Össztűz alá vette az ellenzék Novák Katalint a pedofilügyben hozott kegyelmi döntése után. Van, aki hivatalos eljárásban mondatná le, mások törvénymódosítást követelnek. Megnéztük, mit kell tudni ezekről, és mit jelenthetnek a gyakorlatban.
Törvénymódosítás, adatkikérés, megfosztási eljárás – a politikai akciókon és parlamenti felszólalásokon túl konkrét jogi lépésekkel is próbálkozik az ellenzék, hogy Novák Katalin nagy port kavaró kegyelmi döntése után érdemi változást érjen el. Más kérdés, hogy a Fidesz által uralt hatalmi-politikai rendszerben nem lesz könnyű dolguk, de nézzük sorban, melyik kezdeményezés pontosan mit jelent, milyen szereplőkön múlik majd a sorsa. (A cikkben felhasználtuk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egy jogi elemzését.)
Az MSZP és a DK is úgynevezett megfosztási eljárást indít Novák Katalin ellen.
Ez az eljárás a köztársasági elnök lemondatásának egyetlen módja, egyébként a tisztségét csak akkor veszti el, ha
meghal, lemond, lejár a mandátuma, 90 napon túl nem tudja ellátni a hivatalát, összeférhetetlenség áll fenn a posztjával kapcsolatosan, vagy már nem állnak fenn a megválasztásához szükséges feltételek – ez utóbbi például az lehet, hogy elveszíti a magyar állampolgárságát.
Ezt a megfosztást az országgyűlési képviselők ötöde kezdeményezheti, mégpedig egyetlen hivatkozással: hogy a köztársasági elnök „az Alaptörvényt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsértette”. Itt persze indulhat a jogászkodás: az Alaptörvény szerint minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, de egy ilyen kegyelem megsérti vajon ezt a passzust?
A jogelméleti viták után-mellett jön a gyakorlati rész: az Országgyűlés az összes képviselő kétharmadának szavazatával, titkos szavazással dönthet az eljárás elindításáról. Ha megszavazzák, belép a történetbe az Alkotmánybíróság, amely a végső döntést hozza meg az ügyben.
Ez egy egészen különleges eljárás, ugyanis az Alkotmánybíróság jellemzően csak iratok alapján dolgozik, nem nyomoz, nem hallgat meg szereplőket, itt azonban bizonyítékokat kell feltárnia, bizonyítási eszközöket kell igénybe vennie, és a köztársasági elnököt kötelezően meg kell hallgatnia. Vagyis nem azt vizsgálja, hogy egy határozat, törvény, ítélet alkotmányos-e, hanem ők maguk hoznak egy döntést, mégpedig „a jelen lévő tagok kétharmadának szavazatával”. Hogy akkor mi történik, ha sem a „felmentésnek”, sem az „elítélésnek” nincs kétharmados támogatottsága, arról nem szólnak a jogszabályok. És ha még úgy is döntenek, hogy felelős az elnök, akkor sem kötelesek megfosztani a tisztségétől, ez újabb mérlegelés kérdése.
Hogy az egésznek mennyi esélye van, az viszonylag könnyen összefoglalható:
Ha a Fidesz úgy dönt, hogy politikailag ez a legjobb megoldás nekik, akkor beleáll a dologba, és a parlamenten végignyomja a dolgot.
Az Alkotmánybíróságon már megjósolhatatlan a dolog kimenetele, ha elfogadjuk azt az ellenzéki olvasatot, hogy a Fidesz által jelölt bírókból álló Ab a Fidesznek kedvezően dönt, akkor ott is sima lehet a dolog.
Ez ellen szól azonban, hogy a Fidesz egészen biztosan nem fogja az ellenzék kezébe adni a gyeplőt, és azt a látszatot kelteni, hogy az ellenzék bármit is kontrollál a közéletben, le tudnak mondatni egy köztársasági elnököt. Ha a Fidesz ki akarna hátrálni Novák Katalin mögül, akkor annak minden bizonnyal egy önkéntes lemondás lenne a vége – emlékezhetünk Schmitt Pál ügyére, amelyben ez lett végül a kínos plágiumügy „megoldása”.
Az ügy politikai vetületét illetően érdemes még megjegyezni, hogy Varga Judit ellenjegyezte igazságügy-miniszterként a döntést, ő pedig a kormánysajtó szerint a Fidesz EP-listáját fogja vezetni. Ez muníciót adhat az ellenzéknek, de ha az ő kezét elengedi a Fidesz, akkor azzal ismét csak oda jutunk, hogy politikailag beismerte: rossz döntés volt a kegyelem.
Dúró Dóra bejelentette, hogy törvénymódosítást kezdeményez, hogy „a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények esetében egyetlen érintett se kaphasson elnöki kegyelmet”. Ez egy egyszerűbb történet, mert egy sima törvénymódosításról szól, ami vagy végig tud menni a parlamenti fázisokon, és a végén törvény lesz belőle, vagy nem. A Fidesz hozzáállásán múlik, azt majd nekik kell eldönteniük, hogy politikailag mi a kényelmesebb nekik, bár ha tippelni kellene, nem fogják egy ellenzéki törvényjavaslat elfogadásával kvázi kőbe vésni a tényt, hogy az exfideszes elnök kegyelmet adott egy pedofilügyben.
Emellett az is bekavarhat, hogy az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök „gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát”, ahhoz, hogy ezt a jogát szűkítsék, valószínűleg alkotmánymódosításra lenne szükség. És ezzel visszakanyarodunk az előbbire: ezzel lényegében az Alaptörvényben állítana emléket a Fidesz a történteknek, amit nyilván nem fog megtenni.
Az LMP tartalmilag ugyanezt egy parlamenti határozatba írná bele, ami nem jogszabály, nem kötelezheti az állampolgárokat semmire. De feladatokat szabhat a kormány számára, vagy „szükségesnek tartott kormányzati intézkedéseket határoz meg”. Mostanában egyébként sokszor sima politikai kinyilatkoztatásokból is születnek parlamenti határozatok. Hogy erre lesz-e fogadókészség a kormányban, arra sem tennénk nagy téteket.
Az ellenzék mindemellett megpróbálja átláthatóbbá tenni a kegyelmi döntéseket: az LMP, csakúgy, mint a Budaházy-ügyben, most is kikérné az ügy összes dokumentumát, a Párbeszéd pedig törvénymódosítást nyújt be, hogy a jövőben nyilvános legyen, kinek és milyen indokkal ad kegyelmet a köztársasági elnök.