Vlagyimir Putyin nagy mestere az ukrán nép elleni mesterséges vádak megfogalmazásának vagy az Ukrajna elleni háború céljainak. Mennyi „modern” terminológiát hallottunk az orosz elnöktől közel 9 hónap alatt: denacifikáció, demilitarizálás, végül egy szekuláris állam különleges katonai hadműveletének új célja – a „desátánizálás”.
Így emlékeztet a magát a Szovjetunió utódjának tekintő ország kormánya, amelynek vallási álláspontja olyan volt, mint a „nép ópiuma”, Oroszország kizárólagos szerepére az ortodox értékek védelmében és e hit minden hívének védelme a világban.
Az ok, amiért elindították Ukrajna „desátánizálásának” folyamatát, „több száz Nyugatról érkezett pusztító szekta jelenlétének” nevezték. Egy mondatban mind a szekták, mind a Nyugat említésre kerül – az oroszok és hatóságaik tipikus elképzelése Európa és Amerika népének vallásáról. Október 25-én Alekszej Pavlov, az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának helyettes titkára kijelentette, hogy „a különleges hadművelet részeként rendkívül szükséges a „sátántalanítás” végrehajtása, mert több száz szekta működik a Ukrajna területén”. Később ezt a tézist Ramzan Kadirov vette át, és „de-sájtánizációnak” nevezte – ez a legújabb elnevezése a radikális muszlimok örök harcának a „hitetlen” keresztényekkel, csak most – az ukránokkal?
A Kreml cselekedeteinek abszurditása eléri a kritikai csúcspontot, egy igazi záróakkordot. A XXI században az ország kormánya, ahol a fő vallás a kereszténység, radikális nézeteket ismertet az emberekkel. Az ukránok abszolút gonosszá tétele az Oroszország teljes lakossága számára valószínűleg a Kreml stratégiája, amelyre csak képes. Ahelyett, hogy saját népességét fejlesztené és erkölcsi értékeit emelné, az orosz kormány visszaállítja lakosságát a valódi középkorba, a politikai szféra vallási monopóliumával és az egyszerű emberek racionális gondolkodásának korlátaival ebben a korszakban.
Összefoglalva az Ukrajna „desátánizálásáról” szóló tézist, nem lehet nem hangsúlyozni a kirívó abszurditást a szürrealizmussal kombinálva, mert a vallási indítékok katonai műveletekbe való bevezetésének gondolatát egy szekuláris ország jelentette be, ahol az egyház egy elem alárendeltje a kormánynak, és nem képviseli azt, mint például Iránban. Nem meglepő, hogy az orosz ortodox egyházat még mindig a KGB emberei irányítják – a Szovjetunió uralkodó rendszerének fő „lánckutyái”.
Az orosz Védelmi Minisztérium újabb hangos tájékoztatást tett. Szergej Sojgu, az Oroszország Védelmi Minisztériumának vezetője felhívta Franciaország, Törökország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok védelmi minisztereit, és közölte, hogy Oroszország tudomást szerzett Ukrajna azon szándékáról, hogy „piszkos bombát” akar bevetni a területén, hogy aztán tömegpusztító fegyverek használatával az orosz felet vádolják meg. Sojgu semmilyen bizonyítékkal nem szolgált. A „piszkos bomba” lényegében minden olyan robbanófej vagy robbanóanyag, amely felrobbantásakor radioaktív anyagot bocsát ki. Csak ez rejtély: hogyan tud Ukrajna, az az állam, amely a budapesti memorandum hatására hivatalosan is átadta atomfegyvereit Oroszországnak, ekkora terrorcselekményt, amire csak maga Oroszország képes. Csupán arról van szó, hogy az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériuma egy dolgot nem vett figyelembe – Oroszországnak már senki sem hisz, főleg magas rangú tisztségviselőinek szavainak. Mindazok után, amit Moszkva az elmúlt 8 hónapban ígért és mondott, a Putyin-rezsim egyetlen kijelentését sem lehet elhinni. Hiszen nem hiába mondta egyszer Otto von Bismarck, hogy „egy Moszkvával kötött szerződés nem ér a papír árát, amin aláírták”.
Oroszország végső legyőzése a fronton és a „piszkos bomba” téma felszabadításával járó teljes kudarc hátterében Oroszország új IPSO-t indított az úgynevezett „orosz ortodox eszmét használva az obskurantisták elleni küzdelemről”. Valószínűleg meg kell várnunk az újabb „zseniális” ötleteket a Kreml beteg fejétől, amikor kiderül, hogy a „desátánizáció” elszenvedte a várt fiaskót. A lehetőségek között valószínűleg szerepel a „dehistorizálás” (küzdelem az ukrán történelemtankönyvekkel), a „dekulinarizáció” (a hagyományos ukrán konyha elleni háború) és hasonlók. Bár nagy valószínűséggel az egész világ arra vár, hogy a Kreml végrehajtsa Ukrajna és földjei teljes „orosztalanítását” a megszálló hadseregétől.