Szijjártó Péter kedden Pozsonyban találkozott a kormányfői posztba visszatérő Robert Ficóval. „Ugyanezt gondoljuk a háborúról, a migrációról és a gender kérdésről” – írta Facebook-oldalán a magyar külügyminiszter. Szijjártó Orbán egyik „jobbkezétől” származó idézetet elemezve akaratlanul is felvetődik a kérdés: miért deklarálja a Fidesz képviselője magának a pártnak és az újonnan kinevezett (újra) miniszterelnöknek, Ficónak a nézeteinek hasonlóságát, akiknek a nézetei nyíltan oroszbarátok? Ez különösen az Orosz Föderáció Ukrajna elleni háborúja és a migráció szempontjából érdekes.
Szlovákia újonnan kinevezett miniszterelnöke, Robert Ficó múlt csütörtöki hivatalba lépése után bejelentette, hogy abba kívánja hagyni a katonai segélynyújtást Ukrajnának. Azzal is vádolta az Európai Uniót, hogy nincs béketerve Kijevre, és fegyverkereskedő szerepet játszik. „Az EU-nak fegyverszállítóból béketeremtővé kell válnia” – mondta Ficó.
A szlovák miniszterelnöknek ez az Ukrajnával szembeni álláspontja választási kampánya óta aggodalomra ad okot Kijevben és Brüsszelben egyaránt. E kemény kijelentések ellenére azonban Ficó valószínűleg nem az a szörnyű fenyegetés az európai egységre az Ukrajna támogatásának kérdésében, ahogyan őt ábrázolják.
Szlovákia új kormánya azonban november 8-án blokkolta a Kijevnek nyújtott 14. katonai segélycsomagot. Ezt a csomagot az ország Honvédelmi Minisztériumának előző vezetése készítette. A katonai segélyt összesen 40,3 millió euróra becsülték. Különösen 4 millió 7,62 mm-es lőszerből, 5172 egység nagykaliberű lőszerből a 125 mm-es ágyúhoz, 140 rakétából a Kub légvédelmi rendszerhez, 8 aknavetőből és 1200 aknából áll. Ficó tehát Magyarország „utódjaként” lép fel az EU egységének destabilizálása ügyében és az Ukrajnának nyújtott gyors és hathatós segítség leállításának érdekében. Ez ismét megerősíti a szlovák kormányfő oroszbarát szándékát, így Szijjártó „a háborúról alkotott vélemények hasonlóságáról” szóló szavai ismét Magyarország hasonló oroszbarát álláspontjára utalnak.
Ennek eredményeként két közép-európai vezetőből álló duó áll rendelkezésünkre, akik az orosz propaganda szellemében fejezik ki magukat. Mégis csak az EU konszolidált döntéshozatali rendszerének köszönhetően beszélnek róluk sokat, ahol mindenki harcos, és képes egymaga blokkolni minden kezdeményezést. Vagyis a populizmus reneszánsza nem annyira ereje, hanem a politikai nézetek túlzott pluralizmusa miatt vált lehetségessé.
Magyarország megakadályozhatja Svédország NATO-csatlakozását, Szlovákiával együtt pedig befagyaszthatja Ukrajna finanszírozását, de ez nem tarthat örökké és maguknak a renegátoknak fájdalommentesen. Észtország miniszterelnöke az uniós vezetők csúcstalálkozóján arra szólította fel Orbánt és Ficót, hogy gondolják végig, milyen következményekkel járhat, ha megtagadják Ukrajna katonai támogatását. A közelmúltban az 1956-os forradalom évfordulójára időzített, a Moszkvához való közeledés ellen irányuló tanár- és diákmozgalmak nagygyűlésére került sor Budapesten. Nos, Ficó is még nem felejtette el az utca erejét.
A szlovák választási eredményekről sok vita forgott Robert Ficó és Orbán Viktor magyar miniszterelnök szövetségének lehetősége körül. Sokak számára természetesnek tűnik az ilyen együttműködés. A két vezetőnek rengeteg közös ideológiai vonása van – a politikai liberalizmus nyílt elutasítása, a nem kormányzati szervezetek bírálata és az LMBT+ emberek jogainak kiterjesztésével szembeni ellenállás. Ficó Orbán „hazája érdekeit védő politikusként” érzett csodálata, és Orbán gyors köszöntése Ficó választási győzelme után egy ujjongó „Találd ki, ki tért vissza!”-val tovább szította a lehetséges szövetségükkel kapcsolatos találgatásokat.
Most azonban úgy tűnik, hogy Orbánban és Ficóban nemcsak a tolerancia és a liberalizmus hiánya a közös, hanem az Orosz Föderációval való nyitott barátság is. Orbán Viktor „nagyon átláthatónak” nevezi Budapest oroszbarát politikáját, és ezzel nehéz vitatkozni. De vannak árnyalatok. Valójában a magyar kormányfő a saját érdekeit képviseli, minden lehetséges széken próbál ülni:
- megtartani a saját támogatók felmagasztosultságát, meggyőzve őket Magyarország sajátos státusáról, amellyel mindenki adós, és amely senkinek sem tartozik;
- a birodalmi harag szítása, ami valójában az ukrán magyarokkal való hivalkodó „gondoskodás”;
- kritizálja Brüsszelt, provokálja és zsarolja, de ne kezdeményezze a „Brexit” verzióját;
- segítő kezet nyújtani Oroszországnak Budapest formájában, mint a háború befejezését célzó tárgyalások platformja.
A társa, Ficó is ezt teszi. Az új státuszában az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel tartott első találkozón Robert Ficó felidézte az Európai Bizottsággal szembeni régóta érzett haragját a „szankcionált büntetőjogi visszaélések miatt Szlovákiában az ellenzékkel szemben”. Valamint bejelentett a büntető törvénykönyv módosításának tervéről. Kétséges, hogy elzárják-e a calabriai Ndrangheta útját az országba, vagy megtisztítják az igazságszolgáltatást és a bűnüldöző szerveket, amelyekben a bűnözői csoport tartotta embereit Ficó előző ciklusa alatt. Álítólag még mindig korrupciós ügyekben érintett miniszterelnök új lehetőségeket szeretne a közvélemény manipulálására és a törvények elferdítésére. Ezért Brüsszel-, Amerika- és Ukrajna-ellenes pozíciókban való tartózkodása eszközstratégia, nem pedig mélységes meggyőződés bizonyítéka. És itt ő és Orbán mint a testvérek.
Összegzésként még mindig érdemes megjegyezni, hogy számos tényező nem teszi lehetővé, hogy a Ficó vezette Szlovákia teljes mértékben egyesüljön Orbán Magyarországával. Szlovákia mérete és befolyása az EU-ban viszonylag korlátozott. Az uniós forrásoktól való függése azt jelenti, hogy nem engedheti meg magának, hogy állandó „bajkeverő” legyen Brüsszelben, ellentétben Magyarországgal, amely helyzetét gyakran használta az Unió döntéseinek elhalasztására vagy visszavonására. Rastislav Káčer volt szlovák külügyminiszter megjegyzi, hogy Ficó nem biztos, hogy annyira oroszbarát vagy nyugat-ellenes, mint ahogyan magát próbálta ábrázolni, inkább a populizmust használja taktikaként. „Valószínűleg még mindig azt hiszi, hogy újra becsaphat mindenkit azzal, ha populista Nyugat-ellenes érzelmeket szít otthon, lázadó bátorságot színlel az EU és a NATO ellen, majd úgy viselkedik, mintha semmi sem történt” – tette hozzá Káčer.
Ebből az következik, hogy Brüsszel még mindig megérti, hogy Ficó „oroszbarátsága” helyzetfüggő is lehet. Úgy tűnik, sok uniós vezető úgy gondolja, hogy a Ficóval való együttműködés pragmatikusabb stratégia, mint elszigetelni, ahogy Orbán esetében is. A szlovák GLOBSEC elemzőközpont szakértője, Vladimír Vaňo helyesen jegyezte meg: „Jobb elfogadni őt, mint kiközösítésnek vetni alá, ami sarokba taszítja, mert Orbán már abban a sarokban áll.”