Október 29-én Oroszország két hangos nyilatkozatot tett.

         Először Oroszország jelentette be kilépését a gabonaszerződésből, ami az ukrán kikötők blokádjának tényleges újraindítását és a mesterséges éhínség előfeltételeinek megteremtését jelenti.

         Másodszor, Oroszország azzal vádolta meg Nagy-Britanniát, hogy felrobbantotta az Északi Áramlat és az Északi Áramlat 2.0 gázvezetékeket.

         Mivel az orosz társadalom kezd belefáradni a háborúba anélkül, hogy bármiféle nyereséget látna Oroszország számára a példátlan emberi veszteségek és gazdasági veszteségek hátterében, természetesen az orosz propaganda hulláma is erősödik. Ahogyan az oroszországi rendszerválság fokozódik Putyin Ukrajna elleni háborújának hátterében, és egyre nyilvánvalóbbá válik a Kreml veresége, úgy válik hisztérikusabbá az orosz társadalomra irányuló propaganda is. Oroszország hosszú évtizedekre gyilkos, megszálló és kívülálló hírnevére tett szert, és ezeket a dolgokat el kell magyarázni a saját népnek, miért történt ez, és miért volt erre szükség. Ilyen körülmények között az orosz propaganda új okokat teremt, amelyek arra késztetnék az oroszokat, hogy továbbra is haljanak Putyin mániákus illúziói miatt (elvégre valószínűleg nincs más oka a háborúnak).

         Az orosz propaganda nem talált jobb megoldást, mint Londont az orosz „Északi Áramlatok” felrobbanásával vádolni. Hiszen az orosz társadalom már hozzászokott a Kreml kedvenc módszeréhez – az Oroszországot fenyegető külső ellenség képének kialakításához. A Kreml szerint ezzel lehet a legjobban megmagyarázni, hogy ez az „ellenség” (amely része a Nyugat „Oroszországgal szembeni ellenségességének”) minden rossz körülményt teremt Oroszország és az oroszok számára, ezért olyan dolgok vannak, mint a gazdasági illetve társadalmi hanyatlás az Oroszországban.

         Valójában az orosz hadsereg szinte minden érvet kimerített: Irántól még UAV-kat is kénytelen vásárolni, és minden rakétatámadással csak nő az ukránok gyűlölete a megszállók iránt. Február 24-én Putyin el sem tudta képzelni, hogy 2022 őszén Oroszország ilyen helyzetbe kerül, és valójában nem lesz mozgástere. Ilyen körülmények között az általa vezetett orosz propaganda elkezd kaotikusan méretre szabni az abszurd, rossz minőségű célzásokat (mint pl. az „ukrán piszkos bomba”, „pusztító szekták Ukrajna területén”), hogy legalább valahogy elvonja a „döbbent” átlagos orosz állampolgár fégyelmét, aki a viszonylagos kijózanodás időszakában azt kezdi találgatni, hogy „valami baj történik Oroszországban”. Ezenkívül a Kremlnek ösztönzőt kell teremtenie az orosz állampolgárok további toborzására a frontvonalba (a Kreml által szeptemberben bejelentett mozgósítás).

         Ezért Nagy-Britannia szembeni vád újabb hamisítvány, és a közeljövőben újabb célzásokra kell számítanunk, amelyekben Oroszország az egész világot hibáztatja problémáiért. Oroszország kiérdemelte magának a terrorista állam bélyegét, amelynek bűnei nem gyógyíthatók, és Hágában meg kell vizsgálni mesterséges éhínség előidézésére tett kísérleteit.