Majdnem egy évvel Finnország NATO-csatlakozása után a török parlament megszavazta egy újabb észak-európai ország – Svédország – felvételét a Szövetségbe. Hosszú hónapokig tartó panaszok, tárgyalások és halasztások után végre olyan döntést hoztak a török parlament képviselői, amelyre a NATO-országok régóta vártak. Hiszen sok múlik Svédország integrációján. Ez a NATO balti-tengeri védelmi képessége, az Ukrajnának nyújtott katonai segélyek folytatása és a NATO-országok szolidaritása az új, nyilvánvaló fenyegetésekkel szemben.
A svédországi helyzetben elmondható, hogy Törökország elnöke, Recep Tayyip Erdogan az ő aláírási stílusában járt el. Úgy tűnik, mindent megpróbált “kipréselni” a helyzetből – mind Svédországgal, mind az Egyesült Államokkal való kapcsolataiban -, de végül bebizonyította, hogy képes felelős szövetségesnek lenni. Erdogan ezt az utolsó lépés megtételével – a parlamenti határozat aláírásával – megerősítette.
Törökország elnöke nem egyszer bizonyította, hogy képes manőverezni a külpolitikában, még ha elvi kérdésekről is van szó. Emlékezzünk vissza az Orosz Föderáció elnökével, Vlagyimir Putyinnal fenntartott kapcsolatainak hosszú történetére. A török vezető az Ukrajna elleni nagy orosz háború kezdete után is folytatta a párbeszédet orosz kollégájával. Törökország nem csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz, és folytatta a gazdasági együttműködést Moszkvával. Ugyanakkor 2014 óta Erdogan következetesen fenntartotta Ukrajna területi integritását támogató álláspontját, és beszélt a Krím ukrán státuszáról. A török elnök az orosz “különleges műveletet” háborúnak minősítette – és ezért a szorosokan átvezető átjáró lezárása miatt Oroszország nehéz helyzetbe került, új hajók megjelenésének lehetőségével a Fekete-tengeren.
És most nézzük meg egy másik fontos szereplő – Orbán Viktor – pozícióját. Magyarország nemrég biztosította, hogy nem ő lesz az utolsó ország, amely ratifikálja a svéd kérelmet. De úgy tűnik, pontosan ez fog történni – és a magyar miniszterelnököt Nyugaton ismét felelőtlen bajkeverőként fogják fel.
Orbán igyekszik “jó arcot” venni, miközben rossz játékot játszik, és már meghívta Budapestre svéd kollégáját, Ulf Kristerssont – “hogy Svédország NATO-csatlakozásáról beszéljen”. De Svédország külügyminisztere, Tobias Billström megjegyezte, Stockholmnak először meg kell értenie Orbán meghívásának értelmét. Hiszen Erdogan – a magyar kormányfővel ellentétben – nagyon konkrét követeléseket terjesztett elő Svédország felé, és konkrét döntéseket – különösen a terrorista tevékenység definíciójának megerősítésével kapcsolatos jogszabályi változásokat – várt. Magyarországnak nincsenek konkrét követelései Svédországgal szemben. Orbán csak tiszteletet követel. És ez zsarnokságnak tűnik, nem pedig egy tapasztalt politikus viselkedésének. Nem véletlen, hogy David Cameron brit külügyminiszter felhívta Orbánt, hogy megvitassa vele mind Svédország NATO-csatlakozását, mind Budapest ukrajnai háborúhoz való hozzáállását. Ez egy bosszantó hívás. Felhívás, amely arra emlékezteti a magyar miniszterelnököt, hogy a nyugati türelem órája elszakadni látszik. És ez egyébként Magyarország hozzáállására is vonatkozik az európai segélyek Ukrajnának juttatásához.
Szekeres Imre volt magyar védelmi miniszter úgy véli, Orbán Viktor veszélyes útra taszította Magyarországot azzal, hogy tizennyolcszor akadályozta meg Svédország NATO-csatlakozását. A volt honvédelmi miniszter szerint bármilyen oka is volt ennek a döntésnek, az olyan helyzetet teremtett, hogy a későbbi ratifikáció valószínűleg szintén elmarad, és a part szélére szorulunk. Ez határozottan nem szolgálja Magyarország érdekeit.
“Mivel Orbán Viktor az MSZP kezdeményezésére hétfőn tizennyolcadik alkalommal akadályozta meg a magyar parlamentet abban, hogy ratifikálja Svédország NATO-csatlakozását, ezzel a lépésével Törökország jóváhagyása után veszélyes útra taszította Magyarországot. Bármi legyen is az oka, magyarázata, indoklása Magyarország azon döntésének, hogy nem ratifikálja Svédország csatlakozását, olyan helyzetet teremtett, hogy ez valószínűleg később sem fog megtörténni, és a part szélére szorulunk. Egy biztos, hogy ez nem Magyarország érdeke” – mondta Szekeres Imre a Hírklikknek adott interjújában.
“A közhiedelemmel ellentétben 2010 és 2018 között a Fidesz és a KDNP átalakította a honvédelmet, megnyirbálva a költségvetését Orbán Viktor döntése alapján. Volt olyan év (2015), amikor csak a GDP 0,85 százalékát érte el. A 2010-ben jóváhagyott és a NATO-val egyeztetett fejlesztések egyike sem valósult meg, a svéd Gripenekre még a bérletet sem fizették ki, amelyek még nem kerültek a Magyar Honvédség tulajdonába. A 2019-ben meghirdetett tízéves fejlesztési tervben több, korábban figyelmen kívül hagyott beszerzés is szerepelt, például a 2012 és 2014 között megrendelendő helikopterek beszerzése. A képességek növekedése elkerülhetetlen, ami újabb terheket ró az európai országokra. Kétséges, hogy a meglévő magyar fejlesztési elképzelések beépülhetnek-e az együttműködés keretei közé, ezért átdolgozásuk szükséges” – tette hozzá Szekeres Imre.
Orbán tehát azt kockáztatja, hogy nemcsak száműzetéssé válik a Szövetségben, hanem azt is, hogy a magyar fegyveres erők szükséges megerősítése nélkül maradnak – az ukrajnai helyzet pedig bebizonyította, mit jelent a XXI. században egy erőtlen és felkészületlen hadsereg.