Október 23-án a RIA Novosztyi orosz hírügynökség névtelen „megbízható” forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy Ukrajna „piszkos bomba” felrobbantására készül. A részleteket nem részletezték. Ugyanezen a napon Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter felhívta Franciaország, Nagy-Britannia, Törökország és az Amerikai Egyesült Államok védelmi minisztereit, hogy közölje velük ezt a „hírt”.
Ukrajna gyorsan reagált az orosz vádakra: mindig a lehető legnyitottabbak vagyunk az atomsorompó-rendszer betartásának ellenőrzésére.
Kijevnek könnyű bebizonyítania álláspontját a világ előtt, mert szavai nem különböznek a tettektől. Ehelyett Moszkva nem válaszol a szavaiért, és elkerüli a felelősséget a szándékos hazugságokért.
Ennek eredményeként a Pentagon, amely a legtekintélyesebb nemzetközi szervezet a nukleáris biztonság területén, nem erősítette meg egy ilyen fegyver kifejlesztését. Nem hisznek az Oroszország vezetésének ilyen hangos kijelentéseiben, amennyire csak lehetséges, bármilyen körülmények között eltérnek a valóságtól. Az információs terek feltöltése Ukrajna és a „kollektív Nyugat” mesterséges vádjaival régóta jellemző a Kremlre.
Ezt megerősítette az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése is, ahol a legtöbb ország ellenezte vagy figyelmen kívül hagyta Nebenzja javaslatát, hogy vizsgálják ki az úgynevezett NATO „biolaboratóriumokat” Ukrajnában. Vagyis az Oroszország úgy próbálja meghódítani az információs teret, hogy a megfelelő normákhoz nem folyamodik, és nem próbálja a helyzetet őszintén lefedni. Éppen ezért minden hangzatos kijelentés könnyen megcáfolható még tekintélyes világvezetők vagy szervezetek beavatkozása nélkül is.
Az igazságosság és a feltételes „apolitikusság” megőrzése érdekében azonban a NAÜ ennek ellenére vizsgálatot folytatott az ukrán fél atomfegyver-gyártása ügyében. A következtetések nem sokkoltak senkit: a természetben nem létezik ilyen fegyverek kifejlesztésének tervezése. Ez azért adódik, mert Kijevnek könnyű bebizonyítania álláspontját a világ előtt, mert szavai nem különböznek a tettektől. Ehelyett Moszkva nem válaszol a szavaiért, és elkerüli a felelősséget a szándékos hazugságokért. Nem véletlenül hívják az Oroszországat régóta a „gonosz és hazugság birodalmának”. Ezt a címet nem egyszer maga Oroszország erősítette meg.
Míg Ukrajna nyitottságról és együttműködési készenlétről tesz tanúbizonyságot, Oroszország továbbra is figyelmen kívül hagyja a nemzetközi felhívásokat, még az egész Európa számára olyan fontos döntésre is, mint a biztonsági övezet kialakítása a megszállt Zaporozsjei atomerőmű körül, amelynek biztonsági státusza folyamatosan romlik.
Ehelyett Putyin Ukrajna egész területét terrorizálja a fontos energetikai infrastruktúra nagyszabású bombázásával, és nevezi ezeket a terrorcselekményeket az orosz Fekete-tengeri Flotta elleni katonai akciókra adott „válasznak”. Az orosz hatóságok egy olyan nemzet megsemmisítésére szólítanak fel, mint Ukrajna, ugyanakkor harcukat „egy ortodox nagyhatalom és a Nyugat kollektív gonoszsága közötti konfrontációnak” nevezik.
Az orosz csapatok nem léptek be a balti országokba, amelyeket jobban integráltak a nyugati politikába és gazdaságba, mint Ukrajnát; az orosz fegyveres erők rakétái Ukrajna városai felett repülnek, nem pedig Finnország területe felett, ami újabb ok arra, hogy az Ukrajna elleni háborút agressziónak tekintsük egy olyan ország polgárai ellen, amely az európai integráció és a tisztességes fejlődés útját választotta a világ civilizált államai között. Ezért minden olyan kijelentés, amely Ukrajnának a konfliktusban való bűnösségére vagy a részéről elkövetett „háborús bűnökre” vonatkozik, arra irányul, hogy Ukrajnát befeketítsék a Nyugat szemében, és megfosszák az égetően szükséges segélyektől.
Az Oroszország nyilatkozatai és lépései mind az atomfegyverekkel, mind az ukrajnai ipari és tudományos nukleáris létesítményekkel kapcsolatban a világ bűnös és felelőtlen nukleáris zsarolása. Ahogy fentebb leírtuk, Kijev hiteltelenítése a civilizált világ szemében a Kreml IPSO szándékos taktikája. Putyin megérti, hogy az egész világ Ukrajnában összpontosuló erőfeszítései sokkal nagyobb tettekre képesek, mint magát az orosz hadsereget legyőzni. A Moszkvában ülő véres diktátor halálosan fél terrorista rezsimjének végétől, amely hatástalanítható az Eurázsia-szerte béke stabilizálása érdekében.
Csak az orosz hamisítványokkal szembeni teljes bizalmatlanság akadályozza meg, hogy tudatlan állampolgárok csoportjai szerte a világon elhiggyék, hogy a Kreml őszinte lehet Ukrajna elleni fellépésében. Az egyik állam másik állam elleni terrorcselekményeinek igaznak való elismerése pedig az első út minden olyan emberi és erkölcsi tulajdonság legyőzéséhez vezető úton, amelyet Amerika és Európa évtizedek óta garantálni próbál.