Januárban a Nemzetgazdasági Minisztérium referenciakamat-váltási ötlete is keresztbe tett a kamatcsökkentés gyorsításának. A tárca most nem ötletelt, jöhet a 9 százalékos alapkamat, bár maradtak érvek a lassabb csökkentés mellett.
Kamatdöntő ülést tart a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa, és hosszú idő óta most először lehetetlen megjósolni, mit lépnek. Ugyanakkora esély van az alapkamat 75 bázispontos (0,75 százalékpontos) csökkentésére, mint a nagyobb, 100 bázispontos csökkentésre. Előbbi 9,25 százalékos, míg utóbbi 9 százalékos alapkamatot eredményezne – vagyis azt legalább biztosra vehetjük, hogy +++ után újra egy számjegyűre csökken az alapkamat a mostani 10 százalékról.
Virág Barnabás alelnök az Index.hu-nak adott interjúban azt mondta pár nappal korábban: a januári inflációs adat érvet adhat a kamatcsökkentés átmeneti felgyorsításához, ugyanakkor a Fed és az EKB kamatcsökkentéseinek kitolódása a 75 bázispontos ütem megtartása mellett szól.
A minisztérium „vitát indított”
A jegybank januárban okozott némi meglepetést, a legtöbb elemző ugyanis arra számított, hogy a korábbi 75 bázispontos (0,75 százalékpontos) kamatvágási ütemet a vártnál jobb inflációs adatok fényében 100 bázispontra gyorsítja.
A Monetáris Tanács januári értékelése szerint a makrogazdasági fundamentumok javulása lehetővé tette volna a kamatcsökkentési ciklus gyorsítását: a 100 bázispontos kamatvágás reális opcióként az asztalon volt. Ugyanakkor a kamatdöntést megelőző bő egy hétben olyan folyamatok indultak be, amelyek ellehetetlenítették ezt a lépést – magyarázta Virág Barnabás.
„Egyrészt elindult egy káros szakmai vita a vállalati hitelek referenciakamatának átalakításáról. Ennek a piaci fogadtatása negatív volt, amely véleményre a hitelminősítők is ráerősítettek” – mondta Virág arra utalva, hogy a Nagy Márton-féle Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) egy „vitaindító” cikkben javaslatot tett a változó kamatozású vállalati hitelek esetében a referenciakamatok cseréjére a bevett Buborról a jelenleg annál alacsonyabb diszkontkincstájegy-hozamra.
A minisztérium végül – miután a Standard & Poor’s hitelminősítő is megrökönyödött az ötleten – eltekintett a referenciakamat-váltástól, cserébe a bankok „önként” vállalták, hogy a február 1. és május 1. között kötött valamennyi új vállalati forinthitelnél a futamidő első 6 hónapjában nulla százalékra csökkentik a saját kamatfelárukat – jelentette be a „vitaindító” írás publikálása után egy héttel az NGM.
Azért az infláció sem olyan szép még
Ami az aktuális, februári kamatdöntést illeti, Nagy Márton minisztériuma mostanában nem állt elő semmiféle, a kedélyeket borzoló ötlettel.
A forint árfolyama – amelyet a jegybank az inflációs hatás miatt is kiemelten figyel – ennél stabilabb alig lehetne,
február 5-e és február 26-a között az euróval szemben meglehetősen szűk sávban mozgott, 386 és 389 között.
Ami az inflációt illeti, a helyzet azért annyire nem rózsás, mint ahogy azt a januári adat mutatja. Hiába esett be a mutató a jegybank toleranciasávjába (2-4 százalék), ahogy arra Virág is utalt, az év közepén már csak a bázishatás miatt emelkedés várható. Sőt már előbb érvényesülnek felfelé ható tényezők.
A januári adatban alig jelent meg az üzemanyagok jelentős drágulása, az árak ugyanis azokban a napokban emelkedtek jelentősen, amikor a statisztikai hivatal már lezárta a havi átlagár-számítást.
Márciusban viszont jelentősen emelkednek a banki és telekommunikációs díjak, a szóban forgó szolgáltatók ugyanis visszatekintő – mármint a tavalyi, éves átlagban 17,6 százalékos inflációra visszatekintő – díjkorrekciót alkalmaznak. Az emelések jellemzően nem érik majd el a tavalyi inflációt, ám a 15 százalék körüli emelések várhatóan így is megjelennek majd az inflációban. Mivel a szolgáltatók már tavaly komoly díjemeléseket hajtottak végre legalábbis annyiban, hogy a mostani emelések miatt nem lassul tovább az infláció. A jegybank már tavaly szeptemberi Inflációs jelentésében pellengérre állította a telekomcégeket és a bankokat visszatekintő árazási gyakorlatukért – amely számításaik szerint 2023-ban indokolatlan volt, ugyanis meghaladta a költségeik emelkedésének szintjét, ellenben inflációt gerjesztett.
Forrás:https://hvg.hu/gazdasag/20240227_Egy_akadaly_elharult_a_kamatok_gyorsabb_csokkenese_elol_Nagy_Marton