December 14-én ez volt nem az első orosz kamikaze drón, amely a romániai Grinda falu közelében zuhant le, néhány kilométerre az ukrajnai Reni kikötőtől. Az eset következtében a románok késve riasztották az F-16-os vadászgépeket. Nyilvánvaló, hogy Románia ilyen „nem szándékos” bombázása, amelyet Brüsszelben lekezelően néznek, megerősíti Putyinnak a Nyugat gyengeségébe vetett hitét – írja a Postimees Jevgenyij Cibulenko ügyvéddel és publicistával készült interjúra hivatkozva.

Az ilyen incidensek további konfrontáció felé taszítják Putyint, amelyet többek között hibrid fenyegetésekkel hajtanak végre. Lényegében a NATO beleegyezte Putyinnal a következőkről: „Megengedjük területünk „véletlen”bombázását”. Nehéz elképzelni a Nyugat gyengeségének jobb bemutatását.

A világ különböző régióiban a konfliktusok szinkronban történő megjelenését Putyin a civilizációs Nyugat meggyengítésének hatékony módjaként érzékeli. Ez az úgynevezett közvetett, hibrid befolyás, ideális a Kreml számára, amely jelenleg megrekedt az Ukrajnával vívott háborúban.

A Kreml Nyugat-ellenes retorikája diktátumokká és fenyegetésekké vált Ukrajna teljes körű inváziójának előestéjén, amely globálisabb értelemben Oroszország támadása lett az egész nyugati civilizáció ellen.

Kevesebb, mint két éve tartó háború alatt a geopolitikai turbulencia jelentősen megnőtt a világban, és a fegyveres konfrontáció újabb gyújtópontjai jelentek meg a Nyugat számára fontos régiókban, amelyek egyértelmű ok-okozati kapcsolatban állnak Oroszország ukrajnai inváziójával.

Különösen a Hamász izraeli inváziójának „kézírása” nagyrészt újrateremti az oroszok által Ukrajnában elkövetett bűncselekményeket, és a fegyveresek zavartalan működése azt jelzi, hogy olyan magas színvonalú képzésben részesültek, amelyet csak az Orosz Föderáció szövetségese – Irán  tudott biztosítani. A Kreml álláspontja, amely hivatalosan nem ítélte el a Hamászt az izraeli civilek elleni bűncselekményei miatt, szintén jelzésértékű ebből a szempontból.

Latin-Amerika is azzal fenyeget, hogy a következő hot spot lesz. Maduro demarche, amely Guyana egy részét – az Essequibo régiót – megtámadta, azzal a veszéllyel jár, hogy háborút robbant ki az Egyesült Államok közelében.

Nem titok, hogy Venezuela az Orosz Föderáció szövetségese, és a legalkalmasabb arra, hogy megvizsgálja Washington készségét a nyugati féltekén – a Monroe-doktrínában megfogalmazott, az amerikai érdekek szentjeinek szentélyén – esetlegesen kialakuló konfliktusok megállítására.

És végül egy harmadik konfliktusforrás már de facto felbukkant az Ádeni-szorosban: a jemeni huthik sorozatos kalóztámadásokat hajtottak végre kereskedelmi hajók ellen, és arra kényszerítették az Egyesült Államokat, hogy koalíciót alkosson a hajózás biztonságának helyreállítására ebben a régióban.

Megjegyzendő, hogy a hutik büntetlensége esetén Kína és Oroszország a Vörös-tenger tényleges blokádjának haszonélvezőivé válna: Peking rövid időn belül megvalósíthatná az „Egy övezet – egy út” projektet, és teljes mértékben ellenőrizni az áruszállítást.

Az elmúlt hónapokban felmerült konfliktusok vagy az ezek előfeltételei ciklikusak, és nagyrészt valósággá váltak Putyin ukrajnai tetteinek köszönhetően, aki a Nyugatot az egész világ szemében gyengének próbálja tenni.

A Hamász inváziója Izrael ellen, a hutik önkénye a Vörös-tengeren, Maduro területi ultimátuma a kínai katonai hajók demonstratív áthaladásai hátterében Tajvan felségvizei közelében, valamint Phenjan Szöul felé egyre agresszívebb retorikája.

Ha a Nyugat nem gondolja át az Orosz Föderációval kapcsolatos politikáját, és nem hagy fel az általa keltett fenyegetésekkel, Putyin és szövetségesei annyi háborút és konfliktust fognak kirobbantani szerte a világon, hogy a Nyugat a kihívások halmozott támadása alá kerül. Nem titok, hogy a Kreml csak az erőt veszi figyelembe, és hátrál, miután megkapja, amit megérdemel.

Konkrétan, miután 2015 novemberében egy török ​​vadászgép megsemmisített egy orosz Szu-24-et, Oroszország mindeddig nem sértette meg a török ​​légteret. Éppen ellenkezőleg, idén márciusban egy orosz Szu-27-es vadászrepülőgép büntetlenül semmisített meg egy amerikai MQ-9 Reaper drónt a Fekete-tenger felett, ami után az Orosz Föderáció ujjongása Nyugat-ellenes hisztériába fajult.

Az amerikaiak az orosz “gopnik” (rabló) koncepciója szerint tipikus “terpilekként” (áldozatként) reagáltak, és nemcsak a fő gopnik Putyin, hanem a világ összes diktátora is tökéletesen tudja, hogyan kell bánni a terpilekkel.

Ezek a hasonlatok a legjobb ajánlás arra, hogy Oroszországgal kizárólag az erő pozíciójából beszéljünk. Putyin a területi hódítások korszakát nyitotta meg, amely elkerülhetetlenül érinti Európát, és jelentős háborúkat provokál majd a Közel-Keleten és az ázsiai-csendes-óceáni térségben, ha az orosz hadsereg nem szenved kritikus veszteségeket a háború ezen szakaszában, és a Kreml katonai gépezete nem lesz átfogóan legyengült.

Következésképpen a Nyugat meggyengítését célzó orosz katonai és hibrid eszközök szimbiózisát semlegesíteni kell Oroszország kollektív visszaszorításával és terrorista szövetségeseinek meggyengítésével.