A több mint kilenc hónapig tartó, teljes körű háború alatt Putyin rezsimje teljes mértékben irányítja az Oroszországban felmerülő összes információs hajtóerőt. Ez egyrészt a tömegtüntetések elnyomása, másrészt a tömegmédia és a közösségi hálózatok teljes ellenőrzése. Néha azonban ez a szuperrendszer megreped, és igazán érdekes hírek, események suhannak át a nagyközönséghez.
A „feminista háborúellenes ellenállás” mozgalom és a mozgósított és sorkatonák anyukáiból álló kezdeményező csoport nyílt levelet tett közzé, amelyben a háború befejezését és az orosz csapatok kivonását követelték Ukrajna területéről. A dokumentumot az anyák napjára időzítették, és az Állami Duma és a Föderációs Tanács illetékes bizottságainak parlamenti képviselőinek címezték. A felhívás a családon belüli erőszak megelőzéséről szóló törvény elfogadására, valamint „a háború támogatása helyett a gyermekkor és az anyaság tisztességes anyagi támogatására” szólít fel. Az aktivisták petíciót is indítottak a Change.org oldalon.
A levél következő sorokat tartalmaz: „a katonai akciók mindig katasztrófa, függetlenül attól, hogy hivatalosan mi a neve… Elborzadunk attól, ami történik. Ellenezzük a fiaink, testvéreink, férjeink, szüleink részvételét ebben, és mi magunk sem akarunk ebben részt venni – mert a nők között vannak katonaságra sorozott orvosok. Nektek, akiknek kötelességükből kellett volna megvédeniük az anyák és a gyermekek jogait és szabadságait, ne hunyjátok be a szemüket mindezek előtt. Családtagjait megbízhatóan védik az ellenségeskedésben való részvételtől, nem kockáztat semmit, és nem veszít el senkit: minden nap aggódunk szeretteinkért, akiket erőszakkal ebbe a húsdarálóba küldenek. Hogyan támogathatja az Oroszország számos polgárának akarata ellenére indított katonai akciókat, és hogyan hajthatja végre ezeket az akciókat az ők költségükön?”
Erre válaszul Oroszország jelenlegi hatóságai már letiltották e csoport egyes oldalait, ami egyenesen bizonyítja az ország rezsimjének „vasfüggönye” alól előtörő szavak súlyát. A Kreml kormánya mindig agresszíven és közvetlenül reagál az ilyen eseményekre, ami egyáltalán nem meglepő – a kormányzattal szembeni minden olyan ellenzék abszolút cenzúrája, amely nem „helyes”, mindig is jellemző volt és jellemző a diktatórikus hatalomra és magának Putyin rezsimjének is.
Érdemes megemlíteni, hogy november 25-én Putyin és az Ukrajna elleni agresszióban részt vevő katonaanyák állítólagos találkozója volt. Az orosz propagandamédia aktívan tudósított erről a találkozóról, próbálva tompítani a mozgósítottak hozzátartozóinak elégedetlenségét és az anyák és feleségek valódi csoportjainak hívásait. Putyin a találkozót arra használta fel, hogy ígéretet tegyen a mozgósítottak körülményeinek javítására, arra buzdítsa az oroszokat, hogy ne higgyenek a mozgósításról szóló negatív médiajelentéseknek, és szolidaritást tanúsítsanak az orosz katonák családjaival. Valójában a „találkozó” valamennyi résztvevője fiktív személy, és semmi közük az orosz fegyveres erők katonáihoz.
Az Anyák és Feleségek Tanácsa közleményt adott ki, amely szerint ismeretlenek üldözni kezdték őket és családtagjaikat, miután november 21-én kerekasztalt hirdettek meg a sorkatonák problémáinak megvitatására. A „Moms of Russia” YouTube-csatorna pedig videófelhívást tett közzé Putyinhoz, amelyben több anya arra kéri őt, hogy akadályozza meg egyetlen gyermekük mozgósítását.
Az ISW megjegyzi, hogy nem kapott választ erre a videóra Putyintól. Az Anyák és Feleségek Tanácsa is meggyőződésének adott hangot, hogy a Putyinnal való találkozóra csak speciálisan kiválasztott személyek kapták meg a meghívást.
A fent leírt precedens az egész „cirkusz” illusztrációja, amelyet a propaganda azért rendezett be, hogy felhívja a figyelmet Putyin vezetési politikájára, mint az ország elnökére, valamint a katonai szolgálatot teljesítők családjaihoz való viszonyára. Így vagy úgy, de senkit sem aggaszt több százezer orosz katona sorsa, még az orosz fegyveres erők legfelső parancsnokságát sem, akik naponta több száz mozgósított „csatafelderítőt” küldenek Bahmut irányába. Amint sejti, 99%-a ukrán földön hever, és esélye sincs hazatérni, legalábbis egy cinkkoporsóban.
Az Oroszország polgárai olyan helyzetbe kerültek, hogy kénytelenek támogatni a hatóságok abszolút minden döntését, bármilyen szégyenletesek is. Valaki harcolni megy egy ötletért, valaki pénzért megy harcba, hogy élelmes legyen a családja, de ez kevés. A tegnapi informatikusok, középvezetők, tanárok lépcsőzetesen járnak Ukrajnába, hogy teljesítsék az őrmesterek és más tisztek megalázó parancsait. Senkit nem érdekel családja sorsa, mert aki testvér, fiú, apa, férj nélkül maradt, annak nagy esélye van arra, hogy soha többé nem látja a mozgósítottakat. A legnagyobb örömet csak az jelenti majd számukra, hogy rokonuk ukrán fogságban volt, ahol van esély élve hazatérni. Azonban semmi sem garantálja ezeknek az embereknek a biztonságát, és ne visszaküldjenek a csatatérre – a „harci felderítésre” járó élőerőre mindig szüksége van a cinikus orosz hadseregnek.
A nők és a katonaanyák sorsa bizonytalan marad, mert megértik, hogy családtagjuk életét adja egy törölközőkészletért, vagy a legjobb esetben egy új Ladáért cserébe. Egy ember életének ára az Oroszországban, ha ez az ember nem tartozik az üzleti élet vagy a politika elit köréhez, jelenleg az Oroszország területén tapasztalható hiperinflációtól szenved.