A háborút illetően ismertük Orbán álláspontját: a Nyugat a hibás, amiért a fegyverszállításokkal fenntartja a harcokat. Most Tusványoson kiderült, hogy ez a furcsa békepárti logika általános érvényű a kormányfőnél, ha a Nyugat és Kelet csatájáról van szó: a Nyugat ne pattogjon, ha fenyegetés éri, mert abból csak baj van. Különösen furcsa ez attól az Orbántól, aki szerint a magyar érdekeket tűzön-vízen át meg kell védeni mindenhol. Ugyanez a kettősség jött elő a beszédben az értékalapú politizálást illetően: ami itthon oké, az a Nyugattól elfogadhatatlan.

„Az európai uniós vitákban harcolni, a szellemi ügyekben kitartani.”
„Nem fogunk kompromisszumot kötni. Nem hátrálunk.”
„A történelmi időhöz tartozó kérdésekben sohasem lehet megalkudni.”
Orbán a szokásos harcos, mondhatni streetfighter énjét vette elő megint a tusványosi beszédében, ez tőle egyáltalán nem szokatlan, minden létező és nem létező veszélytől előszeretettel védi meg az országot és a választókat, harcol, küzd, háborúzik minden erejével azért, hogy Magyarország akarata érvényesüljön a nemzetközi porondon.

A beszédben ugyanakkor, bármilyen furcsa is, ott volt egy elfogadó, „jaj, csak harcot ne, abból semmi jó nem sül ki” Orbán is.

A kormányfő ezt az álláspontot akkor vette fel, amikor arról beszélt, hogy egy nyugati szövetségesünk (egészen pontosan az USA) küzdjön-e saját magáért a Kínával folyó gazdasági háborúban.

„A nagyoknak el kellene fogadni, hogy két Nap van az égen. Ez egy radikálisan különböző gondolkodás, mint amiben leéltük ez elmúlt néhány száz évünket”, erre a következtetésre jutott a beszédében Orbán úgy, hogy sejtetésekkel és utalásokkal Amerikát állítja be ebben a játszmában agresszív cselekvőnek („a legveszélyesebb pillanatban vagyunk, amikor az elsőszámú nagyhatalom látja magát a második helyre süllyedni”, „az uralkodó nagyhatalom általában jobb indulatúnak, jobb szándékúnak látja saját magát, mint amilyen, és a kihívónak pedig gyakrabban tulajdonít rosszindulatot, mint indokolt lenne, illetve kellene”), miközben Kína csupa pozitív és harciasságtól mentes jelzőket kap: büszke, ambíciózus, véget akar vetni a megaláztatásnak.
A gondolat (kifordított) logikája ugyanaz, mint amit az orosz-ukrán háborúról mond a kormány és Orbán Viktor, csak abban az érvelésben a gazdasági vetélkedés helyett valódi fegyverek, az USA helyett pedig az egész nyugati szövetségi rendszer van, néha NATO-nak, néha USA-nak, néha EU-nak nevezve.

Amíg csak az orosz ügyben hallottuk azt az érvelést, hogy inkább hagyni kéne őket, mert rossz vége lesz, meg hogy „a szankciókkal magát lövi tüdőn Európa”, illetve, hogy „a Nyugat háborúpárti”, addig lehetett azt gondolni, hogy ez csak a főáramtól eltérő orosz-magyar viszonynak tudható be, a mostani tusványosi beszéddel viszont úgy tűnik, hogy ha a Kelet-Nyugat viszonyról van szó, akkor ez egy általános érvényű, rendszerszintű gondolattá emelődött:
ha egy keleti hatalom veszélyezteti a Nyugat pozícióját a világban, akkor Orbán szerint a velünk elvileg szövetséges Nyugat válaszlépése elvetendő, káros, felesleges, a helyzetet eszkaláló agresszió, amellyel épp a reagáló fél, a Nyugat válik agresszorrá.

Miközben, ne felejtsük, a belpolitikáját éppen ennek ellenkezőjére, az országot fenyegető külföldi erők elleni állandó, kitartó küzdelemre építi a kormányfő.

Nyugati értékek = az USA fegyvere, amire a kinevetés az ellenszer

Tanulságos volt meghallgatni azt is, mennyire zavarja Orbánt a Nyugatban egy másik olyan dolog, amire saját politikájában pillérként épít: az értékekre való hivatkozás. Míg itthon, és az EU elleni harcban egyre látványosabban teret kap a politikai érvelésben a kereszténység, a családcentrikusság, addig a Nyugattól nem tűri Orbán, hogy a politikáját és persze a befolyását értékalapon (is) akarja terjeszteni.

A nyugati értékek kétszer kerültek elő a beszédben, de egyszer sem valódi mivoltukban (demokrácia, jogállam, piacgazdaság, emberi jogok és hasonlók), hanem a kormányfő ferdített értelmezésében, negatív kontextusban, kigúnyolva, vagy épp gonosznak bemutatva.

„Ha valaki az európai politikában forgolódik, mint ahogy ez nekem dolgom, akkor a nyugati értékek három dolgot jelentenek: migrációt, LMBTQ-t meg háborút. Kedves román Barátaim, ezeket nem kell rossz színben föltüntetni, rossz színben tűnnek fel ezek maguktól is”, mondta viccelődve Orbán arra reagálva, hogy a román külügy sok egyéb mellett arra kérte őt, hogy ne tüntesse fel rossz színben a nyugati értékeket.

A másik ilyen pillanat a beszédben Kínához és az USA-hoz kapcsolódott. Orbán az egyetemes értékeket az USA fő fegyverének, puha hatalmi fegyverének nevezte. De Kínának erre van ellenszere: „ezeket a kínaiak egyszerűen kinevetik”, és azt mondják, hogy ez egy nyugati mítosz, és valójában az egyetemes értékekről szóló beszéd egy ellenséges filozófia a többi, nem nyugati civilizációval szemben, és onnan nézve ebben van is valami igazság.

Különös csengést ad a kínai álláspontról szóló mondatoknak, hogy néhány perccel korábban a nyugati értékeket Orbán poénkodva nevette ki, illetve hogy a litván „gyermekvédelmi” törvény nyugati nyomásra történő visszavonását ugyanő a beszédének egy másik pontján úgy kommentálta, hogy „Félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is… Ide vezet az amerikai barátság, kedves Barátaim!”

Tudatosan vagy sem, de mintha Orbán is a kínai módszert választotta volna Amerikát illetően. Pedig elvileg Magyarország nyugati civilizáció, az USA szövetségese.

Forrás:https://hvg.hu/itthon/20230722_Orban_vilagossa_tette_zavarja_hogy_a_Nyugat_kiall_magaert