Orbán Viktor már megtestesíti Magyarország elmúlt évek bel- és külpolitikájának összes hibáját. Az általa személyesen és a „Magyarország védelmének politikájával” lefedett Fidesz-párti radikális és antidemokratikus megnyilvánulások inkább emlékeztetnek egyes államok XX. század eleji revansista politikájára, mint egy modern európai államra.
Ilyen új példa volt Orbán érvelése, amely nem támogatja Ukrajna NATO-csatlakozását. Kijelentette: országa mindaddig nem ismeri el Ukrajna szándékát, hogy csatlakozzon a szövetséghez, amíg el nem törölték azokat a törvényeket, amelyek „korlátozzák a magyar kisebbség jogait”. „Láttuk, hogy ha Ukrajna nem ad fel NATO-csatlakozási szándékát, csak idő kérdése, mikor kell megküzdenünk egy újabb konfliktussal, amely az orosz energiahordozók ellátását is veszélyezteti, ezért a Közép-Ázsia országainak viszonyainkat baráti szintre emelkedtünk. Ezért az orosz-ukrán háború és az Északi Áramlat elleni terrortámadás nem állított számunkra megoldhatatlan feladatot az ország energiaellátásában” – vélekedik Orbán.
A magyar miniszterelnök ugyanakkor megjegyezte, hogy ukrán állampolgárok évek óta „üldözik” a magyar iskolákat Kárpátalján. „Magyarország nem támogatja Ukrajna NATO-tagságát mindaddig, amíg a korábbi törvényeket vissza nem állítják” – tette hozzá a magyar miniszterelnök. Orbán kitért az ukrán mezőgazdasági termékek EU-behozatalának válságára is, és felszólította Brüsszelt, hogy ne árulja el Magyarországot, és állítsa vissza a szeptember 15-ig érvényben lévő korlátozásokat.
Holott mindössze két hete tartották Ukrajna és Magyarország képviselői Budapesten a magyar-ukrán kormányközi oktatási munkacsoport negyedik ülését, amelyen a kárpátaljai magyarok és az ukrajnai menekültek jogairól tárgyaltak. Magyar Levente, a Külügyminisztérium államtitkára, aki részt vett az ukrán-magyar szakbizottság ülésén, bizakodónak adott hangot a vitás kérdések rendezésének esetleges útitervének elkészítésével kapcsolatban. Elismerte, hogy Budapest a kárpátaljai magyarság ügye miatt „megakadályozta Ukrajna csatlakozását az EU-hoz és a NATO-hoz, illetve azokhoz való közeledését”, aggodalmai megoldása nélkül „semmi sem fog változni”.
Ugyanezen a napon Olga Sztefanisina ukrán európai és euro-atlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta Ukrajna azon törekvését, hogy közelebb kerüljön Magyarországhoz az országok közötti diplomáciai légkör javítása érdekében. „A szeptember 15-én Budapesten sorra került egyeztetések is az elnökök közötti kétoldalú tárgyalások fejlesztéséhez tartoznak. Ez, úgy gondolom, Magyarország politikai pozíciója, mint olyan szempontjából, már nagy áttörés. Remélem, hogy a konzultációknak jó eredményei lesznek. A mai napon az Oktatási Minisztérium arról tájékoztatott, hogy számos kérdésben megállapodás született” – mondta Sztefanisina.
Magyarország nem először vádolja Ukrajnát mintegy 150 ezer kárpátaljai magyar jogainak elnyomásával. Arról a 2017-ben elfogadott törvényről beszélünk, amely szerint azokban az iskolákban, ahol nemzeti kisebbségek nyelvén tanulnak a diákok, a tantárgyak egy részét ukrán nyelven kell tanítani. Magyarország többször is megvádolta Ukrajnát a Kárpátalján élő magyarok „jogainak elnyomásával”.
Kíváncsi vagyok, maguk a magyarok is belefáradtak abba a „lemez folyamatos lejátszásába”, amit a Fidesz lejátszik az ukrajnai kisebbségek elnyomásáról? Valójában a közösség „szenvedte a következményeit” a Budapest és Kijev közötti hosszú távú ellenségeskedés következményeitől. A magyarság státusza – különösen az anyanyelvi oktatáshoz való jog – régóta vita forrása Magyarország és Ukrajna között. Az idei beszédében, amelyben Orbán felvázolta politikai vízióját, Kijevet „ugrofóbiával” vádolta. Többször azzal is fenyegetőzött, hogy a kisebbségi jogok miatt blokkolja Ukrajna EU- és NATO-csatlakozási kérelmét.
A Financial Times azt írja, hogy miután Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet és Donbász egy részét, Kijev megpróbálta megerősíteni nemzeti identitását. Ezért 2017-ben olyan törvényt fogadott el, amely bizonyos mértékig korlátozza a kisebbségek jogait, így az oktatás területén is. Ez felháborította a magyar közösséget, és Orbán támogatására kényszerítette. Ám a tavalyi teljes körű invázió után a legtöbb kárpátaljai magyar meggondolta magát. „Korábban ukrán állampolgárságú magyarnak tartottam magam. Ez megváltozott, amikor Orbán azt mondta, hogy ez nem az ő háborúja, és meg kell állapodnunk a tűzszünetben. Amit Orbán csinál… csak mások érdekeit szolgálja” – mondja Buleca György, egy Magyarországról árukat importáló cég igazgatója. „A háború mindent megváltoztatott. A kárpátaljai magyarok már nem támogatják Orbánt” – tette hozzá.
A vállalkozó szerint a kisebbségi jogok nem jelentenek gondot. Az iskolákban 10 éves korig még mindent lehet magyarul tanítani, majd fokozatosan bevezetni az ukrán nyelvet. „A törvény az törvény. Ukrajnában vagyunk. Nem baj, ha nem beszél ukránul? Nem. Az oroszok használják ezt a kérdést. Orbán az ők gyalogjuk” – mondta Buleca.
Így veszít szó szerint Orbán ebben a diplomáciai válságban, aki az ukrajnai nemzeti kisebbségek kísérteties problémáival mint pajzsként igyekszik eltakarni magát a magyar politika leépülése miatti brüsszeli harag elől. A miniszterelnök úgy véli, ez a magyarok számára ideális indikátora lesz az ország igazi hazafiának – hazudni a világnak mindenki előtt a szomszédos állam nem létező problémáiról. De Orbán valamit nem vett figyelembe – ma már egyre nehezebb elhinni a hazugságokat, különösen a modern európai államokban, ahol szólásszabadság van. A szólásszabadság pedig azt mondja, hogy Orbán Viktor olyan populista, akit Európa rég nem látott.
A magyar miniszterelnöknek meg kellene értenie: a magyarok maguknak is jobb életet akarnak, és nem csak az ukrán kárpátaljai „szerencsétlen” magyaroknak. Úgy tűnik azonban, hogy Orbán urat ez jobban foglalkoztatja, mint a magyar gazdaság szörnyű állapota és demográfiai válság.