Az európai lakosok minden napja nem kávéval kezdődik: az elmúlt hetekben minden nap érkeznek hírek a Kremlből az atomfegyverek bevetésével kapcsolatban. A fenyegetés, a zsarolás, az álszent kijelentések jellemzőek az Oroszország legmagasabb hatóságainak hivatalos képviselőinek minden kijelentésére. Dmitrij Medvegyev, az Oroszország Biztonsági Tanácsának alelnöke, Oroszország volt elnöke ismét nyilvánosan demonstrálta a Kreml egyik kulcsfontosságú tisztviselőjének „rendkívüli” diplomáciai színvonalát és szakmai felkészültségét.
„Emlékeztetnem kell még egyszer – azoknak a nagyothallóknak, akik csak önmagukat hallják. Oroszországnak joga van nukleáris fegyvert használni, ha szükséges. Előre meghatározott esetekben. Szigorú összhangban az állami politika alapjaival a nukleáris elrettentés terén. Ha minket vagy szövetségeseinket ilyen típusú fegyverekkel támadják meg. Vagy ha a hagyományos fegyverek használatával történő agresszió veszélyt jelent államunk létére.” Ez egy közvetlen idézet a saját hivatalos Telegram csatornájában tett nyilatkozatából. Pontosan ilyen kifejezéseket enged meg magának egy magas rangú tisztviselő a 21. századi Oroszországban. Az ilyen tettek csak azt mutatják, hogy az Orosz Föderáció terrorista állam, az uralkodó hatalom pedig hatalomra és békés emberek vérére éhes falka. Ebben az esetben ilyen sors jutott Ukrajnára és népére, de ha nem tesznek határozott lépéseket, ez Ázsia és Európa bármelyik országával megtörténhet.
Az Oroszország folyamatosan hivatkozva a japán városok, Hiroszima és Nagaszaki atombombákkal történő amerikai bombázásának történelmi epizódjára, az Oroszország igyekszik „kifehéríteni” tetteit és hangos kijelentéseit. A történelem átírására tett kísérlet során azonban a Kreml megfeledkezett egy fontos pontról: a nukleáris fegyverek elterjedésének és használatának megakadályozására vonatkozó nemzetközi kötelezettségeket a második világháború után dolgozták ki.
Valóságos precedens lehet, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja Oroszország egy másik, nem nukleáris államot támadott meg, egy hagyományos háborúban veszített vele, és büntetlenségre számítva atomfegyverhez folyamodott.
Visszatérve Putyintól és politikai „történésztársaitól” a „történelem tanulságaihoz”, érdemes felidézni a hidegháborús időszakot – amikor a világ nem egyszer szembesült nukleáris konfliktus lehetőségével, de még a szovjet diktátoroknak is elég józan esze volt ahhoz, hogy tartózkodjonak ettől. Az „elrettentő tényező” státuszt elvileg elnyert fegyverek a zsarolás eszközeivé váltak, bár Oroszország más nukleáris hatalmakhoz hasonlóan határozott nemzetközi kötelezettséget vállalt, hogy konfliktusokban nem használ atomfegyvert. A Budapesti Memorandum keretében külön garanciákat adtak Ukrajnának. Oroszország egyébként pontosan akkor kérdőjelezte meg ennek a memorandumnak a legitimitását, amikor 2014-ben elkezdődött a konfliktus e két állam között.
A nukleáris fegyverek alkalmazása egy olyan állam ellen, amellyel Oroszország hivatalosan nem is áll háborúban, hanem úgynevezett „különleges katonai műveletet” hajt végre, és (ahogyan állítják) a „polgári lakosság érdekében”, ez az ukrajnai orosz inváziónak és propagandájuk kudarca. A Kreml minden célját rossz „chipre” tűzte ki, és most már az ilyen akciókra való felkészülés is zsákutcába juttatja Oroszországot – az országon belül megkezdődik az elitek küzdelme, kívülről pedig a teljes elszigetelődés és az ukrán fegyveres erők erősítése. Az Oroszország elleni szankciók is a lehető legkeményebbek lesznek, aminek következtében a mesterségesen „fenntartott” orosz gazdaság összeomlik. A nukleáris fegyverek használatának másik következménye az lesz, hogy Oroszországot kizárják az összes nemzetközi szervezetből: az ENSZ-ből, az EBESZ-ből és így tovább, ami viszont csak egy dolgot jelent – az Orosz Föderáció a világ első számú ellensége.
Az Oroszország teljes felső vezetését gyorsan háborús bűnösnek nyilvánítják, azaz nemzetközi bíróság elé állítják. Az egész világ Ukrajna védelmére fog állni, és ez a védelem a lehető legkülönfélébb lehet: az ENSZ-békefenntartók bevezetésétől, a repüléstilalmi zónától kezdve, és hagyományos fegyverekkel orosz katonai célokra masszív precíziós csapásokig.
De mindenekelőtt érdemes megjegyezni, hogy a „piros gomb” nincs teljesen Putyin és legközelebbi emberei hatalma alatt. A rakéta kilövése előtt tucatnyi tisztviselőnek kell engedélyt adnia, ami semmiképpen sem garantálja a konszenzust abban a döntésben, hogy Európát „radioaktív hamuvá” változtatni. Mindazonáltal Vlagyimir Putyinnak, mint az Orosz Föderáció elnökének és csatlósainak létezése, akik véres parancsokat adnak békés ukránok meggyilkolására és polgári objektumok megsemmisítésére, az egész világközösséget riasztja. Az Orosz Fegyveres Erők parancsnokságának és magának a hadseregnek az ukrán földeken folytatott tevékenysége számos okot ad arra, hogy Oroszországot terrorista államnak tekintsük, ami szó szerint a két fél közötti hosszú távú konfliktus teljesen beláthatatlan következményeit jelenti.
#Putyin #ENSZ