Az Orosz Föderáció legyőzéséhez a Nyugatnak meg kell osztania saját védelmi képességeit Kijevvel. És ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek korábban tűnhet.
A nyugati média szorgalmasan “eteti” Ukrajnát azzal a lehetőséggel, hogy “béketervet” kössön a Kremllel. Bár köztudott, hogy Putyin agressziójának bármiféle befagyasztása, akár a “béke” leple alatt, új háborúhoz vezet Európában: ebben gyakorlatilag a demokratikus világ minden szakértője és politikusa egységes. A különbségek csak az időkeretben mutatkoznak: egyesek azt feltételezik, hogy Putyinnak akár egy évtizedre van szüksége ahhoz, hogy helyreállítsa erejét, mások nem tartják kizártnak, hogy még idén megtámadják valamelyik NATO-országot. Ugyanakkor az USA-ban és az EU-ban a “békefenntartók” kritikus tömege van, akik szilárdan kiállnak egy új, lefagyasztásért folyó háború mellett.
Mindazonáltal Dmitrij Kuleba külügyminiszter kijelentette, hogy Ukrajna hisz a nyugati országok katonai támogatására vonatkozó “A-tervben”, és nincs alternatívája annak megszüntetése esetén. Arra a kérdésre, hogy létezik egy “B-terv” egy esetleges fegyverhiány rendezésére, amelyet Ukrajna nem tud majd beszerezni a nyugati országoktól, Kuleba hangsúlyozta: “Nincs “B-tervünk”. Teljesen bízunk az “A-tervben”.
“Ukrajna mindig küzdeni fog a rendelkezésre álló erőforrásaival. És ahogy a NATO főtitkára helyesen mondta, amit Ukrajnának adnak, az nem jótékonyság. Ez egy befektetés a NATO védelmébe, valamint az amerikai nép jólétének védelmébe” – mondta Kuleba. Az ukrán külügyminisztérium vezetője kifejtette azt is, hogy az Orosz Föderáció ukrajnai “elméleti győzelme” esetén “a világ más vezetői is kísértésbe esnek, hogy Oroszország nyomdokaiba lépjenek”, és ehhez az Egyesült Államoknak “sokkal magasabb árat” kell fizetnie. “Azok, akik külpolitikai számításaik szerint úgy gondolják, hogy Putyin nem mer megtámadni egy NATO-országot, ha látja, hogy Ukrajnában sikerrel járhat, óriási hibát követnek el, és munkahelyet kellene váltaniuk” – magyarázta a külügyminiszter. “Tehát bármi legyen is az ára ma, mindennek, ami meg fog történni, ha Ukrajna ma nem kap segítséget, az ára sokkal magasabb lesz. És ezért hiszünk az “A-tervben”, dolgozunk az “A-terven”, és meg is fogjuk valósítani” – zárta Kuleba.
Mihail Podoljak, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója viszont azt mondta, Ukrajnának van “B-terve” – arra az esetre, ha a külföldi partnerek nem adnak fegyvert. Szerinte a “B-terv” abból áll, hogy Ukrajna engedélyt kér, és maga fog fegyvereket gyártani. Dmitrij Kuleba külügyminiszter kijelentésével kapcsolatban, miszerint Ukrajnának nincs más terve, mint “A”, Podoljak hangsúlyozta, hogy a diplomata “tárgyalásokat folytat ugyanazon katonai segélycsomagok további Ukrajnának történő átadásáról. Ez egy kiemelt funkciója.” “Azaz a Kuleba nem foglalkozik a gyártás növelésével, katonai közös termeléssel stb. És számára egyértelmű, hogy mivel foglalkozik, és ez nagyszerű, mert ez egy profi megközelítés. Az elnök tágabban lát mindent, és természetesen megérti, hogy továbbra is kitartó kapcsolatot kell folytatni partnereinkkel, mert végül is a katonai csomagok jelentős növekedését látjuk” – szögezte le Podoljak.
Hozzátette: az európai partnerek felismerik, hogy Ukrajnát mindennel el kell látni, amire szüksége van. De ott van “a kérdés, hogy az arzenálban, raktárakban van-e ez vagy az a fegyver, amelyre a háború jelen szakaszában szükségünk van”. Ezért vetődik fel a “B-terv” kérdése, mert “jelentős katonai termelésbe való befektetést ösztönöz partnereinktől és az államtól”.
Azonban akárhány terve van Ukrajnának “A”, “B” és így tovább, a Nyugatnak vannak problémái – azokat azonnal meg kell oldani. Nyugaton több “fantom” oka van annak, hogy a “rossz” kapitulációs békét részesítsék előnyben a Kreml elleni “jó” győzelmes háborúval szemben. Az Orosz Föderáció legyőzéséhez a Nyugatnak meg kell osztania saját védelmi képességeit. “A nyugati országok azonban a hadiipar súlyos válságával néznek szembe” – ilyen címmel jelent meg a The Wall Street Journal: Nyugaton akut hiány van a légvédelmi rendszerekből. Az Ukrajna megsegítésének szükségessége miatt sok ország elvesztette stratégiai készleteit, a katonai vállalatok pedig nem tudják biztosítani gyors termelésüket. A NASAMS problémája különösen éles.
A norvégoknak két évre van szükségük egyetlen rendszer gyártásához és összeszereléséhez. Norvégia éppen a 2019-ben és 2020-ban megrendelt első NASAMS-t tudta Magyarországra szállítani. A sorban pedig Tajvan következik, amely további 5 darabot rendelt, amelyek gyártása legalább 10 évig tart. Az USA-ban alig tudták megoldani a Patriot rakétagyártásának problémáját, évi 500 darabra nőtt. De Ukrajna szükségletei nagyobbak. A gyárakban alkatrészhiány miatt már nem lehet gyártani. Ugyanakkor a katonai vállalatok gigantikus finanszírozást és őrült profitot kapnak, amit saját részvényeik felvásárlására fordítanak: ez sokkal könnyebb, mint a termelés bővítése. Ezzel párhuzamosan az oroszok több száz rakétát gyártanak, és túlterhelik Ukrajna légvédelmét – amely Nyugaton kifogy a rakétakészletéből.
A jövőbeli béke érdekében a NATO abban érdekelt, hogy Moszkvát “megsemmisítsék” Ukrajnában – jelenti ki hangosan a Newsweek a Szövetség “új” tagjait idézve. De az ilyen cikkek nem a legfontosabbról beszélnek: mivel a nyugati nagyhatalmak ipari komplexuma valójában letargikus állapotban van, és nem képes a termelés növelésére, Ukrajna fegyvertárának feltöltésének egyetlen módja a saját fegyvereinek megosztása. Nem többletével, hanem a fegyveres erők stratégiai tartalékaival. És valójában itt van egy probléma.
A nyugati világ őszintén segít Ukrajnának, de segít abban, hogy ne veszítsen. De fontos, hogy Ukrajnát segítsék a győzelemben, és kevesebbet gondoljanak a “békeszerződésekre”. Ezek azok a jelek, amelyeket most látnunk kell Nyugatról.
Mindegy, hány “terve” van Ukrajnának: nem fog meghódolni Oroszországnak, és még inkább megalázó békeszerződést kötni vele. Bármennyire is függ Kijev az államok katonai terveitől, egyetlen ukrán sem engedi meg, hogy az Orosz Föderáció magához vegye a megszállt ukrán területeket – ez a nemzet jellegzetes vonása, amely sok politikust meglep szerte a világon.