A Horaszan Iszlám Állam vállalta a felelősséget a március 22-i krasznogorszki terrortámadásért. Moszkva állításai a krasznogorszki terrortámadás „ukrán nyomáról” alaptalanok és szándékosan hamisak. Oroszország azzal, hogy terrorizmussal vádolja Ukrajnát, saját terrorista lényegét próbálja elrejteni, és eltereli a világ figyelmét a civil ukránok elleni mindennapi terrorról.

Kezdésként emlékezzünk csak arra, milyen „nyomokat” kerestek korábban Oroszországban.

A “csecsen nyom” kifejezés még a kilencvenes években felkapaszkodott. Ezután szinte minden nagy horderejű gyilkosságban vagy csalásban keresték. És gyakran rájöttek. Mennyit ér a “csecsen” banki értesítés átverése 1992–1994-ben. Akkoriban még a tisztviselők is szívesen beszéltek a “csecsen nyomokról” különböző alkalommal. A készséget, hogy bármit is a “csecsen nyomnak, az iszlám faktornak” tulajdonítanak, már Viktor Pelevin is kigúnyolta 1999-ben „P generáció” című regényében.

A 2000-es években, amikor a második csecsen háború zajlott, és Oroszországot véres terrortámadások háborúja borította, mindig a “csecsen verzió” volt az első és legfontosabb, gyakran az egyetlen, és általában helyes.

Ezt követően a “csecsen nyomot” Borisz Nyemcov 2015-ös meggyilkolásakor, 2018-ban a nazráni Memorial iroda felgyújtásában és 2020-ban Samuel Paty francia tanár meggyilkolásában találták meg. Sőt, a 2010-s években ez a kifejezés mást kezdett jelenteni, mint a kilencvenes és nulla években: a fenyegetés forrása, amelyhez egy tisztázatlan “nyom” vezet, ma általában nem a hegyekben bujkáló fegyvereseket, hanem a csecsenföldi hatóságokat jelenti – Ramzan Kadirov és társai. És a tisztviselők természetesen már nem mondták ki a “csecsen nyomok” szavakat.

Vlagyimir Putyin az elnöki intézményt úgy értelmezi, mint a személyes hatalmának rezsimjét és Oroszországot fenyegető valós és képzelt fenyegetések megszüntetését. A fenyegetéseket, amelyek ellen a Kreml folyamatosan harcol, mindig gondosan megnevezik: “csecsen terroristák”, “színes forradalmak”, “kollektív Nyugat”, “Oroszország-ellenes”, “USA hegemónia”, “LMBT ideológia” stb.

A probléma az, hogy idővel Putyin elnöki posztját egyáltalán nem fenyegeti valós veszély, a hatóságok pedig vállalták a lehetséges veszélyeket. Aztán teljesen megtanulták feltalálni őket. Ugyanakkor a fenyegetések folyamatos keresése elkerülhetetlenül erős leegyszerűsítésekhez és bizarr fóbiákhoz vezet. Éppen ezért az orosz politikusok teljesen logikusnak tartják azt, hogy az orosz fegyveres erők Ukrajnában harcolnak a nemi szempontból semleges illemhelyek ellen.

Az erkölcsi pánik karjának megnyomásával a hatóságok minden alkalommal új ellenségeket hoznak létre, bár a valós vagy képzeletbeli fenyegetések ugyanazok maradnak. A “morális pánik karja” az autokráciákban működik a leghatékonyabban, ahol már a hatóságok irányítják az információs teret. A magánvállalkozások és a nonprofit szektor az államtól való erős függése is segít, amely szükség esetén elősegíti a társadalom mozgósítását.

Crocusban az orosz hatóságok valóságos, nem fiktív biztonsági fenyegetéssel néztek szembe, amely sokakat felébresztett az ország kollektív emlékezetében a terrortámadásoktól való mindennapi félelemre. Ezért most a hatóságok tehetetlenségből “ukrán nyomokat” keresnek a terrortámadásban, pusztán azért, mert világképükben nem marad hely más “ellenségnek”. 

Azonban sem Dmitrij Medvegyevnek, sem Margarita Szimonyannak, sem Zahar Prilepinnek, sem a z-bloggereknek és a z-publicistáknak (talán egy-két kivételtől eltekintve) nincs feladata több millió oroszt meggyőzni arról, hogy a crocusi terrortámadást ukránok követték el.

Az “ukrán nyom” propaganda fő címzettje Vlagyimir Putyin. Természetesen nem kell őt meggyőzni semmiről. Be kell mutatni csak, hogy “mi mindannyian biztonsági erők, propagandisták, nép veled vagyunk”. Például: “Osztozunk Ukrajnával kapcsolatos ragaszkodásodban”.

Ennek a verziónak a támogatása – és a lehető legmagabiztosabban és hangosabban – az Orosz Föderáció “hazafiai” iránti hűség és az ellenség iránti gyűlölet demonstrációja, amely ellen ezek a “hazafiak” egyesültek. Ezért nincs szükség bizonyítékra, elég egy egyszerű „ki más?” Putyintól. És semmiféle ellenérv biztosan nem fog működni. Nincs kérdés, miért lehet szüksége Ukrajnának egy ilyen terrortámadásra – a Kreml propagandagépezetében előre el van határozva Ukrajnának a pokoli gonosz szerepe, amely folyamatosan fenyegeti a Putyin-rezsimet.

Az oroszok egyébként a terrortámadás gyanúsítottjainak kínzását fitogtatják: olyan felvételeket terjesztenek, amelyeken levágják egy férfi fülét, és áramütéssel kínozzák. Az oroszok atrocitásai nem különböznek ugyanazon terroristák atrocitásaitól. Maga a Putyin-rezsim pedig konfliktusban áll egyes terroristákkal, ugyanakkor támogat másokat, különösen a tálibokat. Oroszország meghívta a Hamász-küldöttséget nem sokkal azután, hogy a NOVA fesztiválon és a közeli kibucokban 2023 októberében történt mészárlásról készült felvételek világszerte elterjedtek.

Ezért nincs ok a demokratikus világnak reménykedni az Orosz Föderációval való megbékélésben a nemzetközi terrorizmus elleni közös küzdelem alapján. A Kreml nem a Nyugattal való együttműködésre, hanem annak kettészakadására törekszik – nem kíméli sem saját népét, sem idegeneket ezen az “úton”.