A nyugati kommentátorok, akik az úgynevezett oroszországi
elnökválasztásról mesélnek nézőiknek és olvasóiknak, híres utópikus regényekből
vett példákat támasztják alá az orosz valóság jellemzésére. Az egyik holland
kiadvány szövege így szól: “Orwell 1984 valósággá válik Oroszországban”.
Az oroszországi elnökválasztás véget ért. A Központi Választási Bizottság
előzetes adatai szerint Vlagyimir Putyin jelenlegi elnök nyer a szavazatok több
mint 87 százalékával. A szövetségi részvétel a távszavazást is figyelembe véve
meghaladta a 74%-ot – pontosan ezt az eredményt igyekezett elérni a Kreml. A
megfigyelők és a média a szavazások során szabálysértésekről számolt be –
állami alkalmazottak szavazásra kényszerítéséről és a szavazás titkosságának
megsértésére tett kísérletekről.
Az Oroszország által megszállt ukrán régiókban az orosz hatóságok szavazást
is szerveztek – ezt a nyugati országok többször is az ukrán szuverenitás
megsértésének nevezték. Az orosz hadsereg által megszállt zaporozsjei területek,
valamint a Herszon, Donyeck és Luganszk régió lakói kénytelenek voltak részt
venni az otthoni választásokon, a bizottságok tagjai fegyveres katonaság
kíséretében érkeztek hozzájuk.
Az orosz hatóságok azt állítják, hogy ezeken az elcsatolt területeken Putyin
eredményei magasabbak voltak az országos átlagnál: Zaporozsje, Donyeck és
Luganszk régiókban – több mint 90%, a Herszon régióban – több mint 88%.
A Vlagyimir Putyin uralkodása alatt lezajlott öt elnökválasztási kampány
során kialakult a Kremlben működő kánon: Putyin soha nem vesz részt vitákban,
és az első fordulóban nyernie kell. (A hatodik kampányban, 2008-ban Putyin
áldásával Dmitrij Medvegyev “váltotta le”.) A szavazólapon pedig egy spoiler
jelölt van, akinek az a feladata, hogy a közvélemény és a Kreml megelégedésére
elég meggyőzően elveszítse a választást.
Az orosz politikai elit még Ukrajna inváziója közepette sem kérdőjelezte meg
a szavazás szükségességét. Az uralkodó rezsimnek meg kell erősítenie saját
legitimitását, és reményt kell adnia az embereknek a jövőre nézve. Amint
azonban Putyin legutóbbi üzenete a Szövetségi Közgyűlésnek megmutatta, a
hatóságoknak most nincs tiszta képük a jövőről. Úgy tűnik, az orosz
állampolgárok csak jóváhagyják az általa hozott döntéseket.
A 2024-es választásokat az ellenzéki politikai megnyilvánulások minden
eddiginél keményebb elnyomása fogja jellemezni, ami valószínűleg a háborúnak
köszönhető. Másrészt hivatalosan ez nem háború, hanem “különleges
hadművelet”, és az országon belül jelentős erőfeszítéseket fordítanak arra, hogy a
háborút kívánság szerint figyelmen kívül hagyják. Ez azt jelenti, hogy minden
eljárást be kell tartani, mint a békés életben, beleértve a választásokat is.
Az egy hónapja a Kremlben járt amerikai újságíró, Tucker Carlson szerint a
vele folytatott beszélgetés során az elnöki adminisztráció illetékesei nem
emlékeztek a választások pontos dátumára, ami egyértelműen értelmezhető: ezen
a szavazáson nem múlik semmi. Ugyanakkor Putyin népszerűségének

demonstrálására éppen arra az eljárásra van szükség, ha nem a külvilág felé való
demonstrációhoz, de magának az orosz hatalmi vertikumnak.
A Putyin-rezsim igazi próbáját a 2008-as választások jelentették. A legitimitás
keretein belül maradó elnök harmadik egymást követő ciklusban sem indulhatott.
Így Dmitrij Medvegyev a Kreml jelöltje lett. A “nehézsúlyú” Zjuganov és
Zsirinovszkij is visszatért a választásokra. Ugyanakkor Putyin választásának egy
másik jellemzője is megjelent: a potenciálisan veszélyes ellenzéki jelöltek
kizárása különféle ürügyekkel. 2008-ban 14 jelöltet távolítottak el a
választásokról, köztük Borisz Nyemcovot és Mihail Kaszjanovot.
Ráadásul még 2006-ban Oroszországban törvényesen eltörölték a részvételi
küszöböt. A hatóságok attól tartottak, hogy a választások elhanyagolása az
állampolgárok közömbösségéhez vezet az eljárás iránt. A részvételi küszöb
eltörlése biztosította, hogy a választásokat hivatalosan mindig érvényesnek
ismerjék el. Igaz, most a lakosság tömeges részvételét kellett biztosítani, hogy
kívülről minden ne tűnjön túl tragikomikusnak.
A spoiler Andrej Bogdanov volt. A Demokrata Párt vezetője, szabadkőműves,
2007 óta az Orosz Nagypáholy nagymestere. Politikai stratégaként Bogdanov
tucatnyi párt létrehozásában vett részt. Valójában egy liberál karikatúrájának
szerepét játszotta, és a szavazatok 1,3%-át szerezte meg. A győzelmet pedig
Dmitrij Medvegyev, az orosz kormány első miniszterelnök-helyettese szerezte
meg, aki 70,28%-ot kapott. A média úgy vélte, hogy Bogdanov jelölésével
néhány jelölt szavazatát akarták visszavonni a demokratikus spektrumból.
Ezeken a “választásokon” Putyin legnépszerűbb “versenytársa” Borisz
Nadezsdin lett, aki az Orosz Föderáció elnökjelöltjeként való regisztrációhoz
szükséges aláírásgyűjtés szakaszában háborúellenes útat hirdetett, de végül az
orosz Központi Választási Bizottság nem engedélyezte az elnökválasztási
kampányban való részvételét. “Sokáig azt hiszem, hogy Putyin teljesen rossz
irányba vezeti az országot. A tekintélyelvűség, a militarizálás, az elszigeteltség
útján. Évszázadokon keresztül az orosz vezetők, köztük a cárok, többször is
belekerültek ebbe a kerékvágásba, és mindig nagyon rosszul végződött. Orosz
politikusként, aki azt hirdeti, hogy Oroszország békés és szabad legyen,
természetesen nekem nem tetszik ez az egész, és próbálok küzdeni ellene” –
mondta a politikus a DW-nek adott interjújában.
Független megfigyelők a szavazás mindhárom napján beszámoltak az Orosz
Föderációban a szavazóhelyiségekben elkövetett jogsértésekről. Ezek között
szerepeltek a hagyományosabb panaszok az állami alkalmazottak szavazásra
kényszerítéséről, a szavazólap-tömésről, valamint arról, hogy a 2024-es
választásokon a hatóságok néha meg sem próbálták biztosítani a választók
számára a titkos szavazás lehetőségét. A Golosz társelnöke, Sztaniszlav
Andrejcsuk szerint most sokkal nehezebb felmérni a hamisítások mértékét. “Mert
ezen a választáson szinte nincs megfigyelés. Ahol létezik, ugyanazokat a
technológiákat használják, mint általában. Csak rosszabb, mint volt.” Andrejcsuk
elmondta, hogy az olyan szervezetek, mint a Golosz, az elnyomás következtében
többé nem küldhetik megfigyelőiket a szavazóhelyiségekbe. Erre csak a

jelölteknek és a pártoknak van joguk. Idén pedig valóban megtagadták ezt –
fejtette ki a szakember.
Putyin hosszú uralkodása szinte tankönyvi illusztrációja annak a jól ismert
tézisnek, hogy a hatalmon végtelen maradás csak magának az uralkodónak és az
ezzel az állapottal egyetértő társadalomnak leépülésével végződhet. Az egész az
“új arcok” reményeivel, az oligarchák elleni küzdelemmel és az ország rendjének
megteremtésével kezdődött. Az új fiatal elnök pedig “nem politikai”
megnyilvánulásaival és egy “egyszerű fickó” viselkedésével döbbentette meg a
közvéleményt. És minden az Orwell „1984”-vel, degradációval, elnyomással és
háborúval véget ér.