Vlagyimir Putyin orosz elnök az Ukrajna elleni teljes körű háború megindításával az egész demokratikus világot megtámadta. Végül is Oroszország merész cselekedeteivel szemtelenül megsértette a nemzetközi jog szinte minden normáját és a hadviselés szabályait, mintha azt ellenőrizné, milyen erős lesz az egész civilizált világ ellenállása, mi lesz a nemzetközi közösség reakciója akciók. Ez a háború a demokrácia és a tekintélyelvű rendszerek konfrontációja. Sajnos a demokrácia egyértelműen le van maradva.

De pontosan mi a veszélye a tekintélyelvűségnek a modern demokráciára nézve?

         Először is, az orosz-ukrán háború láncreakciót válthat ki a világ autoriter rezsimei között, amelyek Oroszország példáját követve fegyveres konfliktusokat vagy háborúkat indíthatnak el más, náluk gyengébb államok ellen. Egyes barátságtalan szomszédok azt láthatják a kevésbé védett államok között, hogy „saját népük kulturális, vallási jogait megsértették, vagy Oroszországhoz hasonlóan megpróbálják megszabadítani az orosz népet Ukrajnában a képzeletbeli fasizmustól”.

         Másodszor, Putyin Kína meghatalmazottja. Ezt számos tény bizonyítja, különösen az a tény, hogy néhány nappal Putyin és Hszi téli olimpiai találkozója, valamint az illegális népszavazások elhamarkodott lebonyolítása, Ukrajna annektálása után egy teljes körű háború kezdődött és nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzött néhány nappal a szamarkandi találkozó után. Az Oroszország nukleáris fenyegetéseinek szüneteltetése Hszi Csin-ping és Joe Biden találkozója után következett be, amely során megállapították, hogy Oroszország nem indíthat nukleáris csapást Ukrajna területére.

Mire képes Európa és Amerika modern államainak demokratikus rendszere?

         Hszi Csin-ping nemcsak Tajvannal, hanem az egész indo-csendes-óceáni térséggel szembeni stratégiája attól függ majd, hogy a világ milyen keményen fog reagálni Putyin tetteire. Peking figyelemmel kíséri a Nyugat lépéseit Moszkva cselekedeteivel kapcsolatban, hogy megértse a Kína által is területinek tekintett tajvani invázió lehetséges következményeit. Ami jelenleg Európában történik, az az ázsiai események jövőbeli tükörképe.

         Február elején Kína már ellenezte a NATO bővítését, és az Orosz Föderáció is hasonló nyilatkozatot tett. Ráadásul Kínában széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a NATO bővítése volt az oka Oroszország február 24-i Ukrajna elleni támadásának, ami teljesen összhangban van az orosz katonai agressziót magyarázó orosz narratívákkal. A NATO-val ellentétben Oroszország már létrehozta saját megfelelőjét, a CSTO-t, és a szervezet egyes tagállamai már 2022 augusztusában részt vettek Kínával közös hadgyakorlaton. Kína érdeklődése az Orosz Föderációval való katonai partnerség iránt nyilvánvaló, és a NATO közös konfrontációs álláspontja ezt csak megerősíti.

Tehát hogyan fogja érinteni a NATO-t Oroszország Ukrajna elleni háborújának végeredménye?

         Az orosz-ukrán háborúban az Orosz Föderáció győzelme esetén a két ország új katonai szövetségének megalakulására számíthatunk Kína vezetésével. Két atomhatalom egyesülése, amelyek nem titkolják agresszív szándékaikat más, szuverén államokkal szemben, visszaterelhetik a világot a hidegháború idejébe, ezúttal azonban sokkal nagyobb lehetőségekkel, mint a Szovjetunióban, mert akkor Kína gyenge szereplő volt a geopolitikai arénában.

         Ukrajna veresége esetén minden erőforrása az Orosz Föderációhoz kerül, és később a NATO ellen fordítják. Az orosz agresszió következő áldozatai az orosz politikusok és propagandisták által többszörösen megfenyegetett balti államok vagy Lengyelország lehetnek, amelyeket az Orosz Föderáció a Szovjetunió 2.0-ról szóló Putyin álmának újraalkotásával próbál majd megszállni.

         Ezért az egyetlen esély a világ stabilitásának helyreállítására a NATO bővítése és Ukrajna katonai győzelme. Ez nem egy közönséges győzelem lesz, hanem a demokrácia győzelme a tekintélyelvűség felett.