Soha nem került még tagállam az Európai Bíróság elé csak azért, mert egy nemzeti jogszabálya megsérti az unió alapvető értékeit. Most mégis ez történhet Lengyelországgal az orosz befolyást vizsgáló törvény miatt. Úgy tűnik, az Európai Bizottság egyre bátrabban nyúl a demokráciát védő eszközökhöz, ha pedig a kereset megállja a helyét, az történelmi jelentőségű lehet az unió alapszerződése ellen vétő, renitens tagállamokra nézve.

Elsőre talán nem sokan kapták fel a fejüket arra a szerdai hírre, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelország ellen az orosz befolyást vizsgáló törvény miatt. A döntés indokolását olvasva azonban nyilvánvaló, hogy a lépés történelmi az EU szempontjából: az Európai Bizottság most először perel be egy tagállamot azon az alapon, hogy annak intézkedése sérti az EU alapértékeit, így a demokráciát és az alapvető jogokat.

Ez pedig akár Magyarország számára is hosszú távú következményekkel járhat.

Hogy ennek jelentőségét könnyebb legyen megérteni, nézzük meg először azt, mit is jelent pontosan a kötelezettségszegési eljárás. Röviden összefoglalva annyit, hogy ha a Bizottság úgy ítéli, egy tagállam megszegi az uniós jog alapján fennálló kötelezettségét (például nem ültet át egy jogszabályt a nemzeti jogrendbe vagy nem megfelelően alkalmazza azt), eljárást indíthat ellene. Első körben még csak felszólítást küldenek és információkat kérnek, ha azonban a tagállam a második, immár hivatalos felszólításra sem szünteti meg a jogsértést, az ügy az Európai Unió Bírósága előtt folytatódhat.

Ha egy tagállamot elmarasztal a bíróság, de az ítéletet nem hajtja végre – vagyis például nem változtat a nemzeti jogszabályon –, akkor pénzbírság megfizetésére kötelezhetik. Sőt, az ítélet meghozatala előtt is kérhet a Bizottság ideiglenes intézkedést, ha az uniós jog megsértése helyrehozhatatlan károkat okozna. Ennek pedig a tagállam haladéktalanul köteles eleget tenni. (Ilyen Magyarországgal is történt, amikor például a reklámadó esetében a Bizottság megtiltotta annak beszedését az eljárás lezárultáig.)

Hogy a bírság nem vicc, arra éppen Lengyelország a legjobb példa: Varsó 2021 novembere óta napi (!) egymillió eurót volt köteles fizetni a Bizottság kasszájába, mert nem hajlandó visszavonni az igazságügyi reform egyes részeit. (Idén áprilisban az összeget a felére csökkentették, mert egy törvénymódosítás enyhítette az uniós jog megsértésével okozott károkat, de Varsó már így is körülbelül félmilliárd euró mínusznál tart.)

A hivatalos statisztika szerint Magyarországgal szemben jelenleg 143 kötelezettségszegési eljárás van folyamatban. A kormány szeret azzal védekezni, hogy ezzel a középmezőnyben szerepel, ami igaz is, csakhogy a magyar ügyek között olyan komolyak is szerepelnek, mint a Klubrádió elnémítása vagy kormány által „gyermekvédelminek” titulált törvény – utóbbi keresethez az Európai Parlament mellett 15 uniós tagállam is csatlakozott.

Az elmúlt napok történéseinek legfontosabb kérdése most az, pontosan mi is az uniós jog, ami alapján ezeket az eljárásokat el lehet indítani. A hivatkozási alap minden esetben valamilyen jogszabály, legyen szó az Alapszerződésről vagy valamilyen, az uniós szakminiszterek vagy állami vezetők által szentesített irányelvről (ezt kell átültetni a nemzeti jogba), netán rendeletről (ez automatikusan hatályossá válik mindenhol), de az uniós jog részének kell tekinteni az Európai Bíróság ítéleteit is.

A fenti ügyekben közös, hogy a Bizottság valamilyen konkrét uniós jogszabály határokon átnyúló alkalmazásával, vagy harmonizációjával lát problémát. Ezzel szemben a lengyelek ellen most bejelentett eljárás indoklásában fő érvként a demokrácia elvének, ezzel együtt az unió alapértékeinek megsértése szerepel, ami ugyan kiolvasható az uniós jogból, mégsem egy konkrét passzus.

Jog/állam

Konkrét uniós jogszabályra a lengyel esetben a Bizottság nem is nagyon hivatkozhatna, mert a vitatott lengyel törvény ilyet tételesen nem is érint. Annak a lengyel belpolitikára van hatása: azt mondja ki, hogy egy, az alsóház által megválasztott állami bizottság fogja elemezni a 2007–2022 közötti intézkedéseket, és ez alapján kezdeményezheti az esetleg orosz befolyás hatására meghozott döntések felfüggesztését.

Az érintett döntéshozókra adminisztratív büntetéseket is kiszabhatnak, például tíz évig nem kerülhetnének olyan pozícióba, amelyhez nemzetbiztonsági átvilágítás kell, vagy olyanba, amelyben közpénzek sorsáról kell dönteni.

Az intézkedést nem véletlenül hívják „Lex Tusknak”, azzal Donald Tusk volt miniszterelnököt, az Európai Tanács, majd az Európai Néppárt korábbi elnökét, a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét – és más ellenzéki politikusokat – akarnak kitiltani a közéletből, mindössze néhány hónappal a választások előtt.

A törvény nemcsak a lengyel ellenzéket háborította fel – Varsóban félmillióan vonultak utcára miatta –, az Európai Bizottság is példátlan gyorsasággal reagált. Az eljárást két héttel a jogszabály elfogadása után indították meg, és mindössze három hetet adtak a lengyel kormánynak arra, hogy válaszoljon az első felszólításra. Ilyen tempó mellett még az sem kizárt, hogy az ügy már idén a Bíróság elé kerül, ezután már jöhet akár az ideiglenes intézkedés is.

„Közeledik a választás, és nagyon fontos, hogy fair és őszinte legyen” – magyarázta a lengyel tvn24-nek Didier Reynders, az EU igazságügyi biztosa, miért kellett azonnal lépniük.

Reynders azt is hozzátette: nagyon nehéz egyetérteniük egy olyan törvénnyel, mely állampolgárokat foszt meg a jogaiktól. Ezzel ő is nyilvánvalóvá tette, hogy az Európai Bizottság ez esetben kifejezetten a demokratikus folyamatokat félti.

A demokrácia elve

Ez világos lesz akkor is, ha megnézzük, hogy a kötelezettségszegési eljárás hivatalos indoklása milyen lengyel jogsértéseket sorol fel tételesen.

Fő érvként az EU alapszerződésére hivatkozik, amelynek 2. cikke kimondja, hogy az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.
Ugyanitt szerepel az alapszerződés 10. cikke is, mely azt mondja ki, hogy az Unió működése a képviseleti demokrácián alapul.
Az indoklás az EU alapjogi Chartájára is támaszkodik, amikor kimondja: a törvény sérti a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elveit (49. cikk), a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot (47. cikk), a magán- és a családi élet tiszteletben tartását (7. cikk) valamint a személyes adatokhoz való védelmet (8.cikk).
Lényegében tehát azzal vádolja a lengyeleket, hogy a törvény „indokolatlanul beavatkozik a demokratikus folyamatokba”, Varsó pedig nem tartja be alapvető értékeket, amit az Európai Unióhoz való csatlakozáskor vállalt.

Az EU alapszerződésének 2. cikke egyébként nem először szerepel kötelezettségszegési eljárásban, a magyar „gyermekvédelmi”, de leginkább homofóbtörvény esetében is hivatkoztak rá, de akkor csak kiegészítő érvként, hiszen a magyar jogszabály a Bizottság álláspontja szerint konkrét uniós jogszabályokat is sért.

És akkor mi lesz?

A helyzet akkor válik majd igazán érdekessé, ha az EU Bírósága a Bizottságnak ad igazat, és az uniós Alapszerződés közös értékekre vonatkozó részeire hivatkozva is lehet kötelezettségszegési eljárást indítani. Ez nemcsak a demokrácia, hanem az emberi jogok és a jogállamiság szempontjából is mérföldkő lehetne – innentől kezdve ugyanis bíróság elé lehetne idézni azokat a tagállamokat, amelyek törvényei ezek ellen vétenek.

Nem nehéz kitalálni azt sem, hogy Lengyelország mellett az intézkedés a magyar kormányt is súlyosan érintené. Magyarország ellen már most is több eljárás folyik a jogállamiság megsértése miatt, ami azt mutatja, hogy az EU az elmúlt években egyre bátrabban használja az úgynevezett jogállamisági eszköztárát (rule of law toolbox). Ide tartozik a kohéziós pénzek befagyasztását eredményező feltételességi mechanizmus és az Európai Parlament kezdeményezett 7. cikk szerinti eljárás is.

Ehhez lenne egy újabb fontos eszköz Brüsszel kezében, ha az EU Bíróságán is perelhetné a tagállamokat, ha nem tartják be a demokratikus normákat. Hatása azért is lenne rendkívüli, mert a magyar kormány előszeretettel hangoztatja, hogy az uniós bíróság ítéleteit mindig be szokta tartani.

Hogy milyen törvényeket húzhatna elő Magyarország esetében a Bizottság – már ha egyáltalán előhúzná őket – nehéz megjósolni, az viszont biztos, hogy a magyar választási rendszerrel több testület szerint is problémák vannak. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (OSCE ODIHR) tavaly teljes körű megfigyelési missziót küldött Magyarországra, jelentésükben pedig több ajánlást is megfogalmaztak.

A választási törvénnyel kapcsolatban Magyarországot elmarasztaló ítéletet hozott nemrég a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága is, amelyben azt állapította meg, hogy sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét a magyar választási rendszer azon része, amely a kisebbségi, nemzetiségi voksolást szabályozza. Mint írták, a magyar választási törvény nem biztosítja kellően a „a nép véleményének szabad kifejezését a törvényhozó testület megválasztása során”. Aggályosnak találták azt is, hogy a nemzetiségi listára szavazóknak le kell mondaniuk a pártlistára szavazásról.

A magyar kormány ezt egyelőre nem akarja végrehajtani, és nincs is sok eszköz arra, hogy rákényszerítsék. Ha viszont az ügy az EU Bírósága elé kerülne, már sokkal nehezebb lenne megmagyarázni, miért nem módosítanak a választási törvényen – hacsak nem akarnak ők is gigantikus mértékű bírságot kockáztatni.

Forrás:https://hvg.hu/itthon/20230609_Brusszel_kotelezettsegszeges_Lengyelorszag_demokracia_birosag