Azzal, hogy Oroszország támadást intéz az ukrán kikötői infrastruktúra ellen, az EU-ra is nyomás nehezedik, hogy alternatív szárazföldi és vízi útvonalakat biztosítson a gabonának és más árunak. Csakhogy ez már eddig is megterhelte a helyi piacokat és az uniós gazdákat, tovább mélyítve az EU-n belüli szakadékot – olvasható a Geopolitical Futures elemzésében. Az EU-ban az ukrán gabona behozatali tilalma szeptember 15-én jár le, de Lengyelország és Magyarország – az EU közös kereskedelmi szabályait megsértve – újabb meghosszabbítást ígért, akár az Európai Bizottság beleegyezésével, akár anélkül.
Ukrajna szerint azóta, hogy Oroszország júliusban kilépett a gabonaegyezményből, drón- és rakétacsapásai közel 220 000 tonna ukrán gabonát semmisítettek meg, és tartós károkat okoztak a kikötői infrastruktúrában. Oroszország támadásai azzal fenyegetnek, hogy elvágják Ukrajnát az olcsó fekete-tengeri szállítási útvonalaktól, és nyomást gyakorolnak az Európai Unióra, hogy alternatív szárazföldi és vízi útvonalakat biztosítson.
Az olcsó ukrán gabona több tízmillió tonnájának Európán keresztül történő átirányítása azonban már eddig is túlterhelte a helyi piacokat és a szállítási infrastruktúrát, és elkeserítette az uniós mezőgazdasági termelőket. Az így kialakult gabonaáradat azzal fenyeget, hogy tovább mélyíti a szakadékot az EU-n belül.
A Geopolitical Futures elemzésében emlékeztet az előzményekre: a háború első napjaiban az EU úgy döntött, hogy vám- és kvótamentesen engedi be az ukrán gabonát az egységes piacra. 2022 novemberére öt, az ukrán gabonaáradat frontvonalában álló kormány (Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Lengyelország, Románia és Szlovákia) Brüsszelhez fordult, hogy tegyen valamit a gazdáik megsegítésére. Az EU szigorú minőségi előírásai által nem korlátozott ukrán termelők és kereskedők dömpingelt gabonát termeltek ezekben az országokban, ez pedig lenyomta a helyi árakat. Idén áprilisában az érintett öt uniós állam megállapodást kötött Brüsszellel arról, hogy támogatják a gazdáikat, és megtiltják az ukrán gabona behozatalát, noha a területükön való tranzit továbbra is engedélyezett.
A már egyszer meghosszabbított tilalom szeptember 15-én jár le, de Lengyelország és Magyarország – az EU közös kereskedelmi szabályait megsértve – újabb meghosszabbítást ígért, akár az Európai Bizottság beleegyezésével, akár anélkül.
Közben Ukrajna közölte, hogy beperli az EU-t és a tagállamokat a Kereskedelmi Világszervezetnél, ha azok folytatják a behozatali tilalom meghosszabbítását. Ukrajna ráadásul korábban azzal vádolta meg Lengyelországot, hogy mezőgazdasági támogatásai révén megsérti a WTO szabályait.
Egy ilyen fellebbezésnek a Geopolitcal Futures elemzése szerint rövid távon nem lenne hatása, de hosszadalmas és bonyolult tárgyalásokat indítana el, amelyek más területeken is károsak lehetnek az EU számára. Az EU-nak rugalmasságra és egységre van szüksége ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a folyamatban lévő globális kereskedelmi szerkezetátalakításból, de az új kereskedelmi megállapodások megkötésére tett kísérletei akadályokba ütközhetnek, ha egyidejűleg egy nagy horderejű vitába keveredik Ukrajnával.
Eközben Európában vita folyik Ukrajna pénzügyi támogatásáról. Van egy olyan uniós pénzalap, amelynek célja, hogy rövid távon támogassa Ukrajna államháztartását, és később segítsen finanszírozni az ország újjáépítését és modernizációját. Politikai szempontból a program azt jelképezi, hogy Európa támogatja Ukrajnát az orosz agresszióval szemben és az uniós tagság felé vezető úton. Az Európai Bizottság 50 milliárd eurót szeretne összegyűjteni a tagállamoktól ehhez.
Mivel jövő nyáron európai parlamenti választások lesznek, és emellett a tagállamokban is több fontos választás lesz, az uniós költségvetés növeléséről valószínűleg heves viták lesznek. Az euróövezet már most is technikai recesszióban van. Ez azt jelenti, hogy az ukrán frontvonaltól földrajzilag legtávolabb eső választóknak nem lesz sok kedvük még több pénzt áldozni Kijev támogatására. A viták felerősíthetik a populizmus újjáéledését Európában.
Tavaly a Bizottság úgynevezett szolidaritási sávokat hozott létre a határeljárások egyszerűsítése, valamint az infrastruktúra és a kapacitás bővítése érdekében, többek között 220 millió eurót költött az infrastruktúra javítására Németországban, Lengyelországban és Romániában, valamint további 250 millió eurót az Ukrajna, Moldova és az EU közötti határkapcsolatokra.
A kiadások ellenére a torlódások továbbra is fennállnak – olvasható a GF elemzésében. A közelség és a vízi szállítás alacsonyabb költségei miatt Ukrajna gabonájának nagy részét a romániai vízi utakon keresztül szállítják, ahol a kikötők zsúfoltsága állandó problémát jelent. Nem csak az ukrán termékek terhelik a kelet- és délkelet-európai infrastruktúrát; a háború megakadályozta, hogy az Európába szánt ázsiai áruk az ukrán szárazföldi útvonalakon keresztül haladjanak, így a terhet a Közép-Ázsián, a Kaszpi-tengeren, a Dél-Kaukázuson és végül Délkelet-Európán keresztül vezető „középső folyosóra” hárították.
Az egyetlen olyan uniós támogatás, amely nem érzékeny a választási szezonra és bevonja az üzleti szférát, a 2016-ban létrehozott Három Tenger Kezdeményezés. Az informális politikai fórumként működő kezdeményezés 12 olyan országot tömörít, amelyek összekötik az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tengert. Támogatja az Egyesült Államok, amely nagyra értékeli a benne rejlő gazdasági és stratégiai potenciált. Nem sokkal azután, hogy Oroszország teljes körűen megszállta Ukrajnát, az amerikai Nemzetközi Fejlesztési Pénzügyi Társaság előzetes megállapodást kötött arról, hogy a Három Tenger Kezdeményezés Befektetési Alapnak (amelyet 2019-ben hoznak létre) akár 300 millió dollárt is biztosít energetikai és infrastrukturális beruházások finanszírozására.
Az EU megosztott a politikai vitákban, és még mindig nem rendelkezik hatékony válságkezelési eszközökkel, de az olyan rugalmas platformok, mint a Három Tenger Kezdeményezés, fontosabb szerepet játszhatnának Oroszország stratégiájának ellensúlyozásában és Ukrajna újjáépítésének támogatásában – állítja a Gepolitical Futures elemzése.