alapelvek követése mellett lehetséges, külpolitikai játszmákkal nem lehet elérni azt.
„Ez nem geopolitikai egyezkedés kérdése, a török hatóságoknak valódi hajlandóságot kell mutatnia az alapvető jogok és jogállamiság visszaesésének megállítása iránt”
-fogalmazott Nacho Sánchez Amor, a bizottság tagja. Mivel ez valószínűtlen, a következő lépés egy új, mindkét fél számára elfogadható együttműködés kidolgozása lesz. Törökország ugyan továbbra is tagjelölt marad, de az EU-csatlakozás kérdésének a képviselők szerint pillanatnyilag le kell kerülnie a tárgyalóasztalról, és a két fél közti együttműködést új alapokra kell helyezni. Ez nem lesz egyszerű, ugyanis a török kormányzat még mindig gyakran felveti a csatlakozás kérdését a kétoldalú tárgyalások során, így, még ha a bizottság ki is dolgoz egy új stratégiát, nem garantált, hogy a török vezetés is ilyen könnyen elengedi majd az EU-csatlakozási aspirációit.