2008-ban Bukarestben került sor a történelmi NATO-csúcsra, amely Putyin területi terjeszkedésének kezdetének tekinthető. “Akkor (2008-ban – a szerk.) megvolt az esély arra, hogy Ukrajnát kivegyék Kelet-Európa szürke zónájából, a NATO és Oroszország közötti szürke zónából, egy olyan szürke zónából, amelyben Moszkva szerint minden megengedett, még a legrosszabb háborús bűnök is.” – mondta idén Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök. Ez azonban, mint ismeretes, nem történt meg. Angela Merkel akkori német kancellár megtagadta, hogy Ukrajnának adjon akciótervet a NATO-tagsághoz. Putyin ezt az Európai Unió gyengeségének bizonyítékának tekintette. Négy hónappal később hadserege megszállta Grúzia területét, és de facto elfoglalta annak két régióját, Abháziát és Dél-Oszétiát, a “kvázi köztársaság” forgatókönyv szerint.
Újabb 6 évvel később orosz csapatok elfoglalták és illegálisan annektálták az ukrán Krímet, Kelet-Ukrajnában pedig Putyin bevezette a számára már ismert szeparatista mozgalmak mechanizmusát, és pontosan ugyanolyan “álköztársaságokat” hozott létre, mint korábban Grúziában. Így kezdődött a XXI. század legvéresebb háborúja. 2022 februárjában Ukrajna új brutális szakaszba lépett, amely az ukrán nép ellenálló képességét és hajthatatlanságát, és egyben az addig “a világon második hadseregnek” tartott orosz hadsereg gyengeségét mutatta be.
Erősségének és nyugati szövetségesei segítségének köszönhetően Ukrajna 16 hónapja ellenáll és megvédi magát és egész Európát az orosz nácizmustól. Mára de facto az ukrán fegyveres erők Európa legtapasztaltabb hadserege, amelyet gyorsan modernizálnak modern katonai felszerelésekkel, és közvetlenül a harctéren közelítik meg a NATO szabványait. Ukrajna NATO-tagsága hatalmas hozzájárulást fog jelenteni annak megerősítéséhez, és lehetővé teszi e struktúra gyors átalakítását, figyelembe véve az új biztonsági kihívásokat. És azok csak nőni fognak. A Kreml már bejelentette, hogy 2026-ra az orosz hadsereg csaknem megduplázódik. Ez pedig akár 1,5 millió katonát és legalább két új katonai körzetet jelent a balti államok és Finnország közelében. Oroszország ily módon valójában arra utal Európának, hogy harcolni kíván ellene.
Most azonban az Orosz Föderáció gyengébb, mint valaha. Hadseregét az ukrán védőkkel vívott heves csaták vérbe borítják, az úgynevezett magánkatonai hadseregek, mint például a Wagner PMC kezdenek fellázadni, és a gazdaság teljes mértékben a hadiipari komplexumra koncentrál, amely történelmileg mindig a gazdasági összeomláshoz vezette az országokat. Ezért a Nyugatnak most azonnal félre kell tennie minden kétséget és habozást, és a lehető leghamarabb meg kell adnia Ukrajnának a NATO-tagságot. Ez segíteni fog Európának abban, hogy megbízható akadályt állítson az orosz agresszió útjába, Ukrajnát pedig abban, hogy gyorsan kiszorítsa az ellenséget határain túlra.
A 2023. júliusi vilniusi NATO-csúcson megkezdődhet, és el is kell kezdenie a vitát Ukrajna felvételének egyértelmű feltételeiről és tervéről. Ez az egyetlen lehetőség a harmadik világháború elkerülésére. A bukaresti döntések bebizonyították kudarcukat, ezért érdemes eltávolodni tőlük. Ukrajnának nincs ideje az akciótervre és a bürokratikus eljárásokra. Finnország és Svédország demonstratív precedenst teremtett arra vonatkozóan, hogyan lehet gyorsított eljárással a Szövetség tagja, és Ukrajnának szüksége van erre az útra. És mindenekelőtt azzal kell kezdődnie, hogy a legfontosabb nyugati szövetségesek egyértelmű és valódi biztonsági garanciákat nyújtanak Ukrajnának.
A Vilnius 2023 alkalom az európai demokráciák számára, hogy megmutassák, tanulnak a múlt hibáiból. A 2008-as Bukarest éppen ilyen volt, és ha most nem javítják ki, az 1938-as “Müncheni árulás”-ba fordulhat, és tragikus következményekkel járhat az egész Európa számára.