Beszédet mondott David Pressman budapesti amerikai nagykövet abból az alkalomból, hogy az Egyesült Államok 45. éve adta vissza Magyarországnak a Szent Koronát. Pressman ünnepi beszédében Ukrajnára, Putyinra és az amerikai-magyar kapcsolatokra is kitért.
„Ma este azért gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk a Magyar Szent Korona visszaszolgáltatásának 45. évfordulójáról. Ez egy lenyűgöző és fontos darabja az Egyesült Államok és Magyarország közös történelmének” – ezzel kezdte beszédét David Pressman budapesti amerikai nagykövet, majd felelevenítette, hogy 1945 után nem sokkal Magyarország a vasfüggöny mögött találta magát, és évtizedekig tartó szörnyű elnyomást kellett elviselnie a Szovjetunió alatt. „A magyar nép nem ezt kérte. Nem örült neki, de akkoriban nem tudta megakadályozni. Amit megtehettek, amire a magyar hadsereg néhány bátor tagja úgy döntött, hogy megteszi, az az volt, hogy vállalja azt a rendkívüli kockázatot, hogy legértékesebb műkincseiket az Egyesült Államok kezébe adja. Ugyanannak az országnak, amellyel Magyarország nemrég még háborúban állt” – mondta a nagykövet.
Pressman szerint bár az amerikai és a magyar kormány akkoriban összeütközésbe kerültek, a magyar nép barátot látott az Egyesült Államokban. „Olyan népet láttak, amelyre rábízhatják egyik legfontosabb, legjelentősebb kincsüket. És az Egyesült Államok valóban megvédte a magyar Szent Koronát. Sőt, olyannyira komolyan vettük ezt a felelősséget, hogy Fort Knox híres páncéltermében helyeztük el. Ez a létesítmény olyan híresen biztonságos, hogy Fort Knox a köznyelvünk részévé vált, amikor biztonságos helyekről beszélünk” – fogalmazott a diplomata, hozzátéve: „az Egyesült Államok vállalta, hogy megvédi a koronát, amíg egy napon vissza nem adhatjuk a magyar népnek. Nem a magyar kormánynak. Természetesen nem a Szovjetuniónak. Nem egy báb-rezsimnek. A magyar népnek”.
Pressman emlékeztetett rá, hogy 1978-ban Jimmy Carter elnök meghozta azt a nehéz és ellentmondásos döntést, hogy visszaadja a koronát a magyar népnek. „Természetesen akkoriban Magyarország még mindig a Szovjetunió uralma alatt állt. Az amerikai kormányzat egyes tagjai úgy vélték, hogy a koronát addig nem szabad visszaadni, amíg a szovjet elnyomás béklyóit nem dobják le teljesen és véglegesen. De Carter elnök, Cyrus Vance külügyminiszter és más tanácsadók, köztük egy Joe Biden nevű ifjú szenátor, másként gondolták. Nem a koronát adtuk vissza a magyar kormánynak – egy olyan kormánynak, amely akkoriban nem mindig a népe érdekeit nézte -, hanem a koronát adtuk vissza a népnek” – mondta a nagykövet. Szerinte ők többet akartak nyújtani, mint magát a koronát. „Azt akartuk adni a magyar embereknek, amit a korona jelentett: a reményt. A reményt, hogy visszatérhetünk a szovjet elnyomók és csatlósaik uralma előtti élethez. Mert az emberek a legfontosabbak. Kormányok jönnek és mennek. A politikai szelek változnak. A megválasztott vezetők eltöltik idejüket a színpadon, mielőtt a történelem sodrába süllyednének”.
„Bár Magyarország kormánya még nem volt szabad a kommunista uralomtól, a magyar emberek egyértelműen vágytak a szabadságra. Az Egyesült Államok nem tudott jobb szimbólumot kitalálni a magyar nép mozgósítására és elismerésére, mint a szent korona visszaadása” – mondta. „Több mint egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Magyarország végre elszakadjon a Szovjetunió uralmától, de végül is elkerülhetetlen volt, hogy egy ilyen rendszer megbukjon. Megbukott, és mindig is meg fog bukni, mert nem az emberek érdekeit szolgálja, hanem csak a hatalom kevesek kezében való megszilárdítására törekszik. Arra törekszik, hogy rákényszerítsen egy életmódot egy olyan népre, amely csak arra vágyik, hogy szabad legyen” – fogalmazott.
„Persze nem volt olyan könnyű, mint ahogyan azt talán néhány perces megjegyzéseimben hangoztatom. Voltak küzdelmek és viták. És, mint tudjuk, a világ minden táján még mindig árnyékok vetülnek ezekre az időkre. A tekintélyelvűség zsarnoksága elleni globális küzdelem folyamatos és sürgős. Elég csak Putyinnak a szomszédban tomboló, demokratikus Ukrajna elleni háborújára tekinteni” – mondta Pressman.
A nagykövet beszédében azt is mondta, hogy „akár egy régóta fennálló, akár egy vadonatúj demokráciában élünk, a demokráciát nem szabad magától értetődőnek venni”. Szerinte a demokrácia jövője azon múlik, hogy hajlandóak vagyunk-e kiállni a demokrácia megőrzéséhez elengedhetetlen értékek és intézmények mellett, és büszkén kiállni azon barátaink mellett, akik ezt teszik.
„Az Egyesült Államok megtisztelve érzi magát, hogy ott volt a koronáért. Megtiszteltetés, hogy ott volt a bíborosért. Megtiszteltetés számunkra, hogy ma itt lehetünk Magyarországért. Ezt teszik a barátok. Ezzel szemben Vlagyimir Putyin egy olyan korból maradt meg, amelyen a világ nagy része megpróbált túllépni. Ő egy kis ember, aki csak félelemmel és megfélemlítéssel tud vezetni. Azt hitte, hogy az ukrán nép ismét meghajol egy szovjet típusú uralkodó előtt, de tévedett. Az ukránok, akárcsak évtizedekkel korábban a magyarok, már meghozták döntésüket. Már meghatározták az útjukat, és ez nem tartalmazta a visszatérést egy olyan elromlott, visszaélő rendszerhez, amely oly sokáig cserbenhagyta őket” – mondta a nagykövet.
Végül arról beszélt, hogy mindannyiunknak el kell döntenünk, „milyen irányt választunk ezekben a viharos időkben”. „Kik a barátaink? Kihez fordulunk, amikor nehéz idők járnak, amikor azokkal állunk szemben, akik ártani akarnak nekünk?” – kérdezte. „Az Egyesült Államok és Magyarország hosszú évek óta barátok és szövetségesek. Sötét időkben is ott voltunk egymás mellett. És bár időnként lehet, hogy zord tengeren kell hajózni – és a jelenlegi tengerek veszélyesen zordnak tűnnek -, biztos vagyok benne, hogy ha megpróbáljuk, együtt át tudunk hajózni rajtuk. Carter elnökhöz, Cyrus Vance volt külügyminiszterhez és egy Joe Biden nevű fiatal szenátorhoz hasonlóan én is Magyarországra és ennek a nagyszerű országnak az embereire fogadok” – zárta beszédét Pressman.
A nagykövet beszéde azért is figyelemreméltó, mert épp most jelent meg egy írás arról, hogy Orbán Viktor zárt körben arról beszélt tavaly év végén, hogy az USA új hidegháborúba akarja belevinni a világot, megint tömbösödne a világ, de ebből Magyarországnak ki kell maradnia, ha nem akar a nyugati világ perifériájára szorulni.