A tavalyi évet 3,3 ezermilliárd rubeles, vagyis 47 milliárd dolláros deficittel zárta Oroszország. Bár a nyugati gázkuncsaftok java kámforrá vált, a nyári, extrém árak miatt ez az üzlet 2022-ben még így is gyümölcsöző volt Moszkvának, idén viszont nagyon beszakadhatnak a bevételek. Ugyanez várhat a december óta szankcionált, és februártól még szankcionáltabb orosz olajra is, miközben Vlagyimir Putyin a háborús kiadások nagyfokú megemeléséről döntött.

Rossz bőrben van Oroszország gazdasága: a tavalyi évet GDP-jük 2,3 százalékának megfelelő mínusszal zárták, ami 3,3 ezer milliárd rubeles, vagyis 47 milliárd dolláros deficitet jelent. A meredek számokat Anton Sziluanov pénzügyminiszter osztotta meg egy keddi kormányzati megbeszélésen.

A számok átalakulása látványos. Ukrajna lerohanása előtt Sziluanov még egy százalékos gazdasági növekedést jósolt 2022-re, majd, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az invázió elhúzódik, 0,9 százalékos csökkenésre módosította a kilátásokat. Decemberben már 2 százalékos bukást prognosztizált, míg végül megjött a friss, végleges adat.

Ez a Szovjetunió felbomlása óta tartó időszak második legnagyobb gazdasági visszaesését jelenti Oroszországban – csak a 2020-as deficit volt nagyobb nála a koronavírus-járvány miatt, 3,8 százalékos GDP-arányos deficittel, ami 4,1 ezermilliárd rubelnek, 55,7 milliárd dollárnak felelt meg. Mihail Misusztyin miniszterelnök a keddi meetingen mégis azt mondta, összességében ezek a mutatók „nem rosszak,” és Sziluanov szerint is elérték „minden tervezett céljukat.”

A két tisztviselő pohara azért lehetett félig tele, mert január és november között még pluszban volt a büdzsé, és csak az év végére a megugró kiadások miatt fordult át nagyon jelentős deficitbe. Bár a háború folytatása nagyon költséges, a tavalyi év java során az oroszok jól kerestek a jelentős részben általuk csiholt európai energiakrízisen, pontosabban a gáz magas árán, és a központi bevételeket növelte a bányajáradék emelése, valamint a Gazpromra kivetett extraprofitadó is. Szeptember és november között az orosz állami gázóriásnak 20 milliárd dollárt kellett befizetnie a költségvetésbe.

Összességében Oroszország bevételei 2,8 ezermilliárd rubellel (40 milliárd dollárral) emelkedtek tavaly, csakhogy közben a kiadások 6,4 ezermilliárd rubellel (92 milliárd dollárral) nőttek meg. Az orosz kormány nem tette közzé a költések részletes bontását, de hát azok nyilvánvalóan a háborús kiadások miatt szöktek fel ilyen látványosan. Márpedig a háború folytatása idén sem lesz olcsó, Oroszország a harmadával tervezi megemelni a hadi kiadásait – ezek fedezésére azonban várhatóan jóval kevesebb bevétel jut majd.

Miből?

Az orosz gazdaságot elsősorban hagyományosan az olaj és a gáz tartja mozgásban. 2022 januárjában két fosszilis energiahordozó külföldi értékesítéséből befolyó pénz tette ki az orosz költségvetés 45 százalékát, és az előzetes adatok szerint a szankciók ellenére tavaly a 2021-esnél 30 százalékkal több, 155 milliárd euró folyt be a gáz- és olajexportból. Innen nézve nem véletlenül nyomatta az orosz propaganda, hű társával, a magyar kormánypropagandával karöltve, hogy a brüsszeli szankciók nem működnek.

Csakhogy a szankciók nem azonnal ölő, hanem lassan ható mérgek, ahogy azt egyébként a büntetéseket kiszabó nyugati szervek a propagandazaj közepette is igyekeztek kommunikálni. A borúlátás nem a hanyatló Nyugat ópiuma, tavaly decemberi előrejelzésében már a Kreml is azzal számolt, hogy olaj- és gázexport-bevételei 23 százalékkal fognak zuhanni 2023-ban. Ez Alekszandra Prokopenko független moszkvai elemző szerint „nagyon optimista” forgatókönyv, ő inkább egyharmados visszaesést jósol.

Pedig amúgy már tavaly is nagy visszaesésnek lehettünk tanúi, csak a csökkenő kiviteli mennyiséget akkor még eltakarták a csillagászati gázárak. Miután Európa java része hátat fordított az orosz állami Gazpromnak, a vállalat elveszítette prémium piacát, és a volt szovjet tagköztársaságokat leszámítva 45,5 százalékkal zuhant be a kiviteli volumene. Ezt sem a fake news média találta ki, hanem Alekszej Miller vállalatvezető jelentette be. Köbméterre lefordítva ez a 2021-es 185,1 milliárdról 2022-ben 100,9 milliárdra való csökkenést jelent.

Bár Vlagyimir Putyin váltig állítja, hogy az Európával való szakítás után is van hová eladni az orosz gázt, jelesül Kínába, ez nem olyan egyszerű feladat, például azért, mert Kelet felé nincs elég gázvezetékük, a hajós szállítás költséges és hosszadalmas, és egyébként is ott már bejáratott ellátó partnereket kéne kiütni a nyeregből. Ezt orvosolandó hamarosan el is kezdik a Szibéria Ereje-2 vezeték megépítését, ami majd Mongólián keresztül látja el földgázzal Kínát.

Csakhogy közben Putyin vissza is sasszézott egy látványosat, és most már inkább mégis engedélyezi a „barátságtalan (nyugati) országoknak,” hogy rubel helyett más devizában is fizessenek a gázért, Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes pedig arról beszélt, hogy Oroszország kész újraindítani azokat az európai irányú szállításokat a Jamal gázvezetéken, melyeket amúgy tavaly tavasszal még ők állítottak le. Szerinte „Európában továbbra is gázhiány van.” Az orosz hangnem hirtelen felpuhulásának persze az az oka, hogy Európában nem, hogy gázhiány nincs, de az elmúlt évtizedben konkrétan csak egyszer voltak még ennél is jobban tele a gáztárolók. Ez úgy vált lehetségessé, hogy az ellátásbiztonsági kockázatok miatt a kontinens rohamtempóban spájzolt be gázból, ugyanezen okból spórol az ipar, az enyhe tél miatt pedig nem fűt a lakosság. Erről a fejleményről nemrég bővebben is írtunk:

Európa egyik menekülő útvonala a cseppfolyósított gáz volt. Rohamtempóban épülnek az LNG-terminálok, Ázsiát kiütve rárepültünk az USA készleteire – és hát közben ironikus módon az orosz LNG-vásárlásokat is felpörgettük. Mivel Kínában is megtörtént a Covid-nyitás, most jönne az a rész, amikor ott is felzúg az ipar, elszívja Európa elől a rakományokat, megint kilő a gáz ára, és Oroszország megint elkezd szemtelenkedni. Egyelőre mégsem ez történik, és csak részben azért, mert Kínában borzasztóan tragikusan alakul az újraindulás, olyan koronavírus-hullámok csapnak át a lakosságon, amilyeneket 2020-ban Európában és Amerikában láthattunk.

A Bloomberg szerint néhány héttel ezelőtt már nyereségesebbé vált az USA számára, hogy Európa helyett Ázsiába szállítsa a cseppfolyósított földgázát, azonban a profitplusz ígérete nem volt elég ahhoz, hogy az amerikai tankereket átkormányozzák a Távol-Kelet felé. Múlt héten a Kpler adatelemző cég szerint Európa 68 százalékot kapott az USA-LNG-ből, míg Ázsia csak 27-et, a nagyon bizonytalan kínai helyzet miatt. Ráadásul most jön a Holdújév, ami Kína-szerte hagyományosan leállásokat hoz, ilyenkor a nagyvárosokban dolgozók óriási tömegei kelnek útra, hogy hazamenjenek vidékre, és a családjukkal ünnepeljenek. Ez most óriási plusz kockázattal jár, hiszen városiak milliói vihetik így haza rokonaiknak észrevétlenül a Covidot.

Ráadásul Ázsiában is enyhe a tél. Úgy tűnik, most csak egy hirtelen lehűlés változtathatna a képen, akkor vélhetőleg megindulna a távol-keleti LNG-bevásárlás az azonnali piacon, és Európa másodrangú kuncsafttá fokozódna le, de a Bloomberg elemzője szerint egyelőre nincs jele hidegbetöréseknek. Amúgy Európa is visszafogottabban vásárol most már, de valamivel még mindig a szezonális átlag felett vannak a megrendelések.

A gázra nincs nyugati szankció, a másik orosz kincsre, az olajra már van, és még lesz is. Ismert, hogy tavaly december óta tilos hajón az EU-ba hozni orosz nyersolajat, érvényben van a hordónkénti 60 dolláros ársapka is, február elejétől pedig az orosz olajból finomított olajtermékek uniós kereskedelme is tilos lesz. Utóbbi persze a dízeldeficites kontinenst is óriási kihívás elé állítja, az előbbi kettő viszont a jelek szerint már most komoly ütést mért az orosz külkereskedelemre.

Vlagyimir Putyin értelemszerűen felháborodva fogadta azt, hogy Európa csak akkor segíti hajóval és biztosítással az oroszok harmadik országokkal való nyersolaj-kereskedelmét, ha az az árplafonnak megfelelve történik, ezzel együtt az Ural ára tavaly december eleje óta tényleg nem ment 60 dollár fölé, sőt, január elején a norvég Brent árának felére, 37,8 dollárra esett. Moszkva válaszul február 1-től július 1-ig megtiltja az árplafonos olajszállítást, de addig is „van sapka,” és Oroszország egy friss tanulmány szerint ezen napi 160 millió eurót bukik.

A hírek szerint a Moszkva számára áldatlan állapotokat a Távol-Kelet kihasználja, és például Kína alkalomadtán még nagyobb kedvezményeket alkud ki magának. Szakértők szerint 55 dollár fölött jelent igazi profitot egy hordó Ural olaj eladása a világpiacon – a cikk írásakor az ár 50,1 dollár.

Nyugati zárás, keleti nyitás

A háború finanszírozása szempontjából nem olyan döntő tényező, mint az olaj és a gáz, de a belső piac is alaposan átalakult tavaly február óta, érdemes kitérni rá. Vaskos irodalma van annak, hány nyugati cég lépett le az országból (számukat ezerre saccolják), és annak is, hogy a szolgáltatásaikat, termékeiket hogyan pótolták a hazai cégek a „kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább a miénk” elv alapján. Emlékezetes példa volt az orosz McDonald’s, a „Finom, és pont”, hol néha nem volt sült krumpli, és arról is sokat cikkeztek, hogy nyugati technológia és alkatrészek híján csak ABS, övfeszítő és légzsák nélküli Ladákat tudnak már gyártani.

Az ukrajnai invázió előtt az orosz volt Európa legnagyobb autópiaca, így az itteni fejleményeket érdemes külön is kiemelni, mert nagyon látványosan megváltozó számokat és részesedéseket mutat. A szektor tavaly májusban volt a mélyponton, amikor éves összevetésben 83,5 százalékkal zuhantak be az újautó-eladások, az újautó-árak pedig 50 százalékkal lőttek ki, miközben a személygépkocsi-gyártás majdnem teljes egészében eltűnt, 97 százalékkal zuhant. Azóta már valamelyest összeszedte magát az iparág, de a számok még így is siralmasak. A végleges adatok még nincsenek meg, de a moszkvai központú Európai Üzletek Szövetsége (Association of European Businesses, AEB) szerint a 2022-es autó-eladások az ipar modern történetének legrosszabb képét fogják kirajzolni: a 2021-es, 1,7 millió egység után tavaly 660 ezer autó-egységet értékesítettek Oroszországban, ami 60 százalékos visszaesés.

A kivonulások miatt persze döntően megváltozott az autópiac felosztása is. Az AEB itt böngészhető jelentése kimutatja, hogy a nyugati autómárkák értékesítései a tavaly január elejétől november végéig tartó időszakban, éves összevetésben nagyjából 50-90 százalékos visszaesések között szórnak, miközben a kínai brandek látványosan előretörtek. Az Orosz Autókereskedők Szövetsége szerint a háború előtt még 60 külföldi kocsibrand volt az országban, az idei évre viszont már csak 11 marad (a három haza, a Lada, GAZ és UAZ mellett), és az mind kínai.

A Haval, Chery, Geely és társaik együtt a tavaly januári, 9,6 százalékos piaci részesedésüket decemberig 31,3 százalékosra növelték. Predikciók szerint a részesedés idén 35-40 százalékosra is nőhet. Érdekesség, hogy év végén a Moszkvicsot is visszahozták – a kínaiak segítségével. A klasszikus szovjet autót most a JAC nevű cég alkatrészeivel, gyártósoraival rakják össze – kívülről orosz, belülről külföldi. A legtöbb kocsit azonban a hazai Avtovaz adta el, több mint 164 ezer darab fogyott a biztonsági berendezésektől mentesített Ladából – de még ez is 49 százalékos visszaesés a 2021-es eladásaikhoz képest.

Az autóipar mellett a légiipar az, ami különösen megszenvedi a Nyugat elfordulását. Korábbi statisztikák szerint az Oroszországba irányuló globális chipexport 90 százalékkal csökkent tavaly 2021-hez képest, a Boeing és az Airbus pedig az állami Rosztek szerint valószínűleg soha többé nem szállít már új gépeket Oroszországnak. Ilyen körülmények között a repülők gyártását már nem olyan egyszerű továbbvinni, mint a Ladáét. Az orosz célkitűzések ennek ellenére monumentálisak, bár az elemzők szerint a lehetetlennel határosak is: ezer új repülőgépet akarnak legyártani 2030-ig, miközben az is kérdéses, hogy a nyugati technológia hiányában egyáltalán a kötelező karbantartásokat hogyan fogják elvégezni.

A tüsténkedés már megindult, a nyugati technológiától elvileg már 100 százalékban mentesen gyártott Irkut MC-21 utasszállító tavaly novemberben már el is készült, habár várhatóan csak 2025-ben áll majd üzembe. Bejelentették a teljes mértékben orosz alkatrészekből, orosz technológiával készülő, új verziójú Szuhoj Superjetet is. Az első SSJ-NEW a tervek szerint még év vége előtt elkészül. És újraindul a TU-214-esek gyártása is, legalább 20-at akarnak legyártani belőle. Hogy ezek a szerkezetek mennyire lesznek biztonságosak és működőképesek, az majd a gyakorlatban derül ki.

Kína mellett Irán nyúl az orosz autó- és repülőgép-ipar hóna alá, de ők az energiapiacon is besegítenek. December elején a közel-keleti ország iparért, bányászatért és kereskedelemért felelős minisztere azt nyilatkozta, tárgyalásokat folytat Oroszországgal 70-150 férőhelyes utasszállítók közös gyártásáról, Irán moszkvai nagykövete pedig szintén tavaly év végén beszélt arról, hogy egyeztetések folynak közös orosz-iráni autógyártásról is. Ezeknél nagyobb horderejű fejlemény volt, hogy Iráni Nemzeti Olajtársaság 40 milliárd dollár értékűre becsült együttműködési megállapodást írt alá a Gazprommal olaj- és gázmezők közös kiaknázására Iránban, illetve közös LNG-projektek fejlesztésére.

Ejtsünk néhány szót az orosz mezőgazdaságról is, mert ez a szektor adja az orosz GDP több mint 5 százalékát, és Oroszország a világ egyik legnagyobb gabona, illetve műtrágya-exportőre. Itt a helyzet majdnem egyszerű, mivel a Nyugat sem akar éhen halni, így semmilyen szankcióval nem büntette az orosz mezőgazdasági termékek kereskedelmét. Szándékon kívül azonban a többi szankció mellékhatásaként sikerült így is bezavarni ezen áruk kivitelébe is, például az USA kereskedői közül sokan ugyanis, attól tartva, hogy az oroszokkal teljesen legálisan üzletelve is véletlenül belecsúsznak valami tiltott műveletbe, tavaly tavasszal visszafogták a szemestermények és műtrágyák szállítását. Az amerikai kormánynak kellett noszogatnia őket, hogy nem lesz semmi baj, folytassák csak a hajók berakodását, baj – éhezés – akkor lesz, ha nem folytatják.

Baj még így is lehet, mert a háború miatt leállt az oroszok Ukrajnán keresztül bonyolított ammónia-exportja. Az ammónia a műtrágya-gyártás egyik alapanyaga, az oroszoké békeidőben csővezetéken érkezik egy fekete-tengeri ukrán kikötőbe. Ezen a csövön február vége óta áll a szállítás, bár az ENSZ november végén már óvatosan optimista hangulatban arról beszélt, hogy egyre közelebb sikerül araszolni a szállítmányok újraindítása felé. Év végéig több orosz műtrágya-szállító hajó vesztegelt Európa több kikötőjében – november végén ezek közül néhány elindulhatott, és vihette az árut Afrikába, több társuk viszont továbbra sem mozdul.

Gabona esetében 2022 rekordot hozhat Oroszországnak, a nem végleges adatok szerint összesen 150 millió tonna lehet a tavaly betakarított szemestermény, ebből 100 millió tonna a búza. Kivitelre is bőven jutott tavaly a július-decemberi időszakban éves összevetésben 10 százalékkal több, 26 millió tonna ment külföldre, nem számítva a Kazahsztánba, Örményországba és Fehéroroszországba juttatott rakományokat. Látható, hogy a háborús komplikációk miatt egyáltalán nem zökkenőmentes az orosz agrárexport, de ezen a területen minden érintett fél rugalmasnak tűnik a problémák rendezésében. Az oroszoknak pénz kell, a világnak meg élelem.

Mit léphet Putyin?

Térjünk vissza a háborús cech legfőbb fedezőjére, az energiára. Fentebb írtuk, hogy Oroszország február és július között nem ad el olajat olyan országoknak, melyek alkalmazzák az olajársapkát. Csakhogy Putyin rendeletében az is szerepel, hogy az elnök „Oroszország barátai” esetében egyéni döntéssel felmentést adhat a korlátozás alól. Alekszandra Prokopenko szerint így Putyin fenyegetését nem lehet igazán komolyan venni. A szakértő arról beszélt a Politicónak, hogy Oroszországnak nem nagyon van alternatívája, nincs elég nagy olajszállító flottája – kénytelen hajókat bérelni, csakhogy erre a szankciók miatt immár nincs lehetősége.

A hajóhiányt Moszkva egyébként úgy próbálta meg – már jó előre – orvosolni, hogy nagy felárral összevásárolt egy sor leselejtezés előtt álló tankert (azért vettek rossz állapotú bárkákat túlárazva, mert ilyen volt a kínálat). Ezek aztán a jeladóikat kikapcsolva igyekeznek bujkálni, és kicselezni a szankciókat, csak ez sokkal veszélyesebb, mint elsőre gondolnánk.

Az oroszok másik fegyvere az lehet, hogy visszafogják az olajkitermelést, hiányt teremtenek a világpiacon, és ezzel nyomják feljebb az árakat. A Kreml azzal fenyeget, hogy február elsejétől akár napi 700 ezer hordónyival – termelésük 7 százalékával – csökkentik a felhozott olaj mennyiségét.

Ez viszont, úgy tűnik, megint csak nem lesz igazán erős fenyegetés, mégpedig a globális gazdasági helyzet alakulása miatt. A világ gazdasága lelassulóban van, idén sok ország recesszióba csúszhat – ilyenkor pedig szükségszerűen csökken az olajkereslet. Vagyis egy letekert termeléssel nem biztos, hogy valódi hiányt, így valódi árrobbanást lehet okozni.

A katonai kiadások jelentős megemelését a várhatóan beszakadó bevételek ellenére finanszírozni kell, és Putyin úgy döntött, hogy az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra-fejlesztés sínyli majd meg, az ezekre szánt költségvetési kiadások 20 százalékkal csökkennek idén a tavalyiakhoz képest.

A költségvetés hiányát Sziluanov 2 százalékosra tervezi – ehhez viszont hozzá kell nyúlni az ország vastartalékához. A pénzügyminiszter közölte, hogy idén 29 milliárd dollárt akarnak kivenni a 149 milliárd eurós szuverén nemzeti alapból, melyet korábban főként az olaj- és földgáz-bevételekből töltöttek fel. „Ha minden így megy tovább, 2025-re kiszáradhat az alap” – nyilatkozta a Politiconak Janis Kluge, a német nemzetközi békekutató intézet főmunkatársa.

Forrás:https://hvg.hu/gazdasag/20230112_Orosz_gazdasag_deficit_szankciok_olaj_gaz