Gulyás Gergely magyar miniszterelnök adminisztrációjának vezetője szükségesnek tartja, hogy Oroszországnak nyújtsanak némi „biztonsági garanciát” a nyugati országok részéről. Szerinte Ukrajna a továbbiakban nem tudja visszaszerezni az Oroszország által megszállt területeket. „Az Ukrajnát támogató nyugati világnak biztonsági garanciákat kell nyújtania Oroszországnak, de semmi esetre sem a NATO-tagságot az ukránoknak” – mondta.
A magyar illetékes szerint a békefenntartók bevetése és más hasonló döntések hosszú távon biztosíthatják a békét Ukrajnában. Biztos abban, hogy Ukrajna többé nem tudja visszaszerezni az Oroszország által megszállt területeket.
Ráadásul Gulyás szerint eredményes tárgyalások Ukrajna és Moszkva között csak az Amerikai Egyesült Államok részvételével valósulhatnak meg. A paradoxabb az, hogy szerinte Oroszország nem jelent veszélyt Közép-Európára, hiszen az orosz hadsereg az elmúlt másfél évben Ukrajnában „nem ért el feltűnő eredményeket”.
Igaz, hogy annak az országnak, amely nem engedte, hogy az orosz fegyveres erők „feltűnő eredményeket érjenek el”, nincs helye a NATO-ban? Erre a költői kérdésre nagy valószínűséggel nem kapunk választ Budapesten.
Ha Budapest ismételten fel fog szólítani, hogy nyújtsonak Moszkvának biztonsági garanciákat, ez nagy valószínűleg tovább fokoz feszültséget Magyarország és Ukrajna viszonyában. Az EU külügyminiszterei a múlt héten ismét nem adtak zöld utat Ukrajna nyolcadik, 500 millió eurós katonai segélyrészletének, miután Magyarország blokkolta a kifizetést azzal az indokkal, hogy Kijev elismerte a budapesti OTP bankot nemzetközi háborús szponzorként.
Ennek ellenére, annak jeléül, hogy Magyarország el akarja kerülni a kapcsolatok teljes összeomlását, Novák Katalin magyar államfő a múlt hónapban meglátogatta Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnököt a kétoldalú kapcsolatok javítása érdekében.
Novák azonban már Ukrajnából hazatérve bejelentette, hogy azt mondta Zelenszkijnek, hogy nem lát semmi katonai megoldást, amely hosszú távon fenntartható békéhez vezetne, ezért felszólított, hogy üljön le a tárgyalóasztalhoz.
Amint látható, Magyarország nem látja értelmét az Ukrajna által vívott szuverenitási és függetlenségi harcnak – amivel Budapest bizonyítja, vagy hogy a geopolitika békefenntartó eszméjében „új szóért” szeretne lobbizni, vagy hogy el nem akar veszíteni baráti kapcsolatait Moszkvával. És mindez annak ellenére, hogy Oroszország nyíltan megkérdőjelezi a Magyarország történelmét.
2023-tól az orosz középiskolások új „történelemtankönyvek” szerint tanulnak. Társszerzőjük személyesen Vlagyimir Medinszkij volt, egy áltudós, az „orosz nép extra kromoszómáról” szóló híres mondat szerzője, korábban az Orosz Föderáció kulturális minisztere volt, most pedig Putyin elnök asszisztense és hadtörténeti tanácsadója. A „történelemtankönyv” szó idézőjelben van, mert a történelemhez, mint tudományhoz semmi köze sincs.
Ami a legérdekesebb, Magyarországon ez a tankönyv egész érzelemvihart kavart. Mert az állítólag a Kremlnek „baráti” Magyarországról beszél nagyon kemény hangnemben. Fasisztáknak és „felkelő radikálisoknak” nevezik az 1956-os magyarországi forradalom résztvevőit, akik a szovjet emlékművek ellen harcoltak. A G7.hu című magyar kiadvány elsőként értesült erről a tankönyvről, és abból magyarra fordított részleteket közölt. Felhívta a figyelmet arra, hogy az oroszok magyarokról szóló retorikája megegyezik azzal, amit az orosz propaganda használ a magyar nyelven az ukrán forradalmak iránt, beleértve a Méltóság forradalmát is. Ismét a „Nyugat keze” a hibás mindenért, mert állítólag „fasisztákat” vezetett, és ez vezetett véres eseményekhez, bár általában az ország népe és vezetői, mondják, együtt akartak lenni Oroszországgal.
Sőt, Orbán Viktor és Fidesz-pártja politikai pályafutása során ez a történelmi esemény a politikai platform része volt. A könyv miatti közfelháborodás mostanra minden politikust és pártot egyesített Magyarországon – egy, de nagyon nagy kivétellel. Ez a kivétel Orbán Viktor és csapata. Szinte mindegyik elhallgat. Tegnap este a külügyminisztérium vezetője, Szijártó Péter az első magyar tisztviselőként kommentálta a helyzetet. Orbán számára úgy tűnik a Putyinnal való veszekedés megengedhetetlensége most sokkal fontosabb, mint Magyarország becsületének védelme.
Budapest tehát „biztonsági garanciákat” akar nyújtani Oroszországnak, Ukrajnát pedig ki akarja hagyni a NATO-tagsága nélkül, ezzel megzavarva a megfelelő politika minden lehetséges „mintáját” a válság idején. Vagy a magyar parlamenti képviselők egyszerűen összezavarták, hogy ki kapjon biztonsági garanciákat – az ország, amelyik elindította a véres agressziót, vagy az az ország, amelyik vezető szerepet vállalt a terrorállam rezsimjének ambíciói elleni küzdelemben, és szinte az egész világot egyesítette az identitása és a függetlensége védelmének ügyében.