Az utóbbi időben az európai médiatérben egyre elterjedtebbek a háborús fáradtságról szóló narratívák, valamint arról, hogy csak  fegyverszállítás leállítása Kijevnek állíthatja meg a háborút. Nem meglepő, hogy a “pacifizmus” hullámát Oroszország indította el, önző szándékait jó szándékkal és béketeremtéssel álcázva.

Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter, a magyar külügyminisztérium vezetője az orosz propaganda egyik elkötelezett szócsöve Európában. Mindketten nyilvános nyilatkozataikban minden adandó alkalommal orosz propagandát sugároznak, és továbbra is szívesen tartják a kapcsolatot az orosz hatóságokkal, miközben országuk a NATO és az EU tagja.

Az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok normalizálása, amelyet a magyar kormány annyira szorgalmaz, Ukrajna és Európa számára egyaránt veszélyes. Az Oroszországgal szembeni korlátozások fellazításának és az elszigeteltség enyhítésének gondolata visszahozza Oroszországba az elkövetett bűncselekmények büntetlenségének érzését, akárcsak 2008-ban és 2014-ben. Az egyik ilyen jel Lavrov jelenléte volt az EBESZ szkopjei miniszteri találkozóján. Putyin magyar barátai örömmel éltek ezzel: Szijjártó a “magyarok életének megmentésére” hivatkozva kijelentette, hogy Ukrajna fegyverekkel való ellátása nem vezet békéhez. “Nem akarjuk, hogy több magyar haljon meg, de általában azt sem, hogy többen haljanak meg” – tette hozzá.

Nincs összefüggés a tárgyalásokhoz való visszatérés és a háború befejezésének propagandája és Oroszország konkrét tettei között. Oroszország a koncepciók megváltoztatásával és a közvélemény manipulálásával háborús kimerültséget kelt a nyugati országokban, ehelyett növeli saját fegyvertermelését és fegyverimportját, rekordszintre emelve ezzel a védelmi költségvetést. Nem valószínű, hogy egy pacifizmussal teli állam polgári vállalkozásokat katonai vállalkozásokká alakítana át.

Most, amikor Oroszország fokozza hadiipari komplexuma képességeit, és aktívan importál fegyvereket Iránból, Észak-Koreából és részben Kínából, minden eddiginél fontosabb az időbeni, szisztematikus és a szükségleteken alapuló segítségnyújtás Ukrajnának. Emellett az Ukrajnának szánt fegyverek ellátása pozitív hatással van az adományozó országok gazdaságára is, mivel a katonai segélyekre szánt pénz az országon belül marad.

A nyugati fegyverek sok fájdalmat okoztak az oroszoknak – teljesen logikus, hogy számukra rendkívül hátrányos az a helyzet, amikor Ukrajna minőségileg felülmulja az orosz (sokszor erkölcsileg és technikailag elavult) mennyiséget. Ráadásul Oroszország nem hagyja abba az Ukrajna polgári lakossága elleni támadást, megsértve a háború lebonyolítását szabályozó nemzetközi kódexeket. A modernizált “shahedek” ékes példái ennek.

Oroszország álpacifista narratívák terjesztésével Ukrajnának és Európának egyaránt ártani próbál. Egy átmeneti “béke” csak egy még nagyobb invázióhoz vezethet a jövőben, ami nemcsak Ukrajnát, hanem Kelet-Európát is érintheti.