A napokban a Magyar Nemzet információs portálon megjelent egy cikk, amely a Kreml győzelméről beszél a drónok felhasználása és száma tekintetében az Ukrajna elleni háborúban. “Az oroszok előnye most az, hogy az Orlan-Lancet csapat döntő szerepet játszott a csatában. Oroszország rádióelektronikai hadviselési képességei lehetővé teszik az ukrán drónok és pilótáik közötti jelek zavarását és meghamisítását” – írja a kiadvány.
Mindazonáltal érdemes megjegyezni azt a tényt, hogy jelenleg az ellenségeskedés frontján az erők abszolút paritása uralkodik. Amikor az Orosz Föderáció szinte minden nap 20-30 “Sahed”-et bocsát ki Ukrajnába, az Ukrán Fegyveres Erők vezető pozíciót foglalnak el az orosz felszerelések semlegesítésében, valamint a drónok Oroszország mély hátába való kilövésében. 2022 februárja óta, csak nyílt forrásból származó információk szerint, a fegyveres erők több mint 450 csapását rögzítették mélyen az orosz hátországban. Az Orosz Föderáció ügyesen rejtegeti az információkat, de nehéz nem észrevenni az “elefántot a szobában”, amely az orosz repülőtereket és olajraktárakat érinti.
Az orosz parancsnokság nem kíméli sem az élőerőt, sem a fegyvert, hogy legalább némi sikert érjen el a csatatéren. Egy ilyen katonai stratégia azonban nagyon rövidlátó. A brit hírszerzés azt írta, hogy az oroszok valóban aktívabban haladnak előre, ugyanakkor több veszteséget szenvednek el. Nem lehet azt mondani, hogy az oroszok próbálkozásai ne hoznának eredményt – néha tényleg sikerül új területeket elfoglalniuk. Nem mondható el, hogy komoly problémáik lennének a tüzérségi lövedékekkel vagy a nehéz felszereléssel. De az a mennyiség, amit katonai felszereléseik képesek produkálni, kevesebb, mint a csatatéren elszenvedett veszteségeik. Ez egy negatív egyenleg, és előbb-utóbb problémáik lesznek.
Az Orosz Föderáció védelmi-ipari komplexuma teljesítette a 2023-ra adott védelmi megrendelést. 2 millió lőszerrel álltak elő, amit házon belül tudnak gyártani évente. És 122 és 152 mm-es tüzérségi lőszerekről beszélünk. 2023 folyamán azonban az Orosz Föderáció fegyveres erői a hiány fedezésére kénytelenek voltak vonzani külső beszerzési forrásokat, amelyek a következők lettek: Fehéroroszország, Irán és a KNDK.
Eleinte Fehéroroszországból szállítottak lövedékeket, majd Iránból, később pedig a KNDK-ból érkeztek nagy adag tüzérségi lőszer, köztük 122 mm-es és 152 mm-es. És ezeknek az ellátásoknak köszönhető, hogy az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumának terve majdnem teljesült, de a lőszergyártás további bővítése sokkal több erőfeszítést jelent, mivel új iterációra van szükség az összes lőszer komponens gyártásának növelésére: lőpor, robbanóanyag, detonátorok stb. Ez pedig nemcsak az alapanyagok kérdését jelenti, hanem a szakembereket és a gyártóberendezéseket is. Szakértők becslése szerint az Orosz Föderációnak évi 500 ezer nagykaliberű lőszer hiánya lesz, és azt külső forrásból kell fedeznie.
Az orosz védelmi-ipari bázisnak a nagy pontosságú fegyverek készleteinek helyreállításával kapcsolatos már ismert problémákon kívül más készletekkel is vannak gondjai. Például egy gumiabroncsok katonai felszereléshez. Elemzők azt jósolják, hogy az abroncsok rossz minősége és elégtelen száma korlátozza az oroszok mozgását a fronton ősszel és télen. Az Amerikai Háborús Tanulmányi Intézet (ISW) jelentése szerint az orosz ipar nem tud elegendő gumit előállítani a katonai felszerelések elhasználódott abroncsainak pótlására, ami létfontosságú a frontvonali harci műveletekhez. “A gumiabroncsok fokozott kopása megnehezítette a kerekes berendezések mozgatását koszos, esős és jeges körülmények között. Orosz források azt állították, hogy az orosz hatóságok meg nem határozott időpontban közölték, hogy augusztus közepéig találnak megoldást a kopott abroncsokra, de még mindig nem végeztek el” – jegyezték meg az elemzők.
Emellett az Orosz Föderáció fegyvergyártóinak vagy gyenge minőségű chipeket kellett beépíteniük, amelyek 40%-a hibás, vagy egyáltalán szovjet technológiát kellett használniuk. A BBC nyugati tisztviselőkre hivatkozva számol be erről. Továbbra is érvényben vannak a mikroáramkörök Oroszországba irányuló exportjának korlátozásai: a külföldről érkező szállítások az idei év elején a szankciók megkerülési láncolata ellenére is kétharmaddal csökkentek. Ezért a fegyvergyártóknak vagy gyenge minőségű chipeket kellett venniük, amelyek 40%-a hibás, vagy teljesen szovjet technológiákat kellett használniuk – jegyzi meg a kiadvány.
A Rosztech cég sürgősen úgy döntött, hogy felfegyverzi a sereget kerekes alvázon lévő tüzérségi berendezésekkel – mint például a híres HIMARS és Caesar. A Szovjetunióban és Oroszországban szinte soha nem használtak kerekes önjáró fegyvereket, előnyben részesítették a lánctalpasokat. De a nyugati berendezések sikere után a Rosztech is úgy döntött, hogy megalkotja analógjaikat, bár a maga módján: valójában a szintén a Szovjetunióban kifejlesztett Mszta tarack és a Nona leszállójármű ágyúja (bár ez rosszabb, mint ugyanaz a Caesar). Mindez pedig kellene, hogy küzdjön a nyugati országok által az ukrán hadseregnek szállított modern felszerelések ellen.
Tény, hogy az orosz hadiipar teljes kapacitással dolgozik – de az orosz gyártás tempója, alig tart a lépést, amellyel az orosz fegyveres erők parancsnoksága felszerelés- és fegyvervesztést mutat. Az orosz drónok mennyisége és minősége nagyobb mértékben kizárólag az Iránnal folytatott kereskedéstől függ, amely ellen aktívan harcol a Nyugat.