A kormány a paksi bővítés szerződéseinek módosítására készül – miközben a jelenlegi keretek jók, a feltételek Magyarország számára előnyösek. Oroszországnak immár nincs szüksége uniós referenciára, már nem érdeke számára hátrányos feltételeket vállalni. A Roszatom nélkül jelen formájában nincs paksi bővítés, még az is kérdéses, szerepe mennyire csökkenthető.
Megszületett a megegyezés Oroszországgal a paksi bővítés kivitelezési és finanszírozási szerződésének módosításáról annak érdekében, hogy lehetővé váljon az atomerőmű-beruházás folytatása és mielőbbi átadása – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Moszkvában a Roszatomot vezető Alekszej Lihacsovval folytatott tárgyalást követően.
„A paksi beruházásról szóló szerződések most már több mint kilenc éve köttettek. Nyilvánvaló, hogy a háborútól és a szankcióktól függetlenül is az élet, a műszaki és technológiai helyzet változott annyit, hogy ezekhez a szerződéses keretekhez hozzá kell nyúlni annak érdekében, hogy ezt a beruházást végre lehessen hajtani” – mondta Szijjártó. A miniszter szerint a „a szankciók erre még rátesznek egy lapáttal, így meg kellett találni azokat a jogi kereteket a meglévő szerződések módosításával, amelyek biztosítják számunkra, hogy az atomerőművet fel tudjuk építeni”. Szijjártó Péter ezzel kapcsolatban bejelentette, hogy a feleknek sikerült megállapodniuk a kivitelezési és a finanszírozási szerződés módosításának mikéntjéről is, ennek nyomán pedig az utolsó szövegezési feladatokat végzik már a jogászok. „Amennyiben ezzel megvannak, jóváhagyásra azonnal benyújtjuk ezeket a szerződésmódosításokat Brüsszelben az Európai Bizottság számára” – tájékoztatott.
„Szankciómenedzsment”
A külügyminiszter részleteket nem közölt, ahogy azt sem, mikor fog a kormány részleteket közölni, illetve nyilvánosságra hozza-e a szerződésmódosításokat, esetleg azokat is titkosítja, mint az eredeti szerződéseket, és legalább részleges megismerhetőségükért is évekig kell majd pereskedni. A részletekre vonatkozó kérdéseinket feltettük a minisztériumnak, amint válaszolnak, nyilvánosságra hozzuk.
A miniszter meglehetősen határozottan nyilatkozott, de azért vélhetően valójában nem az utolsó simításoknál tartanak, az új szerződéses keretek részleteinek kidolgozása még folyamatban van. Erre lehet következtetni Jákli Gergely, a Paks II. Zrt. elnök-vezérigazgatójának szavaiból is. Jákli a Paks II. saját magazinjának (Atomszféra) márciusi számában megjelent interjúban azt mondta: „Minden ilyen volumenű beruházás esetén a fővállalkozóval történő együttműködés nyilván összetett feladat. Hosszas tárgyalások eredményeként születnek meg a különféle megoldások. Fel kell készülnünk arra is, hogy ebben a szankciókkal tűzdelt környezetben kell élnünk, dolgoznunk. Be kell építeni a szankciómenedzsmentet a folyamatainkba.”
Jákli szerint elkötelezettek, hogy a projektet a Roszatommal valósítsák meg, és a nyugati beszállítók is elkötelezettek. „Különböző szinteken zajlanak egyeztetések annak érdekében, hogy a megoldás megszülessen.
Én optimista vagyok, hogy ezt meg tudjuk oldani, ki tudjuk alakítani azt a mechanizmust, ami a szankciós környezetnek is megfelel”
– mondta.
Magyarország ennél csak rosszabbul járhat
A szerződések jelen formájukban Magyarország számára meglehetősen kedvezőek. Ugyan vitatható annak módja, ahogy a kormány az országgyűlés fideszes többségének támogatásával a Roszatomra bízta a projekt megvalósítását, de sikerült előnyös konstrukcióban megállapodni.
Ami a kivitelezést illeti, a Roszatom kulcsra kész kivitelezést vállalt fix áron. Vagyis jelenleg a felelősség nagy része a kivitelező vállát nyomja, ha engedélyezési, technológiai, megvalósítási problémák merülnek fel. Ha a beruházás csúszik – mint ahogy csúszik, főként azért, mert a Roszatom képtelen volt olyan létesítési engedélykérelmet összeállítani, amit a magyar Országos Atomenergiahivatal (OAH) jóvá tudott volna hagyni –, az főként ő felelőssége. Ha a beruházás költségtúllépésbe kerül, a különbözetet neki kell fedeznie, hiszen fix árra szerződött.
Ami a finanszírozást illeti, Magyarország 10 milliárd euró hitelt vesz fel 4-5 százalékos kamatra Oroszországtól. Az orosz fél részletekben folyósítja a hitelt, amit azonnal elő lehet törleszteni. Magyarország évekig így is tett, a lehívott részleteket azonnal előtörlesztette, egyrészt mert a beruházás csúszása miatt a pénzre nem volt szükség, másrészt mert Magyarország a 4-5 százalékos szintnél olcsóbban tudott a piacon pénzhez jutni. Ez most már nincs így, ez a kamatszint kedvezőnek tekinthető. A hitelt amúgy akkor kell elkezdeni törleszteni, amikor az erőmű termelésbe áll – a beruházás csúszása miatt a hitelszerződést egyszer már módosították.
A Roszatomnak már nem kell az európai referencia
Akárhogy is változnak a keretek a szerződések módosításával, a fentiekhez képest Magyarország csak rosszabbul járhat, értelemszerűen Oroszország pedig csak jobban. Magyarország számára az egyetlen „nyereség”, hogy az erőmű talán megépülhet – már ha ez nyereségnek számít. Mindenesetre a kormány ragaszkodik hozzá, hogy az erőmű a lehető leghamarabb felépüljön, ehhez pedig szükség van a Roszatomra. Ha a Roszatom kiszállna vagy kitennék a projektből, új kivitelezőt kellene keresni, ami természetesen lehetséges, ám időbe telne. És az erőművet más technológiával valósítaná meg, így azt újra kellene engedélyeztetni, ami megint csak időbe – évekbe – telne.
Ahogy említettük, a jelenlegi feltételek Magyarország kedvezőek, míg Oroszország komoly kockázatokat vállalt. Alighanem hosszú távon mérlegelve:
a Paks II. felépítésével a Roszatom uniós referenciához és tapasztalatokhoz jut, ezzel beteheti a lábát az uniós piacra.
Ezt a szempontot alaposan felülírta a háború, illetve az, hogy a Ukrajna lerohanására válaszul az Európai Unió kiemelt céllá emelte az orosz energiahordozókról való leválást. Kizárható, hogy a belátható jövőben bármely uniós tagállam Oroszországgal építtetne atomerőművet, hosszú távra kiszolgáltatva magát az orosz nukleáris iparnak egyebek mellett a fűtőanyag-ellátásban. Ami azt illeti, a Paks II. finnországi testvér-erőművének felépítéséért felelős konzorcium már 2022 májusában bejelentette, hogy szerződést bont a Roszatommal a jelentős és egyre növekvő csúszásokra hivatkozva, másrészt a beruházás teljesítésének képtelensége, és amiatt, hogy az ukrajnai háború még rontott a kockázatokon.
Ha a Roszatom képes lesz felépíteni Paks II-t, a belátható jövőben ez lesz az első és utolsó uniós erőmű-kivitelezési projektje.
Már ha Magyarország nem rendel még egyet, mert más biztosan nem fog. Mindenesetre az uniós referencia és tapasztalat értéke lényegében lenullázódott a Roszatom számára, így Oroszország már nem érdekelt abban, hogy az amúgy számára hátrányos feltételekkel folytassa a Paks II. kivitelezését.
Eddig az volt a mondás, hogy minden rendben
A szerződésmódosítással a kormány pálfordulást hajt végre, a közelmúltig kötötte az ebet a karóhoz, hogy minden rendben, a Roszatom a háborús-szankciós helyzetben is képes felépíteni az erőművet, és fel is fogja.
Miközben teljesen nyilvánvaló volt, hogy a háborús-szankciós helyzet minimum nagyon-nagyon megnehezíti a Roszatom dolgát, sőt jó eséllyel ellehetetleníti. A nukleáris iparra közvetlenül nem vonatkoznak szankciók, általában a kétoldalú kapcsolatok számos formájára és csatornájára azonban igen. Márpedig a Roszatomnak főkivitelezőként pénzügyi tranzakciókat kell(ene) végrehajtania, emberek ezreit kell(ene) mozgatnia Oroszország és Magyarország közt, nem beszélve számtalan gépről és berendezésről.
Továbbá együtt kell(ene) működnie a nyugati beszállítókkal. Az erőmű számos főegységét nyugati vállalatok adják a Paks II-höz. Emiatt már van is némi probléma, az irányítástechnikai rendszert a német Siemens Energy szállítaná – ám ehhez szüksége van a német kormány exportengedélyére, amit mind a mai napig nem kapott meg.
Magyar részről – Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója szájából – először csak idén márciusban hangzott el, hogy a paksi bővítés körül bizonytalanságok mutatkoznak. Illetve a Roszatom tett arra utaló nyilatkozatot, hogy „partneri” viszonyban képzeli el a kivitelezést – ami ugyebár azt implikálja, hogy a felelősséget a felek közösen viselik, ami merőben más helyzet, mint a jelenlegi, amelyben főként az orosz fél.
Kérdés, hogy lehet-e olyan „jogi kereteket” találni, amelyekben a Roszatom képes kivitelezni a Paks II-t. Esetleg arról lehet szó, hogy a Paks II. Zrt. papíron átveszi a fővállalkozói szerepet a Roszatomtól – vetette fel a Portfolio.hu Jákli Gergely fent idézett interjúja kapcsán. Nem világos, hogy ez érdemben megkönnyítené-e a Roszatom dolgát, hiszen még ha papíron nem is ő lenne a fővállalkozó, a rá jutó – kulcsfontosságú – feladatokat a gyakorlatban el kellene végeznie.
Az oroszok nélkül nem megy
A mostani szerződéses keretek jók, jól szabályozzák a feladatokat és a felelősségi köröket – mondja a hvg.hu-nak Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanára, aki 2014-2019 között kormánybiztosként, majd államtitkárként felelt a paksi bővítésért. A szakember szerint a keretek lazítása egyértelműen növeli a megvalósítás kockázatait, ám a jelek szerint a projekttársaság, a Paks II. Zrt. ezt máshogy látja, vélhetően a külső körülmények miatt kényszerülnek a módosításra.
Arra a kérdésre nehéz válaszolni, hogy a francia Framatome vagy más át tudná-e venni a kivitelezői szerepet a Roszatomtól, meg tudná-e építeni az erőművet
– mondja Aszódi Attila. Az erőmű műszaki tervei elkészültek, ezek értelmében a reaktorsziget orosz, a turbinasziget amerikai-francia, az irányítástechnika pedig német-francia gyártásban készül. Ezt az elkészült műszaki tervet csak orosz reaktorszigettel lehet megvalósítani, VVER típusú atomerőművet az oroszok nélkül nem lehet építeni.
Egy nukleáris erőmű felépítése sok munkafázisból áll, amelyek jól szétválaszthatóak. Például a talajmegerősítési, alapozási, vasbeton épületek építési munkáinak egy jelentős részét a jelenlegi keretek közt sem az orosz fél végezné, hanem más alvállalkozók. Ezzel együtt a műszaki terv szerinti reaktorsziget fő komponenseinek legyártására csak az orosz fél képes, ahogy a reaktortartály, a gőzfejlesztő berendezések, a rektorhoz kapcsolódó fő komponensek és a primer hűtővízkör csöveinek legyártására és összehegesztésére is csak Oroszországban áll rendelkezésre a szükséges technológia és tapasztalat. Tapasztalat híján ennek átvételét aligha vállalná a Framatome vagy más szereplő – véli Aszódi Attila.
A Framatome neve nem puszta példaként merül fel, Szijjártó Péter március közepén jelentette be, hogy Magyarország a francia atomvállalat szerepének növeléséről tárgyal – akkor sem részletezte közelebbről, a Framatome szerepe mely pontokon és hogyan nőhetne.
Mennyibe fog kerülni, és honnan lesz rá pénz?
A finanszírozásra visszatérve, már csak a kivitelezés csúszása miatt is valószínűtlen, hogy a Paks II-t ki lehetne hozni az eredeti 12,5 milliárd eurós árból. Arról nem beszélve, hogy a háborús-szankciós helyzet mindent megbonyolít, ami költségnövekedést jelent.
Moszkva érdeke jelen pillanatban nyilván az, hogy ha lesz költségtúllépés, az ne a Roszatomot terhelje, hanem a megrendelőt.
Kérdés, hogy a magyar kormány kész-e többet fizetni az erőműért, és ha igen, mennyivel.
Továbbá
könnyen lehet, hogy Moszkva immár nem tudja és/vagy nem akarja a jelenlegi feltételekkel nyújtani a 10 milliárd eurós hitelt.
Az orosz költségvetés nehéz helyzetben van, az energiahordozók exportját érintő embargók és szankciók miatt a bevételek apadnak, ahogy a gazdasági visszaesés is a bevételek csökkenésével jár. Miközben a kiadási oldalt a háború folytatása terheli. A 4-5 százalékos kamat ugyanakkor rendkívül kedvező – mármint Magyarország számára. A 20 éves állampapírok hozama jelenleg 8 százalék fölött jár, a 10 éves papíroké 10 százalék fölött, a rövid (3-12 hónapos) papíroké pedig 14-15 százalék körül. Más szóval Oroszország Magyarország piaci lehetőségeihez képest rendkívül olcsón hitelezi a paksi bővítést – ami alighanem szúr pár szemet Moszkvában.
Megint csak kérdés, hogy Moszkva milyen és mekkora változtatásokat akar, a magyar kormány pedig mennyire elkeseredetten akarja a Paks II-t. A magyar büdzsé már most rendkívül kifeszített – nem függetlenül az államadósság és a költségvetési hiány drága finanszírozásától – a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha a paksi bővítésbe piaci feltételekkel előteremtett költségvetési forrásokat kellene beletenni.