Minden béketárgyalásnak, tűzszüneti tárgyalásnak elengedhetetlen feltétele, hogy mindkét érdekelt fél ott legyen és meg akarjon egyezni – egyelőre ilyenről sem orosz, sem ukrán részről szó sincs. Így értékelte Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértő a hétvégi dzsiddai békekonferenciát, amelynek a célja a nyugati és a fejlődő országok álláspontjának közelítése volt, s amelyen a két háborúzó fél közül csak Ukrajna volt jelen. Magyarország – a jelek szerint – szintén távol maradt, azt nem tudni, vajon meghívás hiányában-e. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint azonban ennek nincs igazi jelentősége, miután az Európai Unió képviselője ott volt, ami annyit jelent, hogy Magyarországot, mint uniós tagországot képviselte.
Kétnapos békekonferenciát tartottak a hétvégén a szaúdi-arábiai Dzsiddában mintegy negyven ország képviselőinek részvételével. Ott voltak az Ukrajnát teljes mellszélességgel támogató Nyugat vezető államai, élükön az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával, jelen volt az Európai Unió képviselője, s néhány uniós tagország, mint Lengyelország; megjelentek a háború kérdésében az inkább Oroszországhoz húzó vezető fejlődő államok, mint Brazília és India; a konfliktusban eddig is többször közvetíteni próbáló Törökország is fontosnak tartotta a részévételét; miként Kína is. Oroszország nem kapott meghívást a tanácskozásra, Magyarország részvételéről nem tudni, Budapest (és a kormányhű sajtó) mélyen hallgat róla, a nyugati média pedig nem tartja fontosnak kitérni erre. A Szabad Európa mindenesetre a konferenciát beharangozó cikkében úgy fogalmazott, hogy „a jelek szerint ugyanakkor Magyarország nem vesz részt a békekonferencián, és nem találtunk semmilyen arra utaló információt, hogy júniusban Koppenhágában képviseltette volna magát. Ez abból a szempontból érdekes, hogy a hivatalos magyar álláspont szerint ’Magyarország az egyetlen békepárti ország a nyugati világban’, és Orbán Viktor már többször kijelentette, hogy Budapesten is lehetnének béketárgyalások”. A SZER megkeresésére a kormány nem válaszolt.
Ami pedig az eredményt illeti: a szaúdi állami sajtóügynökség CNN által ismertetett közleménye úgy fogalmazott, hogy „a résztvevők egyetértettek abban, hogy fontos a nemzetközi konzultációk és a véleménycsere folytatása egy olyan közös alap kiépítése érdekében, amely kikövezi az utat a béke felé”. Az ukrán elnöki hivatal vezetője, Andrij Jermak „produktívnak”, „rendkívül őszintének és nyíltnak” nevezte a tárgyalásokat, míg az orosz külügyminiszter-helyettes csak rálegyintett az eseményre, mondván, semmi érdemi nem történt.
Jermak szerint azonban eltérő álláspontok fogalmazódtak ugyan meg, de a hozzávetőleg 40 részt vevő ország képviselői kiálltak az ENSZ alapokmánya, a nemzetközi jog, valamint az államok szuverenitásának és területi épségének tiszteletben tartása mellett – idézi a Portfolió a nyilatkozatát, ami így folytatódott: „Éppen ezeken az elveken alapul Volodimir Zelenszkij ukrán elnök békejavaslata, amelyet részletesen ismertettünk”. Mint mondta, az országok már fontolóra is vették, hogy milyen szerepet játszhatnának ennek megvalósításában. Zelenszkij elképzelése orosz háborús bűnösök elítélésére szolgáló törvényszékek felállításán, biztonsági garanciákon, valamint az orosz csapatok kivonásán alapul Ukrajna területéről. Amúgy a kínai külügyminisztérium a CNN megkeresésére hétfőn úgy nyilatkozott, hogy a dzsiddai béketárgyalások segítettek a konszenzus kiépítésében.
Az éppen csak csordogáló információk birtokában, vajon hogyan látja, hozhat-e előrelépést a háborúban ez a békekonferencia? – kérdeztük Kaiser Ferenc biztonságpolitikustól. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint nem hozhat, hiszen nem volt ott Oroszország, így azután ez éppen olyan békekonferencia volt, mint az afrikai béketervről tartott szentpétervári orosz-afrikai csúcsértekezlet. „Pedig minden béketárgyalásnak, tűzszüneti tárgyalásnak elengedhetetlen feltétele, hogy valamennyi érdekelt fél ott legyen és meg akarjon egyezni – egyelőre ilyenről sem orosz, sem ukrán részről szó sincs” – szögezte le a biztonságpolitikai szakértő.
De akkor mire föl tartották? – kérdeztük. Kaiser szerint propagandacélból. Putyin „nagy békevágyról tett tanúbizonyságot” Szentpéterváron, ahol főleg a baráti afrikai országok képviselői jelentek meg (akik ingyen gabonát is kaptak) – most pedig az Egyesült Államok szintén megteremtette az alkalmat arra, hogy megmutassa, ő is rettentően szeretné a békét. Ezeknek – és a korábbi koppenhágai konferenciának – is inkább marketing jelentőségük van, orosz és amerikai oldalról egyaránt.
Ugyanakkor a mostani dzsiddai értekezletnek az az érdekessége, hogy megjelentek BRICS-országok is (Brazília, India, Kína), s ezzel, ilyen értelemben Oroszországnak is üzentek – mondta a szakértő. S hogy vajon ezen túl mit mutat még Kína részvétele? Kaiser szerint annyit mindenképpen, hogy Kína érdekelt a háború lezárásában, bár a számára majdhogynem teljesen mindegy, hogyan ér az véget. Oroszország a maga részéről azt szeretné, hogy Ukrajna a jövőben ne válhasson sem a NATO, sem az EU tagjává, sőt, lehetőleg – Beloruszhoz hasonlóan – legyen orosz báb, ám ezt Putyin „elháborúsította”. Eközben Ukrajna el akarja érni a 2014. előtti – nemzetközileg elismert – határainak a visszaszerzését – mutatott rá, megjegyezve, hogy ezeket a határokat Peking is elismerte. Ami pedig Kína érdekeit illeti: abban biztosan nem érdekelt, hogy Oroszország nagyon meggyengüljön, de abban sem, hogy nagyon megerősödjön.
Moszkva persze nem boldog a kínai részvétel miatt, de megakadályozni nem tudta. Már csak azért sem, mert már a háború előtt régen Kína vált a nagy testvérré. Az orosz a gyengébb fél, ráadásul a háborús kiadások, veszteségek, s a presztízsének leértékelődése miatt azóta Oroszország még inkább Kína alá került, bár ez nem vazallusi viszony.
S vajon mit jelez az, hogy a magyarok – a jelek szerint – nem vettek részt a konferencián, miként a koppenhágain sem voltak jelen? Kaiser szerint az is kérdés, hívták-e egyáltalán – mondjuk, szerinte nem hívták. Igaz, úgy látja: nincs is igazi jelentősége annak, hogy a magyarok jelen voltak-e Dzsiddában, mivel az Európai Unió képviselője ott volt, ami annyit jelent, hogy Magyarország, uniós tagországként ott volt.