Azerbajdzsán „különleges hadművelete” Hegyi-Karabah demilitarizálására, majd az államhoz való csatolása ismét megmutatta a világnak, hogy mennyit ér az Oroszország által adott biztonsági garancia. A CSTO békefenntartó kontingense, amelynek de facto alapítója az Orosz Föderáció, egyáltalán nem tett semmit a Baku és Jereván közötti konfliktus megállítása vagy valamilyen módon befolyásolása érdekében. Ennek eredményeként Karabahot, azt a területet, amelyhez Örményország annyira ragaszkodott, néhány óra alatt „visszahódították”.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy valamivel a konfliktus előtt Örményország Európához és az Egyesült Államokhoz fordult segítségért Karabah megvédésében, ami közvetlen szúrást jelent a CSTO-nak, mint inkompetens szervezetnek. Emiatt Nikol Pasinyan örmény miniszterelnök azt mondta, hogy a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének eszközei „nem hatékonyak” Örményország biztonságának és állami érdekeinek védelmében. „A helyzet elemzése azt mutatja, hogy a biztonsági rendszerek és szövetségesek, akikre régóta támaszkodunk, azt a feladatot tűzték ki, hogy megmutassák sebezhetőségünket és azt, hogy Örményország népe nem képes önálló államot létrehozni” – mondta Pasinyan.

Elmondása szerint Örményország „egyes partnerei” egyre több erőfeszítést tesznek, hogy bemutassák az ország biztonsági szférájának sebezhetőségét. „Most nemcsak Örményország külső, hanem belső biztonságát és stabilitását is veszélyeztetik, miközben megsértik a diplomáciai, államközi kapcsolatok etikáját, a korrektség minden normáját, a szerződésekben vállalt kötelezettségeket” – tette hozzá a kormányfő.

Az ország egyértelműen megértette, hogy ki kell lépni a CSTO-ból, mielőtt ez a szervezet megkérdőjelezné az ország szuverenitását. Ennek fényében az orosz külügyminisztérium hivatalos képviselője, Maria Zaharova azt mondta, Washington és Brüsszel „befolyásolja Jerevánt”, így az örmény hatóságok úgy döntenek, hogy kilépnek a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéből.

„A beérkező információk szerint Washington és Brüsszel meggyőzi az örmény vezetést, hogy lépjen ki a CSTO-ból, gyorsítsa fel az együttműködést a NATO-val, irányítsa át a katonai-technikai együttműködést és írjon alá békeszerződést Azerbajdzsánnal anélkül, hogy figyelembe venné a karabahi örmények jogait és biztonságát.” – mondta Zaharova. Szerinte Moszkva látja, „milyen pusztító fanatizmussal művelik az amerikaiak Jerevánt”. Ezt a „feldolgozást” az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének vezetője, Samantha Power és Jurij Kim külügyminiszter-helyettes a közelmúltbeli látogatásai során hajtotta végre.

Zaharova nem felejtette el megemlíteni, hogy „a nyugati országok e célok elérése érdekében megfeledkeztek az értékeiről és az emberi jogokról”. A Nyugat „embertelenségére” vonatkozó ilyen kijelentések már a Kreml információmanipulációjának klasszikus eszközévé váltak, mert az oroszok szerint országuk „a tradicionalizmus és az emberi jogok védelmének fellegvára”.

De a változás lendkereke már megpördült. Számos közéleti és politikai erő felszólítja az örmény hatóságokat, hogy haladéktalanul kezdjék meg a CSTO-ból, az EAEU-ból (Eurázsiai Gazdasági Unió), a FÁK-ból való kilépést. Az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelmet nyujtani. Az örmény politikusokat pedig arra szólítják fel, hogy megszegni minden katonai és gazdasági megállapodást Oroszországgal. A Függetlenségi Fórumon elhangzott beszédükben a politikusok elítélték „Oroszország és Azerbajdzsán fenyegetéseit Örményország függetlenségére és területi integritására”. Felszólították továbbá az örmény politikusokat, hogy haladéktalanul és radikálisan gondolják át az Orosz Föderációval fenntartott kapcsolatokat. „Napjainkban az orosz hatóságok örményellenes álláspontja és politikája, amelynek áldozata Arcáh (Hegyi-Karabah) örmény népe lett, nemcsak rossz, hanem tovább mélyíti az Örményország és Oroszország között kialakult szakadékot. Az elmúlt években szinte helyrehozhatatlanná tétte azt, ami sürgősen szükségessé teszi az Örmény Köztársaság és az Orosz Föderáció között fennálló teljes jogi keret radikális felülvizsgálatát” – jegyzik meg a politikusok.

Azt is kijelentették, hogy „az arcáhi örmények éhínség és katonai agresszió miatti kényszerű hazatelepítése” hasonlítható össze „az ukrán nép elleni orosz agresszióval és népirtással”.

Az amit a nem kormányzati szervezetek és a politikai erők követelnek:

• kilépni a CSTO, EAEU, FÁK szervezetekből, felbontva minden Oroszországgal kötött katonai és gazdasági megállapodást;

• tiltsa meg az orosz állami televíziós csatornák és az államhoz kapcsolódó televíziós csatornák sugárzását az örmény multiplexben és a kábelhálózaton keresztül;

• kérelmezni az Európai Unió teljes jogú tagságát;

• kétoldalú stratégiai partnerségi megállapodások aláírása az EU tagállamaival, az USA-val, Kanadával, Indiával és az Egyesült Nyugat más demokratikus országaival;

• lépéseket kezdeményezni a két- és többoldalú katonai és haditechnikai együttműködés elmélyítésére a nyugati és euro-atlanti országokkal.

Megállapítható, hogy Örményország lakossága egyértelműen és kibékíthetetlenül tagadja a további „szövetséges” kapcsolatokat az Orosz Föderációval, mert ez az ország lényegében „eladta” Azerbajdzsánnak azt a területet, amelyet Jereván az állama részének tekintett. Örményország most a logikailag helyes „nyugati útra” vár, mert csak a NATO-taggá válással lehet igazán megvédeni az országa földjeit és szuverenitását a további „politikai játszmáktól”, amelyeket az Orosz Föderáció és annak „ szövetségesei” képmutatóan szervezkednek.