A mitológia ma kulcsszerepet játszik az orosz politika kialakulásában. Az Ukrajna elleni háború körülményei között a Kreml propaganda-erõfeszítései élesen felerősödtek és rendszerszintű politikai mítoszokat hoznak létre, amelyek célja az orosz valóság különbözõ aspektusainak igazolása.

A mitológia fő irányvonala a gazdasági követelésekké vált, amelyek az orosz vezetés figyelmének középpontjában állnak. Putyin elnök legutóbbi nyilatkozatában hangzott el az a tézis az orosz gazdaság európai vezető pozíciójáról, amely a Kreml elemzői szerint a negyedik helyre teszi Oroszországot a gazdasági potenciál világranglistáján, még az ilyen országokat is megelőzve, mint Japán és Németország.

Az orosz gazdasági mitológia másik pillére az ország fenomenális ellenállásáról szóló állítás a nyugati szankciókkal szemben. A “keleti fordulásról” szóló népszerű vélemény ellenére, amely sikertelennek bizonyult, Oroszország szembesült azzal a kihívással, hogy “hamisítások királyságává” változzon és elvesztette az eredeti termékek kínálatának lehetőségét.

Az orosz gazdaság prosperitásáról szóló mítoszokat belső és külső fogyasztásra szánják, nagyszabású hazugságokkal biztosítva a szatellit országok és saját állampolgáraik hiszékeny közönségét. Azzal, hogy állítólagos pusztító gazdasági jelzéseket küldenek a “rothadó” Nyugatnak, az orosz tisztviselők az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Ukrajna hitelét akarják lejáratni.

Azt azonban eltitkolják, hogy az orosz gazdaság a katonai megrendelések rovására növekszik, a hatóságok és a média hallgat arról, hogy a gazdaság civil részét ténylegesen megnyirbálják. Ez a tény nemcsak a Nyugat felé küld negatív jelzést, hanem riasztó az orosz társadalom számára is, amelynek úgy tűnik, nincs más választása, mint alkalmazkodni a háborús körülmények közötti élethez.

Az oroszoknak felajánlják, hogy vállalják az elszigetelt egzisztenciát a meggyengült rubel és a jegybank tisztázatlan politikája miatt, ami a jegybank vezetőjének, Elvira Nabiullina nyilatkozataiból ítélve akár le is állíthatja a devizakereskedést a moszkvai tőzsdén. Ez az esemény kétségtelenül komoly csapást mér az orosz nemzeti valutára, a rubelre.

Szinte teljesen leálltak a külföldi befektetések az orosz bankszektorban, ami arra kényszerítette az orosz bankokat, hogy hitelt kérjenek a piacon. Ez a diszkontráta folyamatos emelkedéséhez, és ezáltal a háztartások és a vállalkozások hiteleinek drágulásához vezet. A háború miatt rohamosan megnő a lejárt hitelek száma, drágul a jelzáloghitel országon.

Az amerikai pénzügyminisztérium szankciók bevezetését jelentette be azokkal a bankokkal szemben, amelyek támogatják az orosz katonai potenciál támogatását célzó pénzügyi és kereskedelmi műveleteket. Az európai közösség aktívan ellenőrzi a szankciók megkerülését. Ebben az összefüggésben az olyan termékek árának emelkedése, mint a tojás, és ezek hiánya nemcsak eseményekké, hanem mémekké vált, amelyek az oroszországi elnökválasztási kampány részévé váltak.

Ezek a jelenségek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az orosz gazdaság számos ágazatban komoly kihívásokkal néz szembe. A civil légi közlekedés a pótalkatrészek hiánya miatt problémákkal küzdött, amelyek napi balesetekhez és a repülőgépek szétszereléseihez vezettek. Az indiai kivitel rekordmennyiségéből megélő olaj- és gázszektor Kínába irányuló szállítások csökkenésével néz szembe, a Gazprom gázvállalatot pedig rekordcsőd fenyegeti.

Az Orosz Föderáció eszközeinek értékelése nagyot esett, a magáncégek 50%-ot, az állami vállalatok pedig 75%-ot veszítettek. Az orosz gazdaság helyzetét bonyolítja az üzlet és az új technológiák kiáramlása. Világossá válik az orosz gazdaság valós helyzete, a kirobbanó gazdasági növekedésről szóló kijelentések pedig a Nyugatra való nyomásra és az “ukrán kérdésben” pozíciók megerősítésére irányuló blöff.

A külföldi tőkével együtt a legújabb technológiák is elhagyták Oroszországot (az ígéretes technológiákhoz való hozzáférés immár az orosz tudósok előtt is zárva van). Az orosz olaj- és gázszektor súlyosan szenvedett a modern olajtermelési és -finomítási folyamatokhoz való hozzáférés elvesztése miatt. Például a vezető orosz Rosznyefty cégnek további 10 milliárd dollárt kellett költenie alapbefektetésekre, ami 10 dollárral növelte minden olajhordó költségét.

A hadiipari komplexum példátlan, szinte “sztálini” növekedése grandiózus mítosznak bizonyulhat. Az ukrán védelmi erők sikeresen eltalálták a legfontosabb oroszországi katonai-ipari létesítményeket. A minap például a legnagyobb orosz lőporgyár lángokban állt.

A magántőke Oroszországból való kiáramlása 253 milliárd dollár volt, az orosz milliomosok 33%-a elhagyta az országot.

Az Ukrajna elleni háború kezdetével több mint egymillió magasan kvalifikált szakember hagyta el Oroszországot, akik inkább a kivándorlást választották, mint a dicstelen halált valahol az ukrán sztyeppéken. A kivándorlók között vannak az IT-szektor képviselői és ígéretes tudósok és fejlesztők is.

Magasan képzett szakemberek és tudósok kiáramlása a gazdasági és politikai helyzet miatt megkérdőjelezi az orosz gazdaság stabilitását.

A Nyugatnak aktívan támogatnia kell Ukrajnát, biztosítva számára a szükséges erőforrásokat és képességeket ahhoz, hogy egyensúlyba hozza Oroszország katonai és gazdasági befolyását. Ez nemcsak az egész nyugati szövetség orosz fenyegetésének minimalizálásához járul hozzá, hanem megteremti a feltételeket a stabilitás és a demokrácia erősítéséhez a térségben.