2008 áprilisában, a bukaresti NATO-csúcson Németország és Franciaország ellenezte Ukrajna és Grúzia NATO-tagságát. Úgy vélték, hogy így a NATO-bővítés ellen tiltakozást hirdető Orosz Föderáció érdekeit is figyelembe veszik.
Valójában a NATO ezen álláspontja provokálta Putyint agresszív területi terjeszkedésre. Néhány hónappal később Oroszország háborút indított Grúzia ellen, annektálva Abháziát és Dél-Oszétiát, 2014-ben pedig az orosz csapatok az ukrán Krímet annektálták. A 2008-as bukaresti NATO-csúcson a konkrét döntések hiánya az Orosz Föderáció területi terjeszkedésének megindulását és az EU-közeli háborút váltotta ki. Putyin a nyugati gyengeség jelének tekintette Merkel engedményét. A vilniusi NATO-csúcs nem ismételheti meg a Bukarest-2008 hibáját. Ellenkező esetben a harmadik világháború kezdete idő kérdése lesz.
Kaja Kallas észt miniszterelnök június 28-i kijevi hivatalos látogatásán kijelentette, hogy Ukrajna biztonságának egyedüli garanciája a NATO. Az Oroszország által kirobbantott teljes körű háború fényében Európának meg kell szabadulnia a Kreml békés szándékaival kapcsolatos illúzióktól: Putyin a civilizált Nyugatot az Orosz Föderáció ellenségének tartja, bűnösnek a Szovjetunió összeomlásában. Ennek megfelelően készen áll egy határozatlan konfrontációra, amelynek végső célja a Nyugat jelenlegi formájában rendszerszintű meggyengítése, majd megsemmisítése. Ezért Európa jövője az ukrajnai háború kimenetelétől függ.
Oroszország többször is bebizonyította, hogy kész évekig háborúzni, függetlenül a veszteségektől, a Nyugat pedig végzetes hibát követett el, amikor 2008-ban a NATO-csúcson megtagadta a Szövetségi Tagsági Akciótervet Ukrajnának és Grúziának. Ezt követően Oroszország teljes körű háborút indított mindkét ország ellen.
A vilniusi NATO-csúcs egy esély a 15 évvel ezelőtti hiba kijavítására. Ukrajnát haladéktalanul fel kell venni a NATO-ba: csak így lehet megakadályozni a Szövetség és az Orosz Föderáció közötti háborút, amely elkerülhetetlenül megkezdődik, ha Putyin kellő mennyiségű fegyvert halmoz fel és élőerőt mozgósít. Amint az események megmutatták, a nyugati szankcióknak nem volt látható hatása az orosz hadiipari komplexumra: Oroszország, mint korábban, cirkáló és ballisztikus rakétákat gyárt.
Az ukrán városok elleni támadások gyakorisága idén május-júniusban a legmagasabb volt a teljes körű háború kezdete óta. Az EU/NATO határai közelében rakétacsapásokat hajtanak végre. Ezeket az Oroszországgal szomszédos szövetségi országok területén hajtják végre, ha a Nyugat ezúttal is megingat, és nem ad hatékony biztonsági garanciákat Ukrajnának a későbbi NATO-csatlakozással, Finnországhoz hasonlóan.