Japánt sokkolta a volt kormányfő meggyilkolása: Abe Sindzó történelmet írt, népszerű és befolyásos volt, meg egyébként is, arrafelé nem szokás politikusokat ölni.

Elégedetlen voltam vele – ezt mondta a rendőröknek Jamagami Tecuja, aki egy saját maga által készített sörétes puskával péntek délelőtt Nara városában lelőtte a kampánybeszédet tartó Abe Sindzó egykori japán miniszterelnököt. A politikus 67 évet élt: bár az orvosok sokáig harcoltak, hogy megmentsék, a nyakát, illetve a szívét ért találat végzetesnek bizonyult.

A 42 éves merénylő tette megrázta Japánt. A szigetországban nagyon szigorúak a fegyvertartási szabályok és a társadalmi hagyományoktól egyébként is távol állnak a politikai indíttatású merényletek. Abe emellett viszonylag népszerű is volt, így még inkább nehéz feldolgozni a drámát.

A politika, mint családi hagyomány

Abe Sindzó politikusi dinasztiából származott. Anyai nagyapja, Kisi Nobuszuke előbb a Japán által elfoglalt Mandzsúria egyik gazdasági irányítója, 1940-től pedig a később háborús főbűnösként kivégzett Todzsó Hideki tábornok kormányában a gazdasági és kereskedelmi-, majd a hadiipari tárca miniszterhelyettese lett. Az amerikaiak 1945-ben letartóztatták, majd három évvel később bírósági tárgyalás nélkül elengedték, így 1955-ben kulcsszerepet játszott az Liberális Demokrata Párt létrehozásában, 1957 és 1960 között pedig miniszterelnökként az amerikai-japán kapcsolatok egyengetésében.

A volt kormányfő apja, Abe Sintaro a külügyminiszterségig vitte. Elemzők szerint csak azért nem lett miniszterelnök, mert megbetegedett, és 1991-ben hasnyálmirigyrákban meghalt. Fiát ő csábította – tanácsadóként – a Kobe Steel acélműtől a politikába, és az ifjabb Abe 1993-ban apja választókörzetében szerezte meg első képviselői mandátumát. 2002-ben vált országosan ismertté, amikor meghatározó szerepet játszott az Észak-Korea által az 1970-1980-as években elrabolt japán állampolgárok repatriálásában. Koizumi Dzsunicsiró nevezte ki kormánya befolyásos kabinetfőnöki és szóvivői posztjára, és ezzel emelte hivatalos utódjelöltjévé Abét. Amikor 2006-ban elkezdte első miniszterelnöki mandátumát, ő volt Japán második világháború utáni legfiatalabb kormányfője.

Abe több szempontból is történelmet írt: ő volt a leghosszabb ideig hivatalban lévő japán miniszterelnök, először 2006-tól 2007-ig majd 2012-től 2020-ig töltötte be hivatalát. Végül krónikus vastagbélgyulladására hivatkozva mondott le, ám a távozásában szerepet játszott az is, hogy a szigetországot nagyon megviselte a koronavírus-járvány és bírálói szerint Abe sok hibát elkövetett a pandémia kezelésénél.

Abenomics

Az egykori miniszterelnök viszont maradandót alkotott a gazdaságpolitikában. Amikor 2012-ben újraválasztották, Japán több évtizedig tartó stagnálás után súlyos gazdasági válsággal küszködött. Az általa kidolgozott, “abenomics” névre keresztelt gazdaságpolitika gyors és látványos sikert hozott.

A konjunktúraélénkítésre és a kezdeményezőkészséget gúzsba kötő szabályozások lazítására meghirdetett gazdaságpolitikát támogatta a 2013-ban kinevezett Kuroda Haruhiko jegybankelnök is, aki az ország történetében példátlan monetáris lazítást hajtott végre. A bank a kamatokat negatív tartományba vitte, számolatlanul öntötte a pénzt a gazdaságba, amivel beindította a növekedést, és csúcsra járatta a részvényárfolyamokat. Az adósságállomány viszont az expanzív monetáris politika nyomán elérte a GDP 240 százalékát. Ez a fejlett ipari országok körében messze a legmagasabb, a szerencse pedig az volt, hogy a hagyományosan takarékos lakosság lojálisan vásárolja az államkötvényeket.

Az egész életét a politikában leélt Abe másik újítása az volt, hogy megpróbálta nagyobb mértékben bevonni a nőket a munkaerőpiacra. Japán demográfiai lejtőre került, a lakosság elöregedőben van, és csökken a népesség. Bár a helyzet javult, a miniszterelnök bírálói szerint a kormányfő nem kezelte a mélyen fekvő okokat, így programja eleve kudarcra volt ítélve.

Aktív évek a lemondás után is

Abe 2020-as lemondása után is aktívan politizált, folyamatosan szerepelt a különböző politikai vitaműsorokban. Sőt, bár hivatalos tisztséget nem töltött be, sokan őt tartottak a japán politika legerősebb személyiségének, aki gyakorta gerjesztett indulatokat is a megszólalásaival.

Egyik megosztó javaslata például az volt, hogy az Ukrajna elleni orosz offenzíva megindítása után felvetette, Japán – a NATO-tagállamokhoz hasonlóan – tárolhatna nukleáris fegyvereket a területén. Az atomfegyverek kérdése ugyanis Japánban kényes kérdés, elvégre az egyetlen olyan állam, amely ellen nukleáris fegyvert vetettek be.

A választási kampányokban is részt vett, pénteken is azért utazott Nara városába: a vasárnapi felsőházi választások előtt támogatókat szerezni a Liberális Demokrata Párt jelöltjeinek. Itt hajtotta végre kegyetlen tervét Jamagami Tecuja.