Az elmúlt hónapokban nagyon sok nyilatkozat, üzenet, megfigyelés érkezett az infotérben a fegyveres erők nagyszabású ellentámadásának előkészítéséről, amely a XX század egyik legnagyobb hadművelete lehet. A Nyugat aktívan segíti Ukrajnát fegyverekkel és felszerelésekkel. Az ukrán pilótákat, tankereket és katonákat a világ minden táján képezik ki.

         A jövőbeli változások első „harangjaként” figyelembe kell venni azt, ami a közelmúltban történik a Krím-félszigeten.

         Az ideiglenesen megszállt Krím-félszigeten az orosz kormányzat képviselőinek mozgósítási aktívítása  miatt nő a lakosság elégedetlensége. Az Ukrán Nemzeti Ellenállás Központja szerint a félszigeten jelentősen megnőtt az éjszakai és tartalékvonatokkal Oroszországba indulók száma.

         Ezenkívül a Krím-félszigeten az oroszok aktívan értékesítenek ingatlanokat, és lemondják a nyári vakációra vonatkozó szállodafoglalásokat. Ugyanakkor a lakosság körében növekszik azoknak a száma, akik szkepticizmust fejeznek ki az úgynevezett „különleges katonai művelet” lefolyásával és eredményeivel kapcsolatban. Ennek eredményeként a félsziget orosz megszállói felerősítették a „szélsőség elleni harcot”. Az oroszok további térfigyelő kamerákat is telepítenek a Krím-félszigeten a partizánok azonosítására.

         Oroszország a szó szoros értelmében nem képes többé megtartani a Krímet. Például Szevasztopolban április 29-én egy tűzesetben leégett egy olajraktár: több mint 10 tartály olajtermékekkel, összesen 40 000 tonna kapacitással.

         Az olajbázist közvetlenül az orosz 810. tengerészgyalogos dandár helye mellett találták el és égették el. Ez egy legitim katonai cél volt. A lerombolt olajraktár üzemanyagát az Ukrajna elleni orosz agresszió szükségleteire szánták.

         Az orosz tengerészgyalogosok valamint az oroszok két Szevasztopolban található légvédelmi rakétaezred nem tudták lefedni az olajraktárt. Az oroszok bizonyították gyengeségüket és szakmaiatlanságukat.

         Azonban a Krím felszabadítása – milyen legyen?

         A Krím felszabadítása még nagyobb prioritást élvez Ukrajna számára, mint Donbász felszabadítása, mert:

a) nagyon szimbolikus veszteség az Orosz Föderáció számára;

b) a rakétahordozók kitolásának lehetősége;

c) lehetőség a Fekete-tenger biztonságának javítására.

         Ukrajna egyszerűen nem érezheti többé biztonságban magát, amíg orosz csapatok állomásoznak a Krímben. A nyugati politikai vezetők többsége azonban egészen a közelmúltig a következőképpen láthatta a helyzetet: Ukrajna blokkolja Oroszország szárazföldi folyosóját a Krímmel, felszabadítja az ellenség által február 24. után megszállt területeket, a Nyugat pedig megkezdi a tárgyalások nyomulását, de ukrán feltételekkel. Ez a legnépszerűbb forgatókönyv, amelyről tavaly szó esett. De ez már nem aktuális.

         Mi változott azóta? Ukrajna nyugati partnerei sokkal több felszerelést adtak az ukrán fegyveres erőknek, átlépve a vörös minden árnyalatát, amelyet Putyin „vonalak” formájában helyezett el. Az orosz hatóságok hivatalosan nem indították el a mozgósítás második hullámát, de megkezdődött az „online idézést” tartalmazó kampány.

         Az USA és szövetségesei pedig megerősítették a gazdasági szankciókat, és még aktívabban segítik Ukrajnát mind pénzügyileg, mind fegyverekkel. Az ukrán hadsereg nagy költségekkel törte fel az orosz csapatok támadási potenciálját Bahmut közelében. Az Orosz Föderáció belsejében elkezdtek felerősödni a „gerillamozgalmak”, amelyek inkább az egymás közötti konfliktusokra emlékeztetnek.

         Most a lényeg a gyors és hatékony művelet, amely bárhol és bármikor elkezdődhet, tekintettel arra, hogy Ukrajnában véget ért az esős időszak. Ha az ukrán hadsereg a Krím-félszigetre megy, akkor semmi másra nem kell számítani, mint nagyon precíz munkára, a logisztikai útvonalakon való nyomással. Valószínűleg ez egyfajta „Herszon 2.0” lesz: nem a városi csaták, maximálisan összehangolt művelet és az ellenség evakuálására kényszerül a félszigetről.

         Az orosz fegyveres erők részéről azonban érdemes atrocitásokra készülni: továbbra is „felperzselt föld” taktikával vonulnak vissza, és brutálisan bánnak a megszállás alatt álló ukránokkal.

         A Krím felszabadulásának e forgatókönyvének valószínűségét Ukrajna védelmi miniszterének szavai jelzik. „Ukrajna harc nélkül elfoglalja a Krím-félszigetet, jelenleg nem is gondolunk arra, hogy pusztán katonai offenzívát indítsunk a félszigeten. Ehelyett a katonai-politikai felszabadulásról folynak aktív viták” – mondta Olekszej Reznikov.

         A Honvédelmi Minisztérium vezetője szerint már vannak részletes tervek a félsziget felszabadulására. Megemlítette azt az alapvető különbséget is, ahogyan Ukrajna és Oroszország megítéli a Krímet.

         „Oroszország számára a Krím katonai bázis, és mindig is az lesz. Ukrajna számára a Krím a sokféleség helye – a mi hídunk a globális dél felé” – mondta Reznikov.

         Ukrajna számára most a Nyugat, különösen a NATO átfogó támogatása a legfontosabb. És a Szövetség ezt megérti. „A Krím kérdésével kapcsolatban nemcsak az Egyesült Államok, hanem minden Ukrajnát támogató ország is szívesebben hagyná ezt a kérdést Zelenszkij elnök kezében. Zelenszkij elnöknek, katonai tanácsadóinak, külpolitikai és nemzetbiztonsági főtanácsadóinak kell mindenekelőtt eldönteni, hogy milyen feltételekkel és mikor szeretnének visszatérni a tárgyalóasztalhoz és milyen messze akarnak elmenni az ellentámadás után, mik a terveik a nyárra és az őszre.” – mondta Julian Smith, az Egyesült Államok állandó NATO-képviselője.

         A Krím hazajön. A világ hamarosan ismét tanúja lesz a fegyveres erők ügyességének és az ukránok akaratának, hogy legyőzzék az ellenséget.