Az orosz propaganda erőfeszítéseit Európa megosztására, a szélsőjobboldali mozgalmak megerősítésére és Ukrajna támogatásának megakadályozására összpontosítja. Jelenleg a Kreml fő propagandatevékenységei Franciaországra és Németországra összpontosulnak: a Putyin-kormányzat vezetőjének első helyettese, Szergej Kirijenko vezető orosz politológusokat és propagandistákat utasított a politikai nézeteltérések előmozdítására a francia és a német médiatérben.

Franciaországgal összefüggésben a Kreml a jobboldali mozgalmak megerősítésére törekszik, olyan oroszbarát politikusokat akar hatalomra juttatni, mint például Marine Le Pen, aki többször hangoztatta az oroszbarát retorikát. Németországban a Kreml egy szövetségbe akarja egyesíteni a szélsőjobboldalt és az ultrabaloldalt, aminek következtében Ukrajna támogatása lehetetlenné válik.

A Kreml arra törekszik, hogy a lehető legkisebbre csökkentse a fegyveres erők fegyverellátását, és gyengítse a NATO eltökéltségét, hogy támogassa Ukrajnát a szövetségi tagság felé vezető úton. Az orosz propaganda egyik leggyakrabban használt tézise az, hogy Európa fegyverek nélkül marad, amikor Ukrajnának adja azokat. Valójában Európa újra felfegyverzi és megerősíti magát, fegyvereket biztosít Ukrajnának, mert további tételeket gyárt különféle típusú fegyverekből. A Kreml nagyon fájdalmasan reagál az ilyen haladásra, mert az orosz tábornokok még mindig Európa megszállását tervezik.

Globálisabb formában Oroszország el akarja érni a szankciók feloldását, amelyek valójában kézzelfogható negatív hatást gyakorolnak az orosz gazdaságra és iparra: ebben a vonatkozásban az orosz propaganda az európaiakat igyekszik meggyőzni arról, hogy a szankciók elsősorban, magát Európát. Oroszország érezhetően meggyengült, de Putyin nem áll meg: az orosz propaganda meg akarja osztani Európát, meggyengítve a Nyugat egész civilizációs monolitját.

Oroszország Ukrajna elleni háborújának jövője attól függ, hogy kinek a véleménye érvényesül nyugaton: a háború tárgyalásos befejezésére törekvőktől vagy a józan pragmatikusoktól. Az elsők nagyítóval meg próbálják látni Putyin béketárgyalási szándékát, míg mások megértik: Putyin fegyverszünete egy új háború csapdája. És nyilvánvaló, hogy e két tábor közül az elsők azok, akikre vagy hatással volt a Kreml propagandája, vagy ők maguk az „elosztók”.

A szövetség szinte valamennyi országának elemzői és tisztviselői Oroszország NATO-országok elleni támadásáról beszélnek. Még a kiindulási pontot is bejelentették: az intenzív ellenségeskedés beszüntetését Ukrajnában. A lényeg az, hogy a totalitárius Orosz Föderáció, miután a gazdaságot katonai sínekre helyezte át, fő erőfeszítéseit saját hadiiparának helyreállítására összpontosította. “Most van körülbelül 5-8 évünk, ami alatt pótolnunk kell az elvesztegetettet – mind a fegyveres erőkben, mind az iparban, mind a társadalomban” – mondta Boris Pistorius német védelmi miniszter, aki számít egy esetleges NATO elleni orosz  támadásra 10 éven belül.

A lengyelek úgy vélik, hogy 2-3 évük van az Orosz Föderációval való esetleges konfrontációig.

Az Európai Titkosszolgálat arra számít, hogy Moszkva 2024/25 telén megpróbálja megtámadni Európát, amikor az Egyesült Államok „vezető nélkül” találja magát.

Az EU és az USA alternatívája egyértelmű, pontosan ábrázolta Litvánia védelmi minisztere, Arvydas Anusauskas: „Ha biztosítjuk Oroszország katonai vereségét Ukrajnában, jelentősen csökken a NATO elleni támadás kockázata!”.

Nagy-Britanniának esélye van az engesztelésre azzal, hogy kritikus fegyverekkel látja el Ukrajnát – idézi a The Guardian David Cameront, a brit külügyminisztérium vezetőjét, aki két célt fogalmazott meg a demokratikus világ számára: aláásni az orosz katonai gépezetet és felfegyverezni Ukrajnát. A Tory párt egykori védelmi miniszterei pedig felszólították Rishi Sunak kormányát, hogy hagyja abba az Ukrajnával kapcsolatos “szomorúságot”, és sürgősen jelentse be a Kijevnek nyújtott katonai segély maximális összegét.

De ezek a racionális értékelések nem váltak Kijev nyugati partnereinek hivatalos álláspontjává. A New York Times meg nem nevezett amerikai és orosz tisztviselőkre hivatkozva közzétette a “Putyin a fegyverszünetre való készenlétre utal” című hírhedt cikket, amely további energiát adott a “megbékélés” gondolatához. Putyin orosz diktátor nem hivatalos diplomáciai csatornákon keresztül jelzi, hogy készen áll a tűzszünetre Ukrajnában és az ellenségeskedések befagyasztására a jelenlegi frontvonal mentén. “Putyin számára a tökéletes idő a márciusi oroszországi elnökválasztás előtt van” – írja a NYT. “Nem tudom, mi a sértőbb: az előbbiek gyávasága, akik félnek nyilvánosan megszólalni, így az Oroszországgal való „titkos csatornák fenntartása” mögé bújnak, miközben megvan az önző bizalom, hogy meg tudnak kötni egy békeszerződést, vagy a hasznos idióták, akik a putyini béke kígyóolajával kereskednek”, – így reagált erre a cikkre Alexander Windman, az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának volt európai ügyekért felelős igazgatója, aki 2019 októberében a Kongresszus előtt vallott Trump és Ukrajna botrányáról.

Az Ukrajna elleni orosz háború pályáját 2024-ben többnyire a frontvonaltól több ezer kilométerre, az USA-ban és az európai országokban szabják meg. Ha a „békéltető” paranoja a racionális érvek sziklájába ütközik, akkor a háború folytatásának oroszországi lehetőségei bezáródnak. Az ukrajnai harcokkal Oroszország be nem jelentett hibrid háborút indított Európa ellen. Ez bizonyítja a Nyugat irányvonalának helyességét Ukrajna támogatásával összefüggésben.

Oroszország egy terrorista állam, amely civilizációs vereséget akar mérni a Nyugatra. Ennek megfelelően Ukrajna átfogó támogatása és az Orosz Föderáció fokozott elszigetelődése a nemzetközi színtéren logikus válasz egy ilyen orosz fenyegetésre. Nincs más mód Európa megmentésére.