A legújabb nemzeti konzultációban a korábbinál is erőteljesebben jelenik meg a „Brüsszel”-re történő hivatkozás, amely lényegében értelmezhetetlen, csakúgy, mint eddig. A kormány ugyanis olyan döntésekről és kezdeményezésekről kér véleményt, amelyek a tagállamok közös döntésén alapulnak, nem az Európai Bizottságén. Gyorsértékelésünk a „kérdésekről”.
Kiderült, mi az a 11 kérdés, amellyel pénteken elstartolt a legújabb nemzeti konzultáció, most elemzésünkben részletesen is megvizsgáljuk a kérdéssort. Feltűnő, hogy az első három téma, a rezsitámogatás, a kamatstop és a különadók vonatkozásában az országspecifikus ajánlásokat célozzák meg a kérdések. Ezek az ajánlások az európai szemeszternek, az Európai Unió éves ciklusokban megvalósuló gazdaságirányítási keretrendszerének a részét alkotják.
Az ajánlások első része az adott ország gazdasági helyzetét elemzi, második része pedig a következő évben végrehajtandó intézkedésekre irányuló javaslatokat fogalmaz meg. Maga a kormány is gyakran érvel azzal, hogy ezek csak ajánlások, nem kell feltétlenül komolyan venni. Hogy most mégis komolyan veszik, az feltehetően annak tudható be, hogy az uniós források befagyasztásával járó jogállamisági eljárásban a jogszabály lehetővé teszi, hogy az uniós források védelme érdekében a Bizottság az ország specifikus ajánlásokat betartását is előírja. Hangsúlyozzuk: minderre csak az uniós források védelme érdekében kerülhet sor.
Ajánlások, vállalások
Ugyanakkor ezek az ajánlások, közöttük az ez évi is, a legmagasabb egyetértés mellett nyerték el a végleges formájukat. Magyarul: Orbán Viktor is áldását adta rájuk. Mégpedig az uniós állam- és kormányfők idei júniusi csúcstalálkozóján, ahol – követve a pénzügyminiszterek szintjén már elfogadott döntést – a tagállami vezetők következtetéseik 21. pontjában a következőket rögzítették:
Az Európai Tanács megbeszélést folytatott a Tanács által megtárgyalt integrált országspecifikus ajánlásokról, ennek megfelelően lezárulhat a 2023. évi európai szemeszter.
Tehát, ha nem tetszett volna Orbán Viktornak valami, akkor ott jelezhette volna, sőt, a miniszterelnöknek vétójoga van, mivel ezen a szinten csak egyhangú döntéseket lehet hozni. Ha Orbán ott nemet mond, akkor ez a mondat nincs benne a dokumentumban.
De mit is akarnak ezekben az ajánlásokban? A rezsitámogatásról a következőképpen tesznek említést: Magyarország „2023-ban és 2024-ben a lehető leghamarabb szüntesse meg a hatályban lévő szükséghelyzeti energiatámogatási intézkedéseket, és a kapcsolódó megtakarításokat fordítsa a költségvetési hiány csökkentésére. Amennyiben az energiaárak újbóli emelkedése új vagy meghosszabbított támogatási intézkedéseket tenne szükségessé, biztosítsa, hogy az ilyen támogatási intézkedések célzottan a kiszolgáltatott helyzetű háztartások és vállalkozások védelmére irányuljanak, és költségvetési szempontból megfizethetők legyenek, és megőrizzék az energiamegtakarításra irányuló ösztönzőket.”
Tehát a cél az, hogy célzottan a rászorulók kapjanak támogatást azért, hogy a magyar költségvetés egyensúlyát biztosítani lehessen. A kamatstop ügyében a cél a piaci működés biztosítása: „Törekedjen a makrogazdasági politikák hatékony koordinációjára és egyértelmű elhatárolására a költségvetési és külső fenntarthatóság biztosítása érdekében. Fokozatosan szüntesse meg az ár- és kamatplafonokat a torzító hatások csökkentése és a monetáris transzmissziós mechanizmus zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében” – áll a szövegben.
Az extraprofitadókkal kapcsolatban pedig a következő megfogalmazás olvasható: „Javítsa a szolgáltatások terén a szabályozási keretet és a versenyt azáltal, hogy kerüli a szelektív és önkényes adminisztratív beavatkozásokat és az egyes vállalkozások számára indokolatlan előnyt vagy hátrányt nyújtó, testre szabott jogszabályok alkalmazását, szisztematikusan versenyjogi ellenőrzésnek veti alá az üzleti tranzakciókat, és a feltétlenül szükséges mértékre csökkenti a szükséghelyzeti intézkedések alkalmazását, összhangban az egységes piac és a jogállamiság alapelveivel.”
Mint ahogy Orbán Viktor jóváhagyta az országspecifikus ajánlásokat a fenti tartalommal, az extraprofitadók kivezetését egyenesen a magyar kormány vállalta akkor, amikor a helyreállítási alapért folyamodott, s mindezt az erről szóló szerződésbe is beillesztették.
Szia, uram, migránsgettó érdekel?
A migrációs rész a szokásos féligazságokat tartalmazza, amelyeknek együttesen semmi közük a valósághoz. Az EU új migrációs törvény-tervezete – amely minden valószínűség szerint hamarosan végleges jogszabály lesz és Magyarországnak nincs vétójoga – pontosan azokat a követeléseket tartalmazza, amelyeket a magyar kormány az elmúlt években megfogalmazott. Eszerint az EU területére érkező bevándorlók egy zárt táborba kerülnek és ha nincs esélyük a menekültstátuszra, onnan csak egyfelé vezethet az útjuk: vissza, a származási országokba. Vélhetően ezeket a befogadóközpontokat nevezi a kormány „migránsgettó”-nak, ezt a kifejezést máshol nem használják.
A külföldi sajtóban ez a kifejezés nem kerül elő, csak ha Orbán Viktort idézik. Amennyiben – a magyar ellenkezés dacára – megvalósul az előbbiek szerinti szigorú határőrizet, a bevándorlónak tényleg nem lesz esélye a magyar határig eljutni. Kivéve, ha élnek a Szerbia által kínált vízumkönnyítési lehetőséggel és Afrikából, Ázsiából egyenesen Belgrádba repülnek, ahonnan pedig indulhatnak a határkerítés felé – mit ahogy erre a jelenségre a nyilvánosságra hozott titkosszolgálati jelentés pontosan rá is mutat. Magyarországra úgy kerülhet még menedékkérő, ha részt vesz abban a vészhelyzeti mechanizmusban, amikor egy túlterhelt tagállam a menedékkérőt – akinek van is esélye a menekültstátuszra – áthelyezi más tagállamokba. Ez azonban nem kötelező mechanizmus, két másik intézkedéssel is kiválthatja a tagállam. Vagyis gettót erre a célra nem kell építeni.
Kifogásolja a konzultációs kérdéssor összeállítója azt is, hogy az EU palesztinoknak szánt támogatása a Hamász terroristáinál köthetett ki, majd levonja azt a következtetést, hogy ez a Brüsszel által ösztönzött bevándorlásra utal, amely miatt Európában terrorveszély alakult ki. Az EU-s források útja valóban sok kérdést vetett fel, azonban éppen ezért jelenleg a palesztin nép nem kap fejlesztési támogatást, csak humanitárius segélyt, amely a nemzetközi szervezetek révén jut el a rászorulókhoz. Ez a kérdés számos olyan logikai ugrást tartalmaz, amelyek inkább a szerző regényíró-fantáziájára nézve jelenthetnek pluszpontokat.
Ukránok? Kívül tágasabb
Négy kérdés foglalkozik Ukrajnával anélkül, hogy azt a tényt rögzítenék: Ukrajnát megtámadta Oroszország. Itt a válaszadónak előzetesen tulajdonképpen egyetlen kérdésre kellene – legalább saját magának – megfelelnie: akarja-e, hogy az EU segítsen az ukránoknak a függetlenségük megőrzésében, vagy „dobjuk oda” őket az oroszoknak.
Szintén érdemes az Orbán Viktor által is elfogadott uniós állásfoglalásokra hivatkozni, melyek szerint az EU kiáll Ukrajna mellett, „ameddig az szükséges”. Ugyanakkor, amikor a konkrét támogatásról van szó, akkor a magyar kormány ezt már nem tartja szükségesnek. Jelenleg négy uniós folyamatot blokkol Magyarország és ez jól látszódik a kérdéseken is. Ezek a következők: az Európai Békekeret működtetése, Magyarország nem járul hozzá, hogy ebből a forrásból felszabadítsanak 500 millió eurót, amelyből a tagállamok az általuk leszállított fegyverek egy részének árát visszaigényelhetik. Ennek érdekessége, hogy ide Magyarország már befizette a ráeső részt, csak nem engedi elkölteni.
- az ukrán katonai védelem számára a következő négy évre 20 milliárd euró elkülönítése,
- az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdése,
- az ukrán állam működésére biztosítandó 50 milliárd eurós keret négy évre, amelyből 17 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, 23 milliárd pedig hitel.
Az előbbiek miatt az EU-n belül már olyan megoldásokat dolgoznak ki a pénzügyi támogatások terén, amelyek a tagállamok közötti megerősített együttműködés keretében a magyar vétó kikerülésére szolgálnak.
A 10. kérdésben is egy olyan döntést bírál a magyar kormány, amelynek meghozatalához hozzájárult. Az EU ugyanis szabadkereskedelmi megállapodást kötött Ukrajnával, vagyis az ukrán termékek – kvótákkal korlátozottan – bekerülhetnek az EU-s piacra. A problémát az okozta, hogy ezek a termékek lenyomták többek között a magyar árakat is, később pedig előkerült a vitatott minőséggel kapcsolatos érvelés is, a konzultáció pedig a génmódosított gabonára hivatkozik. Utóbbi feltételezésre épül, az eddig vizsgálatok nem állapítottak meg jelentős minőségi eltéréseket. Az Európai Bizottság átmenetileg megtiltotta, hogy az Ukrajnával szomszédos országokban az ukrán gabonapiacra kerüljön, csak tranzitként jelenhet meg. Ezt az intézkedést azonban nem hosszabbították meg szeptemberben, arra hivatkozással, hogy a piaci egyensúlytalanságok megszűntek. Magyarország továbbra is fenntartja a behozatali tilalmat, amivel uniós jogot sért, az Európai Bizottság mégsem indított egyelőre kötelezettségszegési eljárást. Az viszont nagy kérdés, hogyan áraszthatja el olyan génmódosított termék a magyar piacot, amelyik ki van tiltva onnan?
A pénz szaga
A gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban régóta tiltakozik Magyarország az ellen, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok jelentős része meg a jogszabály melegeket pedofilokkal összemosó módosításai ellen tiltakozik. Erre vonatkozik a megindított per is, nem pedig önmagában és teljes egészében a gyermekvédelmi törvényre. Különösen úgy, hogy a gyermekvédelmi résszel az Európai Bizottság teljesen egyetért, ezt többször el is mondták már.
A „Brüsszelből küldött pénzek” ebben a formában teljesen értelmezhetetlenek, mert ilyen alapon – bár ez most éppen nem igaz – a Magyarországnak járó uniós támogatás is ebbe a körbe esik. És ad abszurdum, abból is juthat például civil szervezeteknek, amit a kormány minden bizonnyal a kérdésben szereplő aktivistacsoportokként azonosít. Ennek az ellentmondásnak talán az lehet a megfejtése, hogy – e szerint – az uniós források helye is a NER-közeli vállalkozóknál van. Bár ezzel visszajutunk a kiindulási problémához, ahhoz, hogy miért is nincs pénz.
A mostani konzultációs kérdőívnek – az elszánt és értelmetlen brüsszelezésen kívül – talán az a legnagyobb újítása, hogy a magyar miniszterelnök által is elfogadott dokumentumokat támad, mintha Orbán Viktor nem értette volna, hogy mihez adta korábban a hozzájárulását.
Masszív déja vu érzés
Amint látható, a mostani nemzeti konzultáció abból a szempontból mindenképpen illik az eddigiek sorába, hogy már a feltett kérdések többsége is hazug vagy legalábbis erős csúsztatás. Ráadásul mivel a nemzeti konzultációk főleg a kormánypártok saját táborának szólnak, az eredmény sem nevezhető reprezentatívnak, annál is inkább, mert a kormány által közölt válaszadatok független forrásból nem ellenőrizhetők. Így talán az egyetlen kézzel fogható haszna az ilyen nemzeti konzultációknak, hogy 8-10 milliárd forint közpénzt el lehet rájuk “célzottan” költeni.
Ha a mostani, a kormányzat szóhasználata szerint Magyarország szuverenitásáról szóló nemzeti konzultáció masszív „brüsszelezése” és visszatérő „migránsozása” miatt valakinek déja vu érzése támad, az sem véletlen, hiszen 8 éve, 2015-ben már mindkettőt bevezetette az Orbán-kormány egy másik nemzeti konzultációban. Az sem új, hogy a mostani nemzeti levelezés eredményét Orbán Viktor és kormánya fel kívánja használni politikai célokra „Brüsszel” ellen – különösen a jövő júniusi európai parlamenti választás kampányában.
A nemzeti konzultáció eredményének, mint „a magyar emberek véleményének” Brüsszelben lobogtatása volt a célja a tavalyi, az EU-s szankciók elleni akciónak is, és már akkor sem volt ez új. Ez történt 2017-ben a fő ellenségnek tett filantróp milliárdoshoz kötött, migráns-betelepítési „Soros-tervről” szóló konzultációval is. Arra állítólag 2,3 millió válasz érkezett, Orbán pedig egy hátizsákot a vállára vetve indult Brüsszelbe, közölve: „itt vihetem magammal a 2,3 millió ember véleményét, aki világossá tette, nem akar Soros-tervet és nem támogatja, hogy Brüsszel ilyen tervet hajtson végre”.
„Brüsszellel” szemben amúgy régóta visel háborút Orbán, arra hivatkozva, hogy a „nemzeti szuverenitásért” harcol. A mai geopolitikai viszonyok között különös hangsúlyt kap, hogy ellenzékben, 2009-ben Orbán még azzal nyugtatott, hogy „Brüsszel nem Moszkva”, ám kormányon, 2014-ben már azt hangoztatta, „nem leszünk gyarmat”. És ezt nem Moszkvára, hanem Brüsszelre értette, kék plakátokon megüzenve: „Több tiszteletet a magyaroknak!” Ez a szemlélet és az EU-hoz való militáns hozzáállás azóta sem változott, ráadásul időközben több eljárás is indult Magyarország ellen, lesújtó képet festettek a jelentések, és megindult a hetes cikkely szerinti eljárás is, sőt
egyelőre a régóta „bármelyik pillanatban” érkező EU-s pénzek sem jönnek, de Bóka János EU-s ügyi miniszter szerint ezekre amúgy sem érdemes úgy várni, mint az adventi naptárban a csokikra.
Egyelőre nehéz becsülni, hogy a most hét héten át, január 10-ig tartó nemzeti konzultációban hány, Orbánt és kormánya politikáját támogató válasz érkezik, de az biztosra vehető, hogy az arány közelít majd a 100 százalékhoz. Így volt ez legutóbb is, amikor a brüsszeli szankciós nemzeti levelezés során a hivatalos közlés szerint „a magyar emberek 97 százaléka utasította el a brüsszeli szankciókat” – amelyeket addigra persze az Orbán-kormány Magyarország nevében kivétel nélkül megszavazott. Akkor ezt az arányt a mintegy 1,4 millió válaszból számolták ki, bár a válaszok begyűjtését, megszámlálását nem ellenőrizheti és hitelesítheti a kormánytól független szervezet. Ráadásul így is
legfeljebb a magyarok 17,5 százaléka ítélte el a szankciókat.
Noha a „belpiacos” politikai hergelésen kívül sok hatásuk nincs is, a konzultációk nem olcsók. A legutóbbi, szankciók elleni akció költsége 9,9 milliárd forint volt, plusz az eredményközlő reklámkampány, amivel bőven átlépte a 10 milliárdot. Mindig a reklám teszi ki ugyanis a büdzsé javát. A 2012-es gazdasági konzultációnál ez még szolid, 308 milliós összeg volt, ám a kormányzati megrendeléseket habzsoló, Balásy Gyula féle cégcsoporthoz tartozó New Land színrelépése után, a 2017-es „Állítsuk meg Brüsszelt!” konzultációhoz már 7,2 milliárd forintos reklámkampány társult. A 2020-as, a pandémiáról szóló konzultációnál csak a hirdetésekre 9,6 milliárd ment el.
költség és a „mozgósító erő” azonban nem jár mindig együtt, vagyis a nemzeti konzultáció reklámozására elszórt közpénz-milliárdok növelésével sem tud feltétlenül több politikailag támogató választ besöpörni a kormány. Sőt: hiába volt például az eddigi legdrágább a 2022-es szankciós konzultáció, a beérkezett 1,4 millió válasza és így a mintegy 8 millió választópolgárra vetített 17,5 százalékos válaszadási aránya így is elmarad a mintegy 4 milliárddal olcsóbb (!), mégis nagyobb, 17,8 százalékos válaszadási arányt felmutató 2020-as, a „járvány utáni életről” szóló konzultációtól. Sőt,
az örökranglista csúcstartója a 2017-es, a „Soros-tervről” szóló konzultáció a maga 29,4 százalékos válaszadási arányával, pedig arra se költöttek többet 9,5 milliárdnál.