A háború előtt Oroszország volt Európa vezető energiaforrás-szállítója – olaj, gáz, szén és urán üzemanyag. Az európai országok leginkább az orosz gáztól függtek – 2021-ben az európai import mintegy 45%-át tette ki.

         A Kreml úgy döntött, hogy a háború alatt kijátssza ezt a kártyát. Az Európai Bizottság legutóbbi jelentésében megjegyzi, hogy Oroszország szándékosan erős nyomást gyakorolt az európai gázpiacra: 2022 júliusától szeptemberig, a tárolók feltöltési szezonjának csúcspontján Oroszország fokozatosan csökkentette az Északi Áramlat gázmennyiségét, ami a nyár végén a gázár soha nem látott növekedéséhez vezetett. Az Oroszországból importált földgáz részaránya ekkorra 17%-ra csökkent.

         Európa Oroszországtól való függése az „energiatű” kérdésében valóban kritikus volt.

         Ez azonban nem tarthatott örökké, és ennek a „korszaknak” nem csak Oroszország Ukrajna elleni háborúja miatt kezdődött el a vége. Szeptember végén a balti-tengeri Bornholm szigetéhez közeli Északi Áramlat és Északi Áramlat-2 vezetékeknél a szabotázs által okozott robbanások négy vezetékszakaszban okoztak szivárgást Dánia és Svédország kizárólagos gazdasági övezetében. A szabotázs ügyében folyik a nyomozás. Az Európai Bizottság azonban megerősítette, hogy mindkét Északi Áramlatban több hónappal ezelőtt keletkezett károkat szándékos szabotázscselekmények okozták, ezért az incidensek vizsgálata folytatódik.

         Hipper Anita, az Európai Bizottság belügyi, migrációs és belbiztonsági szóvivője ezt egy január 5-i tájékoztatón mondta – jelenti az Ukrinform tudósítója.

         “A svéd hatóságok arról értesültek, hogy az Északi Áramlatok -1 és 2 károkat szándékos szabotázs tettek okozták. De a nyomozás még mindig folyamatban van – Svédországban, Dániában és Németországban. Ez a vizsgálat a tagállamok hatáskörébe tartozik” – hangsúlyozta a szóvivő.

         Európa nem maradhatott távol az Orosz Föderáció uralkodó rezsimje által elkövetett háborús bűnöktől. E terrorcselekmény finanszírozása szempontjából kritikus fontosságú volt az energiaforrások kereskedelme az EU-s és nem EU-országokkal.

         Tavaly Oroszország megtapasztalta az energiaszankciók és az Európába irányuló gázexport visszaesésének következményeit. De 2023 sokkal nehezebb lesz, alacsonyabb energiaárakkal és több visszafogással az orosz olajjal, amit a G7-ek hordónkénti 60 dolláros árplafonja támaszt alá, és ez kezdi aggodalommal tölteni a Kreml közgazdászait. A múlt hónapban Putyin “hülyeségnek” nevezte a korlátozásokat, nem látott okot a “költségvetés miatti aggódásra”, és azzal dicsekedett, hogy “korlátlan” képes finanszírozni Ukrajnai invázióját. A 11,6 billió rubel (168 milliárd dollár) tavalyi olaj- és gázbevétel 2011 óta a legmagasabb szintet érte el a magasabb árak és az Ázsiába, elsősorban Indiába és Kínába irányuló kőolajexport eltolódása miatt. De tekintettel az olajárak és a háborús kiadások csökkenésére, amelyek a tavalyi orosz költségvetési hiányt a bruttó hazai termék 2,3 százalékára növelték, az orosz tisztviselők pénzügyi kockázatokat látnak a jövőben. „Meg kell néznünk ezt az „árplafont”, hogy ne okozzon problémákat a költségvetéssel. Vitassák meg, és tegyenek javaslatokat” – mondta Putyin a múlt héten, miután Olekszandr Novak, a miniszterelnök-helyettes elismerte, hogy a „fő kockázatot” az orosz olaj nagy árengedményei jelentik.

         Mivel az olaj- és gázbevételek a szövetségi költségvetés 40 százalékát teszik ki, Oroszország tervei számára a legnagyobb kihívást a szélesedő diszkontálás és a csökkenő energiaárak kombinációja jelenti. Az Energy Information Administration, az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának statisztikai részlege előrejelzése szerint a Brent nyersolaj hordónkénti ára 2023-ban átlagosan 83 dollár lesz, ami 18 százalékkal alacsonyabb a tavalyinál. „A „kedvezmény” szó a szankciók fő hatása. Ez régóta része az orosz olajvalóságnak” – mondta Katona Victor, a Kpler Commodity Analysis Group vezető nyersolaj-elemzője. Az orosz olaj vásárlói egyre szélesebb árengedményeket követelnek a Brent nyersolaj benchmarkolásához. Tavaly a visszatérítések miatt Moszkva a becslések szerint 50 milliárd dollárt foszt meg, ami a tervezett bevétel 12 százalékának felel meg. A Brent és az Urals, a vezető orosz benchmark ára közötti különbség 35-40 dollár, körülbelül tízszer nagyobb, mint a tavaly februári invázió előtt.

         Az Argus energetikai adatszolgáltató szerint az Ural ára a december 5-i hordónkénti 60 dolláros felső határ óta esett, és most 44 dolláron forog, mintegy 48 százalékkal a Brent alatt. Jóval elmarad a 2023-as orosz költségvetés alapjául szolgáló 70 dolláros szinttől is, amely a GDP 2 százalékos hiányát vetíti előre. „Ez az árkülönbség a fő tényezőnek számító uniós politika és az orosz olajár plafon kombinációjának eredménye” – mondta Ben Cahill, az Egyesült Államok Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának vezető munkatársa. „Még ha nő is az orosz export volumene, az nem lesz nagy probléma [a Nyugat számára]. Azt kapják, amit akartak: egy jól felszerelt piacot, Oroszország pedig kevesebb bevételhez jut” – tette hozzá. “A néhány megmaradt fontos importőr, mint például India és Kína, nagy piaci erővel rendelkezik” – tette hozzá Georg Zachmann, a brüsszeli Bruegel agytröszt vezető munkatársa.

         A helsinki Energia- és Tiszta Levegő Kutatóközpont tanulmánya szerint a kombináció naponta mintegy 160 millió eurót takarít meg a Kremlnek. A CREA becslései szerint Oroszország fosszilis tüzelőanyag-export bevétele 17%-kal esett vissza decemberben az előző hónaphoz képest, tavaly február óta a legalacsonyabb szintre. A Pénzügyminisztérium ugyanebben az időszakban 7,5 százalékos olaj- és gázbevétel-növekedést mutat, ami tükrözi a rubel múlt havi 20 százalékos értékvesztését és a Gazpromra kivetett többletnyereség-adót.

         Oroszország 2023-as költségvetése az összes olaj- és gázbevétel 23%-os csökkenését írja elő 2022-hez képest, míg a közgazdászok ennek kétszeresét jósolják. Az orosz pénzügyminisztérium szerint, ha az olajtermelés 7-8%-kal esik vissza a 2022-es szinthez képest, ami Novak szerint lehetséges, és az Urál hordónkénti átlagára 50 dollár, akkor Oroszországot megfosztják 2023-ra tervezett olaj- és gázbevételeinek 23%-ától. Ha az Ural átlagosan 35 dollárba kerülne, Oroszországnak 45 százalékos hiánya lenne.

         A bevételek újabb csapást mérhetnek, amikor a következő hónapban életbe lép a G7-ek kőolajtermékekre vonatkozó külön tilalma. Kína és India szívesebben vásárol olcsóbb orosz olajat saját üzemeikben való feldolgozásra. Így Oroszországnak még alacsonyabb áron is nehéz lesz új piacokat találnia a kerozinnak, a gázolajnak és más termékeknek – mondta Kepler Katona. A múlt héten Oroszország is elismerte, hogy fennáll a vártnál alacsonyabb gázexport “kockázata”, holott a gáz az olajbevételek kisebb részét adja.

         Most érdemes megemlíteni az aktuális híreket Németországról, amely egy ideig az orosz termékek fő importőre volt Európában a mennyiséget tekintve. A német kormány korlátozni akarja az orosz cseppfolyósított földgáz importját, hogy csökkentse az ország függőségét az orosz energiahordozóktól. “A szövetségi kormány nem támogatja az orosz cseppfolyósított földgáz vásárlását” – mondta Patrick Greichen energiaügyi miniszterhelyettes. Hozzátette azt is, hogy a szövetségi kormány arról tájékoztatta a cégeket, hogy megteszi a megfelelő intézkedéseket az orosz gáz vásárlásának kizárására.

         A jövőben a cégek kötelesek tájékoztatni a Bizottságot a földgázvásárlás eredetéről, ha mennyiségük meghaladja az öt terawattórát. A német kormány hatékony oroszellenes politikájának egy ilyen példája a legfontosabb dolgot bizonyítja: Putyin már most elveszíti azt az Európát, amelyből lehetett pénzt “fejni” energiaforrásokkal. A világ többsége megértette az orosz olaj és gáz véres árát, és aktívan harcolni kezdett a Kreml monopóliuma ellen ezen a piacon. Ez a szakasz rendkívül fontos az Orosz Föderáció gazdasága számára, mert ez az “energia- és üzemanyag-birodalom” végének kezdete.