Az EU Tanácsának elnöksége, amely rotációs alapon száll át egyik EU-tagról a másikra, általában puszta formalitás. Ha azonban Magyarországról van szó, Brüsszelben gyakran bonyolódnak a dolgok. Magyarország csak 2024 második felétől hat hónapra veszi át az EU-ülések elnöki tisztét, de vajon megfelel-e az ország a „hajó kormányzására” bízható uniós tagállam státuszának?

         A június elején 442 EP-képviselő által támogatott állásfoglalásban (144 parlamenti képviselő ellene, további 33 tartózkodott) az EP kétségeinek ad hangot afelől, hogy a magyar kormány a jogállamiság helyzetével kapcsolatos aggodalmak közepette meg fog birkózni ezzel a feladattal. Az ajánló jellegű állásfoglalásban a képviselők azt kérdezik, „tudja-e Magyarország megfelelően ellátni ezt a feladatot 2024-ben az uniós jogszabályok be nem tartása miatt”? Az Európai Parlament arra is felszólította az uniós tagállamokat, hogy „a lehető leghamarabb találjanak megfelelő megoldást”, ellenkező esetben „a Parlament megfelelő intézkedéseket tehet, ha nem születik ilyen megoldás”. Hogy pontosan hogyan is nézhet ki egy ilyen döntés, az nem derül ki az állásfoglalás szövegéből.

         Az EU-elnöki ország hozzájárul a konszenzuskereséshez az Unió tagállamai között – ami sokszor nem könnyű a 27 tagú államcsoportban, ahol éles viták alakulnak ki. Az Európai Tanács honlapján ez áll: „Aki vacsorát rendez, gondoskodik arról, hogy minden vendég harmóniában gyűljön össze.” Ugyanakkor ez megy tovább, vacsora közben ki kell tudni fejezni a nézeteltéréseket, és mégis jó viszonyban maradva, közös céllal haza kell menni.

         Brüsszelben sokan úgy gondolják, hogy Magyarországnak nem kellene vezető szerepet vállalnia az őt bírált kérdésekben: Az Európai Bizottságot régóta aggasztja a kulcsfontosságú demokratikus intézmények elsorvadása Magyarországon – az igazságszolgáltatás és a sajtó függetlenségétől az Orbán Viktor miniszterelnök vezetett kormányzat harcképtelenségéig a rendszerszintű korrupció ellen. Ehelyett Budapest vádolja az uniós tisztviselőket az euroszkepticizmusával kapcsolatos „boszorkányüldözés” és a migrációval kapcsolatos kemény álláspontja miatt.

         Meg kell említeni a magyar kormány által folytatott oroszbarát politikát, megkérdőjelezve ezzel az ország uniós tanácsi elnökjelöltség célszerűségét. Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke továbbra is küllőt rak az EU többi részének kerekeibe az Oroszország elleni újabb szankciók ügyében, illetve a következő ukrajnai segélycsomagok jóváhagyásának feltételében. Emellett a Kreml utolsó európai szövetségesét folyamatosan bírálja Brüsszel a magyarországi jogállamiság megsértése és a virágzó korrupció miatt.

         A pályafutását liberális nézetekkel kezdő Orbán Viktor az évek során egyre konzervatívabbá vált, fideszes ideológiáját a keresztény értékek és a magyar nacionalizmus védelme köré építette. Orbán 25 év folyamán a politikában elveszítette szövetségeseit a liberális táborból, az ukrajnai háború kitörése után pedig az európai konzervatívok soraiban kezdett elveszíteni támogatottságát, mivel Budapest nem tisztázott a Kijev támogatásával kapcsolatos kulcskérdésekben.

         Oroszország ukrajnai inváziója kezdete óta a magyar kormány felszólalt a Moszkva elleni nyugati szankciók ellen, bár Budapest az első szankciócsomagokat megkérdőjelezhetetlenül támogatta. Orbán pártfogásának köszönhetően azonban nem minden inváziót támogató orosz tisztségviselő – például Kirill pátriárka – időben került személyes szankciók alá. Orbán folyamatosan kritizálja Ukrajna fegyverszállítását, azt állítva, hogy ezzel nem ér véget a háború. Budapest maga nemcsak hogy nem ad fegyvert Kijevnek, de nem enged át a területén keresztül más uniós országokból származó utánpótlást sem. Ezzel párhuzamosan, éppen ellenkezőleg, Budapest fogadja az orosz fogságba esett kárpátaljai ukrán katonákat. Ukrajna azon régiója, ahol a magyar anyanyelvű kisebbség él. Ugyanakkor Budapest valójában nem tájékoztatja Kijevet ennek a cserének a részleteiről. A közelmúltban a magyar kormány is egy egész reklámkampányt szervezett az Oroszország elleni európai szankciók gondolatának hiteltelenítésére.

         De a legtöbb európai ország követelései Orbánnal szemben nem érnek véget csak Magyarország Oroszországgal szembeni egyértelműen kedvező álláspontjával. Orbán rendszerét már a háború előtt is számos kritika érte az európai értékektől és jogállamiság elveitől való számos eltérés miatt.

         2022-ben Brüsszel előállt egy olyan eszközzel, amely arra kényszeríti az EU egyes tagállamait, hogy állítsák vissza a megsértett politikai jogok egy részét. Amint arról a Nova-Europa korábban beszámolt, az eszközt „előfeltételek mechanizmusának” nevezték, és fő célja, hogy összekapcsolja az EU-tag reformok végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeit és új pénzek átutalását az állam számára az európai költségvetésből.

         Annak ellenére, hogy Magyarország időnként megpróbálja megtenni azokat a lépéseket, amelyekhez az Európai Bizottság ragaszkodik például a közbeszerzési rendszer reformtervének javaslatával, a valóságban a helyzet nagyjából hat hónapja nem változott. Brüsszel nem oldja fel a Budapestnek folyó fizetéseket. Budapest megpróbálja megtorpedózni az EU és a NATO minden kezdeményezését – az újabb pénzügyi segélycsomagtól Ukrajnának Svédország felvételéig az észak-atlanti szövetségbe. Orbán igyekszik aktívabban támaszkodni a konzervatív értékekre, hogy elterelje a lakosság figyelmét az egyre súlyosbodó gazdasági problémákról, amelyek mind az ukrajnai háború miatt, mind pedig azért, mert a magyar költségvetésben elmaradtak az európai források kifizetései.

         Ennek fényében az uniós országok többsége nem igazán érti, hogy az ultrakonzervatív és korrupcióval vádolt Orbán Viktor-rezsim hogyan elnököl majd az egész Európai Unió egyik törvényhozó testületében, a Minisztertanácsban. Bár a vezető szerepe meglehetősen szertartásosnak számít, valójában nem üres formalitás. Magyarország hat hónapig befolyásolhatja a megbeszélések napirendjét és megadhatja a megbeszélések alaphangját. Mindez pedig az EU számára fontos időszakban történhet – 2024 júliusától decemberéig, vagyis közvetlenül az európai parlamenti választások után, amikor a napirendet főként az új kinevezések megvitatása és az európai intézmények összetételének átalakítása teszi majd.

         A kinevezési folyamatot formálisan nem tudja majd befolyásolni az EU Tanácsának vezetője, de attól tartanak, hogy a legfontosabb posztok jelöltjeiről folyó tárgyalások szakaszában Orbán továbbra is érvényesíteni tudja az érdekeit. Főleg, hogy Magyarország miniszterelnöke a politikában eltöltött több mint 30 év, valamint az elmúlt tíz év rendkívül feszült brüsszeli kapcsolata során tapasztalt játékosnak bizonyult, aki könnyedén manipulálja a magyar államban felépített bonyolult és túlterhelt döntéshozatali folyamatot.

         Ebben a tekintetben, ha Budapest és az Európai Bizottság közötti konfrontáció 2024 júliusáig olyan heves marad, Orbán kitalálhat valamilyen módot az EU egységének súlyos megsértésére és a politikai rendszer egyensúlyának elromlására. Ahogyan azt Donald Trump az elnöksége idején tette az Egyesült Államokban.

         Mi van a végeredményben? Egy állam, amelynek kormánya:

• oroszbarát kapcsolatai és pozíciója miatt elveszíti a legtöbb EU-tagország bizalmát;
• brüsszeli támogatások nélkül maradt az általánosan elfogadott uniós törvények be nem tartása miatt, az állami szintű korrupció miatt, valamint az állampolgárok szólásszabadságának súlyos problémái a kormánypárt leplezetlen totalitarizmusa miatt;
• továbbra is lobbizik Oroszország európai érdekeiért, az orosz szankciók ellen szavaz, és „nem működőképesnek” és „ésszerűtlennek” nevezi azokat;
• nagyon lassú ütemben szabadul meg a Kremltől való gazdasági függéséből, mert nem diverzifikálja energiaellátási forrásait.

         Magyarországnak joga van elnökölni az EU Tanácsában, de ehhez valóban nem csak a fent említett problémák megoldására van szükség, hanem hagyja abba az Ukrajnának nyújtott kritikus segélyek és az EU-ba való belépésének megakadályozását. Reális ezt megtenni a jelenlegi kormány alatt? Nagyon kétséges. Érdemes tehát elgondolkodni a budapesti jelen Fidesz vezetett kormány létének célszerűségén, amely Orbán Viktorral együtt az ország gazdaságának és a szuverenitásának fokozatos lerombolásával foglalkozik.

         A miniszterelnök kormánya az elmúlt években szinte állandó konfliktusba került az uniós intézményekkel, elsősorban az igazságszolgáltatás függetlenséggel, a sajtószabadsággal, a civil társadalommal és a jogállamisággal kapcsolatos viták miatt.

         Egy ilyen problémás államnak kell-e az élére állnia a konszolidált európai országok egyesülésének, amelyek kiállnak az „Orosz világ” feletti győzelemért és a nemzetközi jog megerősítéséért Európa-szerte? Ha igen, akkor ez lesz az EU történetének legszánalmasabb és legszégyenletesebb elnöksége, különösen akkor, amikor a kontinens a XXI századi Harmadik Birodalommal néz szembe, Putyin vezetésével.