Hamarosan kezdődik az őszi politikai szezon az EU-ban, amely egyben a jövő évi uniós választásokra való felkészülés kezdetét is jelenti. A választási kampány várható témái, mint a migráció, a gender ideológia, a klíma- és energiapolitika, az orosz-ukrán háború tagállami és összeurópai szinten is központi kérdések lesznek.
Az EU Monitor Gát Ákos Bencét, a Danube Institute külkapcsolati vezetőjét, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatóját kérdezte a várható uniós politikai fejleményekről.
Frans Timmermans az Európai Bizottság ügyvezető alelnökének lemondása milyen hatással lehet az európai politikára?
Hetek óta tudni lehetett a korábbi holland külügyminiszterről, hogy visszatérne a holland belpolitikába és beszállna a miniszterelnöki székért folyó versenybe az idei novemberi választásokon, így a lemondása nem volt meglepetés. Frans Timmermansról kijelenthető, hogy befolyásos szereplő volt az Európai Unióban. Már a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság idején 2014-től 2019-ig kiemelt, úgynevezett „első alelnöke” volt a testületnek.
A leköszönő biztos kemény tárgyalópartnere volt az Európai Parlamentnek, mindig nagy erővel próbálta szempontjait érvényesíteni az intézményi tárgyalásokon. Mindenki tudta róla, hogy jelentős hatalmi ambíciói vannak. 2019-ben az európai szocialisták (S&D) csúcsjelöltjeként indult az Európai Bizottság elnöki tisztségéért, amelyet végül nem sikerült megszereznie, helyette Ursula von der Leyen nyerte el a posztot. Elképzelhető, hogy Von der Leyen lehetséges jövő évi újrázásáról szóló hírek is szerepet játszanak abban, hogy Timmermans távozik az európai politikai színtérről és inkább otthon próbál szerencsét.
Timmermans Magyarországon különösen hírhedt volt, mert az előző, 2014-2019 közötti ciklusban hozzá tartoztak a „jogállamisági” ügyek, többek között az ő irányítása alatt alkották meg azt az uniós jogállamiság-politikát, melynek eszközeit a brüsszeli vezetés ma is beveti az olyan „rebellis” tagállamokkal szemben, mint Magyarország vagy Lengyelország.
Timmermans jogállamiságért felelős biztosi tisztsége során nem tudta garantálni a bármely európai biztostól elvárható minimális pártatlanságot. Azon túl, hogy mandátuma alatt mutatta a negatív elfogultság jeleit, a 2019-es EP választási kampányban biztosi pozícióját megtartva tett például dehonesztáló kijelentéseket a magyar miniszterelnökre különböző baloldali pártrendezvényeken. 2019 után Timmermans hatalma csökkent, de továbbra is jelentős portfólióért felelt. Sokan teszik fel a kérdést, hogy mi lesz az EU zöld politikájának sorsa, amelyet Timmermans jelentős ideológiai hévvel képviselt.
Jövő nyáron lejár az Európai Bizottság mandátuma is. A holland politikus távozása mellett felmerült más uniós biztosok lemondása is. Milyen hatással lehet ez az Európai Bizottság munkájára és Ursula von der Leyen újraválasztási esélyeire?
Az a gyakorlat, hogy európai biztosok, esetleg bizottsági alelnökök távoznak a testületből más pozíciókra aspirálva nem szokatlan dolog, erre már korábban is láttunk példát. A jelenség egyébként rávilágít az EU egyik sajátos ellentmondására. Az EU-ról szóló tankönyvekben azt tanítják, hogy bár az európai biztosokat a tagállami kormányok jelölik, biztosi kinevezésük esetén ezek az emberek automatikusan elfelejtik, hogy honnan jöttek, és nemzetiségi és politikai hátterüktől függetlenül kizárólag összeurópai érdekeket képviselnek.
A képet azonban árnyalja, hogy számos uniós biztos egyik szemével mindig országát és saját pártját figyeli – ezt mutatja Timmermans esete is. Ursula von der Leyen elnöki pozícióját a személyi változások nem valószínű, hogy megingatnák. Nyilván lesznek kérdések egyes szakpolitikák levezénylésével kapcsolatban, de az európai bürokrácia sajátossága, hogy személyi változásoktól függetlenül képes végig vinni az évekkel előre meghatározott irányvonalakat, amennyiben azokon nem változtat drasztikusan a politikai vezetés.
Kevesebb mint 10 hónap maradt az EP-választásokig, milyen kérdések tematizálhatják majd a kampányt?
Miután az Európai Parlamenti választásokat tagállami szinten tartják, és az EP-képviselőket nemzeti listákon választják meg, az európai parlamenti választási kampányok hasonlítanak a nemzeti parlamenti választási kampányokhoz, ahol az adott ország választói számára fontos kérdések kerülnek előtérbe. Ez azt jelenti, hogy minden EP-választás során érvényesül a tagállami specifikum, amely miatt a különböző országokban különbözőek lehetnek a témák és a hangsúlyok. Ugyanakkor az elmúlt években több olyan fontos kérdés került az európai politika középpontjába, amely tagállami szinten is meghatározó.
A migráció, a gender ideológia, a klíma- és energiapolitikai kérdések, az orosz-ukrán háború tagállami és összeurópai szinten is központi témáknak számítanak.
Ezen felül több tagállamban, köztük Magyarországon is feltehetően előtérbe kerül majd a Nemzetek Európája és az Európai Egyesült Államok víziói közötti harc is. Első látásra ez elvont, államelméleti vitának tűnhet, de valójában alapvető fontosságú kérdés. Magyarország esetében arról szól, hogy szeretnénk-e megőrizni ezeréves múltú hazánk önállóságát, vagy hajlandóak vagyunk végignézni, ahogy nemzeti kultúránk feloldódik egy mindent uniformizálni kívánó európai föderációban. Brüsszelből jobban tudnák-e irányítani Magyarországot, mint Budapestről? Mekkora ráhatása lehetne a magyar polgároknak saját sorsukra, ha az őket érintő legfontosabb döntéseket nem itthon, hanem külföldön hoznák meg?
A legnagyobb európai pártcsalád az Európai Néppárt (EPP) kiemelt jelentőséggel bír, hogyan készülnek a választásokra, hol tartanak most?
2019-től kezdve az Európai Néppárt számos kérdésben a szocialistákkal és a liberálisokkal működik együtt, legyen szó migrációról, gender ideológiáról, az európai föderáció álmainak kergetéséről, vagy a lengyel és a magyar kormányok elleni politikai boszorkányüldözésekről. Ugyanakkor, mivel a Néppárt korábban hagyományosan jobboldali pártcsalád volt, felmerül a lehetősége annak, hogy ismételten visszatalál a jobboldalra.
Erre utalnak már jelek: Manfred Weber néppárti frakcióvezető és pártelnök például elkezdett kiállni a migrációt megállító határkerítések mellett, valamint keresi a kapcsolatot a korábban szélsőjobboldalinak bélyegzett Georgia Meloni olasz miniszterelnök pártjával, amely jelenleg a Néppárttól jobbra található ECR meghatározó tagpártja. 180 fokos politikai fordulatok levezénylése nem áll távol Webertől. Személyes hatalmi ambíciói miatt 2018-tól ő sodorta a Néppártot a baloldal ölelésébe, arra számítva, hogy ezzel elnyerheti a baloldal támogatását az Európai Bizottsági elnöki tisztségére.
Lehet, hogy most ő állítja helyre az egyensúlyt az „Erőben”? A Néppárt és a tőle jobbra található pártcsaládok – az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), valamint az Identitás és Demokrácia (ID) – közeledésében mindenesetre meghatározó kérdés lesz, hogy az mit eredményez a gyakorlatban: a Néppárt húzza a konzervatív pártokat a progresszív mainstream felé, vagy a konzervatívok húzzák magukhoz a Néppártot és állítják azt vissza konzervatív pályára.
Az Európai Néppárttól jobbra álló képviselőcsoportok egyesíthetik-e erőiket, beülve egy közös frakcióba a jövő évi választást követően?
A legfontosabb kérdés, hogy ezeknek a pártoknak hány képviselője lesz az Európai Parlamentben, és ez mire lesz elég. Vannak olyan kalkulációk, hogy a konzervatív szavazatok erősödhetnek – feltehetőleg ez magyarázza egyébként Weber fentebb említett néppárti újra pozicionálását is. Ezt követően érdemes beszélni az együttműködésről és annak formáiról.
A Fidesz képviselői a Néppártból való távozást követően egyik frakcióhoz sem csatlakoztak, mégis jól együtt tudtak működni az ECR-ral és az ID-vel is. Idén júliusban a Fidesz európai parlamenti delegációvezetője arról beszélt egy interjúban, hogy pártja akár már az EP-választások előtt tagja lehet az ECR-nak, amely így akár a 3. legnagyobb erő lehet az Európai Parlamentben. Érdemes megvárni, hogy a folyamatok kiforrják magukat.
Mit jelent Magyarország számára, hogy 2024 közepén átveszi a Tanács soros elnökségét? Milyen összefüggésben lehet ez az EP-választásokkal?
Az Európai Unió Tanácsa félévente rotálódó soros elnökségét ellátni egyszerre joga és kötelessége Magyarországnak az uniós szerződések alapján. Ebben az időszakban hazánk koordinálja a Tanács üléseit, a magyar miniszterek, diplomaták állítják össze az ülések napirendjét. Ez egy fontos szerep, amelyre előre készül minden ország, kidolgozza programtervét, megerősíti diplomáciai képviseletét Brüsszelben. A soros elnökség PR szempontból is lehetőségeket kínál, mert ilyenkor nagyobb európai politikai és médiafigyelem hárul a tisztséget ellátó országra.
Magyarország helyzete ilyen szempontból speciális, mert a progresszív oldalról érkező folyamatos politikai támadások és kritikák miatt így is kiemelt médiafigyelem övezi. Ugyanakkor a Magyarországról szóló jelenlegi külföldi tudósítások sajátossága, hogy a legtöbb esetben a hivatalos magyar álláspontot, és az azok mögött rejlő érveket és logikai megfontolásokat egyáltalán nem, vagy csak felületesen mutatják be. A soros elnökség alatt nehezebb lesz a magyar felet „elhallgattatni”, így ez a félév nemzetközi kommunikációs lehetőségeket is kínál a magyar gondolkodásmód ismertetésére.
Ez az egyik oka annak, hogy az Orbán-kormány hazai és külföldi politikai riválisai erőteljes lobbizásba kezdtek, hogy Magyarország ne tölthesse be ezt a tisztséget. A másik ok, hogy a magyar elnökégre különleges időszakban kerül sor. Néhány héttel az EP választások után, amikor az Európai Bizottság jelenlegi vezetése leköszön és az új Bizottság és Európai Parlament felállítására kerül sor. Hogy a pártpolitikai erőviszonyok milyen mértékben változnak, az az EP-választások függvénye. Az azonban biztos, hogy ebben az átmeneti időszakban már csak a személyi változások miatt is átrendeződésre kell számítani. Amikor mindez lezajlik, Magyarország ott lesz a tűzközelben.