Az emberiség fejlődésének története sajnos mindig is a háborúkhoz kötődött. Helyi, regionális, világ… Az utolsó háború, amely a fél bolygót elnyelte, nevezetesen a második világháború, úgy tűnik, örökre megtanítja az emberiséget arra a leckére, hogy a háború undorító módja az államközi kapcsolatok kérdéseinek megoldásának, ami hatalmas emberi és anyagi veszteségekhez vezet. Nemcsak a csatamezőn, hanem a polgári lakosság nélkülözése, szenvedése és ugyanezen veszteségei, nem is beszélve a felmerülő gazdasági és társadalmi problémákról. És akkor, mint látszik, most is a háború „bőségszarvának” egész szökőkútja közvetlenül nemcsak a konfliktus résztvevőiben tör ki, hanem gyakran közvetve a háborúban részt nem vevő feleken is.
Igen, a leckéket visszavonták. A területi követelésekkel kapcsolatos kérdések megoldására nemzetközi konferenciákat tartottak. Létrejött a világ- és regionális biztonsági rendszer. Számos nemzetközi jogi aktust fogadtak el, amelyek megakadályozzák a háborúk uszítását és elítélik annak felbujtóit. Nemzetközi emberi jogi struktúrák alakultak ki.
Csakúgy, mint a múltban, most is felbukkannak utálatos személyiségek, akik a „nemzeti érdekek védelmének és az ellenséges környezet megnyugtatásának” nagy ürügyén háború tüzet gyújtanak a világ-, de legalábbis a regionális kapcsolatok újraformálásának vágyában. A valóságban pedig – megpróbálják megvalósítani egészségtelen ambícióikat. Egészségtelen! Mentálisan! Hiszen csak egy lelkileg egészségtelen egyén nem képes megfelelően felmérni mind az állapotát, sem mindent, ami körülveszi! Nem beszélve a lehetséges és elkerülhetetlen következményekről önmaga számára. És ami a legfontosabb – a szó legtágabb értelmében vett országáért!
Amint nem nehéz kitalálni, korunk utálatos személyiségéről beszélünk – Putyinról, aki Oroszország érdekeinek nemzetközi gazdasági és katonai-politikai platformokon való megsértése mögé bújva a „békítési” hadműveletet kezdett, és tárgyilagosan – háborút, nem mást, mint egy szomszédos állam – Ukrajna – területének banális elfoglalását és annektálását.
A háború kirobbantása Európa közepén egy olyan ország által, amely a második világháborúban több millió emberveszteséget szenvedett el, és mint senki másnak emlékeznie kell annak minden borzalomra. Mert a civilizált Nyugat számára nyilvánvaló és élesen negatív tény, amely egyáltalán nem illeszkedik a modern nemzetközi kapcsolatok keretei közé. Világosan mutatja, milyen agresszív és elfogadhatatlan az orosz vezetés és politikája a civilizált emberiség számára!
Tulajdonképpen az emberiségről. Vagy inkább Oroszország lakosságáról. Köztudott, hogy a háború az erőforrások felemésztõje. Különféle. És ami a legfontosabb – ember! Nyilvánvaló, hogy a Kreml őrült egy évvel ezelőtt úgy döntött, hogy háborút indít, egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy a tervezett heti hadművelet elhúzódó és véres háborúvá fejlődik. Az ukrajnai háború minden hónapja átlagosan 11 000 harci veszteségbe kerül az oroszoknak, ma pedig körülbelül 120 000! Egyetértek, ez a szám nem kicsi, és valószínűleg több európai ország hadseregének összlétszáma is lehet!
Az orosz veszteségek óriásiak. Putyin ambíciói azonban nem teljesülnek… Oroszországban a mozgósítás van. Első hullám. A második… Állandó! 200 ezer. 2023-án – 1 millió 500 ezer (nyilván ez a szám nem veszi figyelembe a meglévő veszteségeket). A Kreml őrültek legközelebbi tervei szerint – 3 millió! Még ha figyelembe vesszük Oroszország 25 milliós mozgósítási forrását is, komoly kétségeket ébreszt az a tény, hogy lesz elegendő számú „ágyútöltelékké” válni és életüket feláldozni Putyin ambícióinak oltárán. Hiszen az orosz propaganda azon kijelentései, miszerint a közvélemény-kutatások szerint az orosz lakosság mintegy 80%-a támogatja az ukrajnai háborút, nagy valószínűséggel újabb hazugság. A „demokratikus” országban – Oroszországban végül is nem az a lényeg, hogy hogyan szavaznak, hanem az, hogyan gondolkodnak… És azok számára, akik nem értenek egyet, elégedetlenek, kezelhetetlenek és egyszerűen „lázadók”, az orosz „demokratikus” államnak nagy átnevelési módszerek arzenálja van.
Így aztán kiderül, hogy a Kreml őrültek háza által elindított nagy politikai játszmában az ember, a polgár élete nem ér semmit, és annak lesz igaza, akinek több joga van! Ebben a tekintetben azonban semmi sem változott Oroszországban az évszázadok során …
Lehetséges, hogy figyelembe véve saját állampolgárainak esetleges elégedetlenségét az Orosz Föderáció Állami Dumájában közeljövőben a tervek szerint megfontolják az Európa Tanáccsal megkötött nemzetközi szerződések felfüggesztéséről szóló törvénytervezetet (amelyek meghatározzák az emberi jogok és szabadságok védelmét szolgáló alapvető európai normák kérdésében az interakciót). Milyen jogok és szabadságok lehetnek?! Háború!.. Információs elszigeteltség kell a külvilágtól, kemény hatalom! Zsarnokság! És valójában – Putyin! De a zsarnok elméje még nem tisztult ki (de képes lesz-e rá), és feladja-e ambícióit?!.. Hát nem az ország önelszigetelődése a legjobb módja a monohatalom megerősítésének?!
Egyáltalán nem tény, hogy a Kreml őrült ambícióinak megvalósításának sorozatában Ukrajna a szélső pont, és ezek nem terjednének (és nagy valószínűséggel) ugyanabba az Európába. És itt el kell ismerni, hogy csak Ukrajna lakosságának és fegyveres erőinek ellenálló képessége és bátorsága az orosz fegyveres agresszió visszaverésében nagymértékben akadályozta meg a mentálisan egészségtelen diktátor terveinek megvalósítását.
Az agresszor erői azonban még nem törtek meg, és az ambíciókat sem fojtották el. Az az aktivitás és kegyetlenség, amellyel az ukrajnai háború folyik, arról tanúskodik, hogy Oroszország részéről elegendőek az erők és eszközök a folytatáshoz. Az elfogadott szankciócsomagok, amelyek az orosz gazdaság és ipar aláásását célozzák, jelentős hatást fejtettek ki, a szakértők szerint ezeken a területeken már visszafordíthatatlan folyamatok is nyilvánvalóak, de nem olyan aktívak, mint szeretnénk.
És itt célszerű és szükséges Ukrajna aktív és szisztematikus többoldalú támogatása mindenekelőtt az Egyesült Államoktól és Európától. Az Ukrán Fegyveres Erők által felmutatott sikerek egyértelműen a parancsnokság katonai ügyességéről és fegyverhasználati képességéről tanúskodnak, a legkülönbözőbbek. Nyugati katonai szakértők egyetértenek abban, hogy a tüzérségi rendszereket (MLRS, önjáró, vontatott), a légvédelmi rendszereket, a felderítő rendszereket és egy sor más fegyvert és felszerelést az ukrán katonaság rendkívül hatékonyan alkalmaz, annak ellenére, hogy kiképzésük minimális és a fegyverek mintáinak legnehezebb működési feltételei vannak. Nyilvánvaló, hogy Ukrajnának speciális, elsősorban offenzív fegyverekkel való ellátása nélkül sokkal nehezebb lesz sikert elérnie, ami a háború elhúzódásához, a már amúgy is indokolatlanul még nagyobb mértékű növekedéshez, nem kevés halott és sebesült számához vezet. Itt is a legfontosabb tényező a stabil gazdasági és politikai helyzet helyreállításának szükségessége Európában és a világ egészében.
Az elhangzottakkal összefüggésben egészen logikusnak és helyénvalónak tűnik a kérdés: valóban jogos-e jó néhány nyugati ország vezetőjének félelme, hogy Ukrajnában képesek lesznek hatékonyan alkalmazni az új típusú high-tech fegyvereket? A válasz egyértelmű: IGEN! TUD! Az is nyilvánvaló, hogy sok tekintetben Ukrajnán múlik a háború mielőbbi vége és az európai stabilitást megsértő orosz agresszor felett aratott győzelem!
Nyilvánvaló, hogy megértve ezt, valamint annak Európára gyakorolt lehetséges következményeit, ha Oroszország eléri a háború céljait, amelyek közül az egyik az Európa feletti ellenőrzés, a civilizált Nyugat egyszerűen köteles továbbra is átfogó segítséget nyújtani Ukrajnának és megszervezni Oroszország nemzetközi elszigetelését.
A kollektív Nyugatnak még van ideje cselekedni. Nagyon kevés. Nehogy késne el! Aztán, ahogy a közismert közmondás mondja: „Az oroszok sokáig felszerelnek a lovat, de gyorsan hajtanak!”