Szergej Szurovikin, akit „Armageddon tábornoknak” becéztek az Orosz Föderációnak nyújtott „szolgálataiért” – végét ért. Lefokozták Valerij Geraszimov helyettessé, aki az ukrajnai orosz katonai csoport új parancsnoka lett. A Kreml felismerte erre a tábornokra tett fogadás kudarcát.
Szurovikin összes „eredménye” a parancsnoki pozícióban Herszon feladása, a rekordarányú veszteségek és a rakétaarzenálok céltalan pazarlása. Szurovikin az az opció, amely mellett Prigozsin és Kadirov a legnagyobb rokonszenvet adott. Lapin (akit ők ketten nyilvánosan és cinikusan kritizáltak „Harkov feladása” miatt) visszatérése a legfelsőbb parancsnoksághoz és Szurovikin „elbocsátása” egy nap különbséggel történt.
Az ukrajnai orosz csapatok parancsnokságában átalakítások zajlanak a Donyeck régióban található Szoledar városért folytatott heves csatákról szóló hírek hátterében, ahol a háború előtt 10 000 lakos volt. Az orosz katonai minisztérium közölte, hogy a Szoledart orosz ejtőernyősök blokkolják északról és délről, de az ukrán védelmi minisztérium jelentése szerint heves harcok folynak a városban. Az ukrán város bejáratait nap mint nap több száz orosz megszálló holttest borítja, akiknek tábornokai egyáltalán nem számolják az áldozatokat. Nem valószínű, hogy Geraszimov vezetése alatt egy orosz katona élete igazi árát kap.
Két lehetőség elemezhető, hogy miért történtek ilyen magas szintű személyi változások:
1. Putyin ismét a neki alárendelt állami rendszer kezében konszolidál minden hatalmat a hatalmi blokk felett, abban a reményben, hogy ez sikert hoz a csatatéren. Valójában semmi sem fog változni – Szurovikin tapasztaltabb a harci tapasztalat és a „stratégia” terén. De ez nem hozott jelentős eredményt.
2. Az úgynevezett különleges katonai hadművelet sürgős szigorú ellenőrzést igényel a Honvédelmi Minisztérium pártja és a Prigozsin-Kadirov banda közötti versenyharc hátterében. A küzdelem azonban csak fokozódni fog, mert ez a két „szürke bíboros” úgy érezte, hogy a Kreml nyilvánosan nem tiszteli őket.
A brit hírszerzés elemzése a következőket mondja: „a fővezérkari főnök kinevezése a hadszíntér parancsnokává a helyzet egyre súlyosabbá válását jelzi, és egyértelműen felismeri, hogy a kampány nem felel meg Oroszország stratégiai céljait a hadszíntéren” – áll az áttekintésben. Úgy vélik továbbá, hogy ez a lépés nem fogja kielégíteni az orosz katonai „médiablogozó” közösséget, amely Geraszimovot a háború helytelen lebonyolításával vádolja. „Ezzel szemben Szurovikin széles körű támogatást kapott egy reálisabb megközelítéshez” – tettek hozzá a britek.
A fővezérkari főnök kinevezése az agresszió parancsnokává a moszkvai pánik bizonyítéka, mert Putyinnak már nincs más „parancsnoka”. A fővezérkar vezetőjét „terepparancsnoknak” történő kinevezése egyúttal a teljes háború formájának de facto elismerése is, nem pedig „különleges műveletek”, ahogyan azt a Kreml propagandája korábban meggyőzte.
Geraszimovnak esélye sincs Ukrajnát ugyanúgy legyőzni, mint Szurovikinnek, Dvornyikovnak és a többi Putyin tábornoknak. Számára ez a kinevezés büntetés, nem kiváltság. Az orosz agressziós erők parancsnokságának személyi fluktuációja egyben belső intrikákra és különböző frakciók közötti harcokra is utal, amelyek nagyobb buzgalommal készek harcolni egymás között, mint Ukrajna ellen. A fronton elért átmeneti taktikai sikerek nem vetik el az Orosz Föderáció stratégiai vereségének lehetőségét.
A konfliktus ukrán fele azonban nem érzi a megkönnyebbülés jeleit. Alekszej Danilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára úgy véli, hogy a következő két-három hónap nehéz és döntő lesz az ukránok számára, mivel az Oroszország nem tudja meghosszabbítani a háborút, mert a helyzet „nem könnyű ott, és a problémák felhalmozódik.” Ugyanakkor Danilov szerint a Kreml már készül bizonyos eseményekre, mert „szeretik a dátumokat”. „Február 24-e azon időszakok egyike lesz, amikor a háború vezetői szeretnének beszámolni társadalmuknak az elért sikerekről” – mondott.
Az ukránok számára az ellenség minden kétségbeesett döntése csak közelebb hozza a győzelmet. A Nyugat már nem tekinti komoly fenyegetésnek az orosz hadsereget – a fegyverszállítások megnövekednek, és most Ukrajnát nemcsak megakadályozzák a veszteségben, hanem mindent megtesznek a győzelméért, ami ebben a háborúban már nem számít valószínűségi tényezőnek, hanem az idő tényezőjévé vált. Lengyelország megállapodott Ukrajnával a Leopard harckocsidandár átadásáról az ukrán fegyveres erőknek. Litvánia és Svédország vezetői ígéretet tesznek arra, hogy újabb légvédelmi kötegeket szállítanak és még svéd önjáró lövegeket is. Lehet, hogy az Oroszország vereségének lehetősége mig nem látszik a láthatáron, de a főparancsnok újabb változása semmiképpen nem befolyásolja a háború kimenetelét. A legjobb esetben Oroszország veresége még megalázóbb lesz.