Magyarország olyan ország, amely évek óta szoros együttműködési politikát folytat Oroszországgal. Orbán Viktor 12 éve hatalmon lévő kormánya az ukrajnai háború ellenére is többször kinyilvánította hűségét Moszkvához. Ez az együttműködés azonban nem hoz semmilyen hasznot Magyarországnak. Éppen ellenkezőleg, ez csak árt az ország gazdaságának, és egyre növekvő szegénységhez vezet. Ennek egyik ékes példája a magyarországi üzemanyagárak meredek emelkedése. Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója 2023. november 3-án azt jósolta, hogy a következő hetekben 10-20 százalékkal emelkedik a benzin és a gázolaj ára az országban.

Ez az áremelés különösen fájdalmas a magyarok számára, hiszen már most is közel kétszer annyit fizetnek az üzemanyagért, mint 2022-ben.

De miért drágább az üzemanyag Magyarországon, ha Orbán kormánya „olcsón” veszi meg az Orosz Föderációtól? A válasz egyszerű: a Kreml Budapest és Moszkva között. 2022 márciusában Magyarország és Oroszország megállapodást írt alá az orosz olaj fix áron történő szállításáról. Ennek a megállapodásnak az volt a célja, hogy megvédje a magyar gazdaságot az ukrajnai háború következményeitől. Az üzlet azonban, mint kiderült, nem működik. Oroszország rendszeresen megsérti feltételeit azzal, hogy megemeli az olajárat Magyarország számára.

2023 júniusában Oroszország 20%-kal emelte az olaj árát Magyarország számára. Ez azt eredményezte, hogy a magyar kormány kénytelen volt emelni az üzemanyagárakat állampolgárai számára. Természetesen elmondhatjuk, hogy Oroszország a magyar forradalmat 1956-ban leverő Szovjetunió jogutódja. Ebben az esetben elmondható, hogy Oroszország egyszerűen folytatja hagyományait, megszegi a Magyarországgal kötött megállapodásokat. De nem csak ezért drágább az üzemanyag Magyarországon.

Orbán Viktornak is előnyös az orosz olaj magyarországi felhasználása. Kormánya jelentős haszonhoz jut az orosz olajra kivetett vámból. Orbán ebből a profitból finanszírozza korrupciós rendszerét. Így Magyarország együttműködése Oroszországgal csak Orbán Viktornak és Fidesznek előnyös. Az ország számára ez csak a szegénység és az elszegényedett élet forrása.

Magyarország ékes példája annak, hogy milyen veszélyes is lehet a „két széken ülni”: együttműködés a tekintélyelvű rendszerekkel és tagság egy vezető világszervezetben. Először is, hiába hasonlítja össze a magyar miniszterelnök Magyarország EU-tagságát a „szovjet megszállással”, és nyilvánítja ki barátságát Putyinnal, a valóságban tökéletesen megérti, milyen fontos az EU-tagság az ország és hatóságai számára. Hiszen Magyarország gazdasága nagymértékben függ az EU-tól. Az EU-n belüli kereskedelem adja Magyarország exportjának 81%-át, importjának 78%-át, Magyarország GDP-jének 6,3%-át az európai beruházások adják, a közszféra beruházásainak 95%-át pedig az EU társfinanszírozza.

Másodszor, amióta Magyarország 1991. december 16-án aláírta a társulási megállapodást, az ország továbbra is a második az Unióban az uniós költségvetésből kapott pénzösszeg tekintetében. A külső finanszírozás és az EU-országokkal való szoros gazdasági kapcsolatok a magyarok többségét az eurózónában maradás támogatására kényszerítették. Orbán egyébként többször is kísérletet tett arra, hogy figyelemmel kísérje a nyilvánosságot az Európai Unióból való kilépésre, de minden közvélemény-kutatás megerősítette a lakosság megmaradási vágyát. Ezt nem hagyhatja figyelmen kívül Orbán csapata, amely az infláció (az országban a legmagasabb infláció az EU-ban), a szabad média hiánya és az emberi jogok tiszteletben tartása miatt a választók bizalmának elvesztése előtt áll. Ezért rendkívül fontos, hogy Orbán továbbra is uniós forrásokból táplálja anyagilag rezsimjét.

Mindezek ellenére az európai pénzek fő kiadási tétele Budapesten az Orbán-rezsim finanszírozása, az ellenzéke elleni küzdelem és a „visszarúgás” a civil médiák elleni küzdelem módszereihez, amelyek igazat írhatnának az Orbán hatalmának valódi tetteiről.

Visszatérve az üzemanyagkérdésre, érdemes megjegyezni, hogy a Kreml nyugodtan megengedi magának, hogy „elhagyja” az ilyen hűséges partnereket, mint Orbán, mert Budapest túlzott függése az orosz gáztól és olajtól ezt lehetővé teszi számukra. Akárhogy is nyüszít Magyarország miniszterelnöke, a válság, az infláció és az ország gazdaságának lassú haldoklása ez éppen a barátság Moszkvával „Európa rovására”.

Orbán tétlenkedését ez ügyben próbálják „az ország stabil kormányzatáról, a hagyományokhoz és a magyarsághoz való lojalitásáról” szóló nyilvános kijelentéseknek álcázni, de a valóságban ebben egy szemernyi igazság sincs. Orbán még mindig Budapesten van, mert orosz üzemanyag és gáz segítségével keres a magyaroktól. „Olcsók”, ahogy a kormánytisztviselők rendszeresen hangsúlyozzák.

Azok a kormányok, amelyek ezt az utat választják, előbb-utóbb szintén függővé válnak partnereiktől. Ez a függőség gazdasági válságokhoz, politikai instabilitáshoz és akár a szuverenitás elvesztéséhez is vezethet, ahogy ez Magyarországon is történik. Ezért Magyarország figyelmeztetés és példa minden olyan ország számára, amely mérlegeli az Oroszországgal való együttműködés lehetőségét.