Jelenleg nincs teljes adat a lengyelországi választások eredményéről, csak az exit poll eredményeiről. A lengyelek éjfélig álltak sorban, hogy leadhassák voksukat az október 15-i parlamenti választáson, de úgy tűnik, hogy az eredmény drámai következményekkel jár majd Lengyelországra és egész Európára nézve.
Egy lengyelországi nemzeti exit poll október 15-én 21:00-i adatai szerint a kormányzó nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt a szavazatok 36,8%-ával szerezte meg az első helyet az október 15-i parlamenti választásokon, de a három ellenzéki pártoknak együttesen elegendő szavazatuk van egy többségi kormány megalakításához, amely véget vethet a PiS nyolcéves uralmának – ezt az időszakot a Brüsszellel folytatott viták, a jogállamiságtól való visszavonulás és a szociális konzervativizmus felé való elmozdulás jellemezte olyan kérdésekben, mint az abortusz és az LMBT jogok.
A jobbközép Polgári Koalíció (GC), amely a szavazatok lenyűgöző, 31,6%-át szerezte meg, most arra készül, hogy egyesítse erőit a Harmadik Úttal, amely lényegében egy új politikai erő, amely egyesíti a Lengyel Parasztpártot és a centrista Lengyelország–2050-et, amely 13%-ot, illetve 8,6%-ot kapott. Az előrejelzés szerint a trió a 460 helyből 248 helyet kíván megszerezni a szejmben.
Annak ellenére, hogy a kormánypárt nyerte a legtöbb szavazatot, az ellenzék koalíciót és kormányt alakít. Az előrejelzések szerint a kormányzó Jog és Igazságosság párt 198 mandátumot szerez a 460-ból. A választások előtti utolsó hetekben a PiS fő vetélytársának tekintett szélsőjobboldali Konföderáció elveszítette a szavazók támogatottságát. A Konföderáció arról ismert, hogy kritikus Ukrajnával szemben. Követeli a lengyelországi ukránok állami támogatási programjainak leállítását, és felszólít a „számlát kiallítani” Ukrajnának.
A lengyel ellenzék vezetője, Donald Tusk viszont bejelentette, hogy az ellenzéknek elegendő szavazata van a kormányalakításhoz, így ez „új korszak kezdetét jelenti az ország számára”. Lengyelország kormányváltás előtt áll – a „baloldal” 18 év után először csatlakozik a „polgári ellenzékhez”. Arra is érdemes figyelni, hogy a rekord részvétel ellenére a választásokkal párhuzamosan megtartott népszavazás megbukott. A szavazók mindössze 40%-a vett részt rajta, így az eredményei ajánlás jellegűek.
Meg kell azonban jegyezni, hogy az úgynevezett politika nagyon kétértelmű lesz. Lengyelország „demokratikus ellenzéke” éppen a fent említett Harmadik Út (közép), GP (liberálisok) és a baloldal között van. A szociális és kulturális szférában természetesen irány lesz a szekularizáció, az LMBT+ jogai és a polgári házasságok. De ez nem egyértelmű a gazdasági szférában. Az ellenzék ugyanakkor meglehetősen paternalista, másrészt vannak pontok a bürokrácia csökkentésére és az adók egyszerűsítésére. Mindazonáltal, ha három párt fog kormányozni a koalícióban, akkor veszekedések, viták lesznek közöttük, a törvények időnként kudarcot vallanak, főleg a parlamentben lesz kicsi az előny. Másrészt a PiS megpróbálhat koalícióra lépni a Harmadik Úttal, de a centristák akarják-e ezt. Úgy tűnik, ez egy „aki a legtöbbet licitál” konstrukció lehet.
A PiS-nek hiányzott az óvatosság és a mértékletesség – klasszikus konzervatív erények – és/vagy a tudatosabb koalíciós partnerek a választások megnyeréséhez. A populizmus néha hatékony eredményekhez vezet, de mindennek határt kell szabni. A populizmus kimeríti önmagát, és az emberek belefáradnak.
Ezek azonban még nem a választási eredmények, hanem a szavazók megfelelő felmérésének eredményei a szavazóhelyiségekből való kilépésnél. A végső eredményeket október 17-én, kedden teszik közzé. Általában az exit poll hibája csak 2%. De érdemes felidézni a 2023. szeptember 30-i szlovák parlamenti választást, amelyen a liberális ellenzék szerezte meg az első helyet az exit pollokban, de végeredményben a populista baloldali Smer nyerte meg a választást, amit a végső szavazatszámlálás is mutat. Lengyelországban még korántsem ért véget a dolog más okból is: mindkét fél azt állítja, hogy nyert.
Érdemes megemlíteni egy fontos tényezőt, nevezetesen a polgárok történelmi részvételét a választásokon. A részvételi arány volt a szavazás talán leglenyűgözőbb eredménye.
A 62,7%-os rekordot az első demokratikus választásokon jegyezték fel 1989-ben, amikor Lengyelország megszabadult a több évtizedes kommunista szovjetbarát totalitarizmustól. Azóta a lengyel állampolgárok választási aktivitása időnként 50% alá esett. De az exit pollok szerint a szavazók részvétele ezeken a választásokon 73% volt, ami meglehetősen nagy különbséggel megdöntötte a korábbi rekordot. Hiszen a választásokat már „1989 óta a legfontosabbnak nevezték az országban”.
A lengyelországi választások egész Európa számára demonstrálják a szólásszabadság és a demokrácia erejét – olyan erényeket, amelyekkel minden EU-tagország büszkélkedhet, de nem mindegyik képes igazán bemutatni. A lengyel állampolgárok részvételének mértéke az ország politikájában is bizonyítja Ukrajna támogatásának tényét, akárki próbálja is bizonyítani az ellenkezőjét. A választási versenyben olyan pártok vezetnek, amelyek kétségtelenül jelentős segélyekről beszélnek Ukrajnának, és megértik a háború fontosságát, amelyben a szomszédok is részt vesznek.
Érdemes megjegyezni néhány társadalmi felmérést is. A választásokon átláthatóságról és őszinteségről tettek tanúbizonyságot, mert a hivatalos adatok szinte teljesen egybeesnek a független exit poll-ok adataival.
Az olyan országoknak, mint Szlovákia és Magyarország, meg kellene tanulniuk Lengyelország állampolgáraitól, hogy pontosan hogyan kell saját kezűleg építeni országukat és jövőjüket. Ha az új pozsonyi parlamenttel kapcsolatban nem illik bizonyos hatalommal való visszaélésről beszélni, akkor a magyar Fidesz a politikai impotencia állandójaként továbbra is a politika és a gazdaság fenekére sodorja Magyarországot.