Ukrajna és Azerbajdzsán elnöke a múlt héten Kijevben találkozott, és megegyeztek, hogy közösen lépnek fel az orosz hibridháborús fenyegetéssel szemben. Míg Ukrajna egy esetleges orosz inváziótól tart, Azerbajdzsánnak nincs ugyan közvetlen félnivalója Moszkvától, ám egyre kevésbé tetszik neki, hogy a hivatalosan hozzá tartozó Hegyi-Karabahban orosz békefenntartók állomásoznak az Örményország és Azerbajdzsán között 2020-ban kitört és azeri győzelemmel végződött háború után. A térségben fontos szerepet betöltő Törökország Azerbajdzsán támogatója, ráadásul három évtizede nincs diplomáciai kapcsolat közte és Örményország között. A kapcsolatok rendezésére épp a múlt héten indultak meg tárgyalások Ankara és Jereván között. A kaukázusi térség maga is puskaporos hordó, és kérdés, mit hozna a régióban egy esetleges ukrajnai orosz invázió – Portfolio.
Ukrajna és Azerbajdzsán összezár Oroszországgal szemben
Ilham Alijev azeri és Volodomir Zelenszkij ukrán elnök pénteken Kijevben találkozott, ahol közös nyilatkozatban erősítették meg:
TÁMOGATJÁK EGYMÁS ORSZÁGÁNAK SZUVERENITÁSÁT ÉS TERÜLETI INTEGRITÁSÁT, VALAMINT KÖZÖSEN LÉPNEK FEL AZ OROSZ HIBRIDHÁBORÚS FENYEGETÉSEKKEL SZEMBEN.
Az államfők kiemelték: békét és stabilitást szeretnének elérni a Fekete- és a Kaszpi-tenger térségében. A két elnök közös sajtótájékoztatóján Zelenszkij hangsúlyozta, hogy a nyilatkozat a globális kihívások tekintetében Ukrajna és Azerbajdzsán nézeteinek közelségéről tanúskodik.
A két elnök akkor találkozott egymással, amikor egyre jobban nő a feszültség az ukrán határ közelében zajló orosz csapatösszevonások miatt. A pénteki találkozó előtt hétfőn az Oroszország és az Egyesült Államok, szerdán pedig Oroszország és a NATO tartott tárgyalásokat a feszült ukrán helyzetről, de érdemi előrelépéseket nem sikerült elérni. Az orosz fenyegetéstől tartó Ukrajna élénken igyekszik szövetségeseket keresni a térségben, Azerbajdzsán pedig több szempontból is megfelelő partner Oroszországgal szemben.
Hegyi-Karabah
Hogy miért is, ennek megértéséhez a Hegyi-Karabah körüli konfliktusból kell kiindulnunk: a hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozó, Hegyi-Karabah Köztársaság néven magát függetlennek deklaráló tartomány miatt háború tört ki közte és nyugati szomszédja, Örményország között előbb 1991–1994-ben, majd 2020-ban.
A KÉT ÉVVEL EZELŐTTI HÁBORÚT OROSZ KÖZVETÍTÉSSEL LEZAJLOTT BÉKEKÖTÉS ZÁRTA LE, MELYNEK ÉRTELMÉBEN AZERBAJDZSÁN A TARTOMÁNY JELENTŐS RÉSZÉT MEGSZEREZTE.
A feszültség azonban továbbra is fennáll az azeriek az örmények között: legutóbb január 12-én jelentette az örmény védelmi minisztérium, hogy azeri erők tüzérséggel lőttek és drónokkal támadtak örmény állásokat az örmény–azeri határon, az összecsapásokban összesen három örmény katona vesztette életét.
Ukrajna már az 1994-es békekötés óta támogatja Azerbajdzsán területi egységét, a Krím orosz annektálása, illetve a donbaszi háború kitörése óta azonban ez a pozíciója még erőteljesebb. Ukrajna következetesen megtagad minden elismerést a maga függetlenségét kikiáltó államoktól, hiszen évek óta súlyos problémát jelentenek számára az ukrajnai oroszok szeparatista törekvései. Kijev néhány éve stratégiai partnerségi szintre is helyezte az Azerbajdzsánnal való kapcsolatokat – ilyen viszonya Ukrajnának Lengyelországgal, Litvániával, Grúziával és Törökországgal van a térségben. Mind Ukrajnának, mind Azerbajdzsánnak elemi érdeke, hogy a nemzetközileg megszabott határokat mindenki elismerje, ez pedig egymás természetes partnerévé teszi a két országot.
Ezen a formális érdekközösségen kívül van egy konkrétabb is: más-más mértékben, de egyik ország számára sem kívánatos Oroszország előretörése. Ukrajna kapcsán ez közismert, Azerbajdzsán viszont nem orosz területi követelésektől vagy orosz inváziótól tart, Oroszországnak ugyanis nincsenek ilyen szándékai: Azerbajdzsán számára a problémát az jelenti, hogy Örményország Oroszország szoros szövetségese, mindketten a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ) tagjai, amely éppen a kazahsztáni tüntetések leverésében jelent meg először élesben katonai szövetségként. Bár a KBSZSZ messze legnagyobb erejét Oroszország adja, a többi ország, köztük Örményország is küldött békefenntartókat az országba. Ráadásul a KBSZSZ elnöki pozícióját éppen Örményország tölti be, ezért Nikola Pasinján örmény miniszterelnök volt az, aki bejelentette, hogy a katonai szövetség csapatokat küld Kazahsztánba.
A KBSZSZ, s így az orosz–örmény kapcsolatok megerősödése jogosan kelt félelmet Azerbajdzsánban, annak ellenére is, hogy 2020-ban Örményország hiába kérte az eurázsiai katonai szövetséget, hogy avatkozzon be mellette a hegyi-karabahi háborúban, ez nem történt meg. Ehelyett Oroszország maga igyekezett megoldást találni a konfliktusra úgy, hogy békeközvetítőként lépett fel, elismerve az Azerbajdzsán által megszerzett hegyi-karabahi területek azeri fennhatóságát. Emellett egy 2000 fős orosz békefenntartó kontingens is érkezett a területre, és ők biztosítják az Azerbajdzsán nagyobbik része, illetve az Irán és Örményország közé ékelődő nahicseváni exklávéja közötti azeri átjárást is. A békeegyezmény szerint az orosz békefenntartók 2025-ig állomásoznak a régióban, utána újabb megegyezést kellene kötni.
A helyzet azonban továbbra is feszült, Azerbajdzsánnak pedig alapvető problémái vannak Oroszország békefenntartói szerepével. Először is, a 2000 orosz békefenntartónak nincs formális mandátuma, Moszkva egyszerűen külső közvetítőként érkezett a két volt szovjet tagköztársaság közötti konfliktusba. Míg a katonailag jóval gyengébb Örményországnak nagyon más lehetősége nem volt, mint menteni a menthetőt, és orosz segítséggel legalább valamennyit megtartani a döntően örmények lakta Hegyi-Karabahból, addig Azerbajdzsán azért fogadta el az orosz közvetítést, mert így a „szakadár tartomány” nagy része fölött már nemcsak jog szerint, hanem ténylegesen is felügyeletet szerezhetett.
A MOSTANI HELYZETET AZONBAN CSAK ÁTMENETINEK TARTJA, ÉS SZERETNÉ LEZÁRNI A BÉKEFOLYAMATOT, AMIRE VISZONT MOSZKVA EGYELŐRE NEM HAJLANDÓ.
Vlagyimir Putyin orosz elnök korábban ki is jelentette, hogy Hegyi-Karabah státusza továbbra is bizonytalan.
Hegyi-Karabah miatt Oroszország és Azerbajdzsán között több diplomáciai pengeváltás is történt. Egy orosz kormányzati pályázati kiírásban például szerepelt a „Hegyi-Karabah Köztársaság” név, ami Azerbajdzsán számára elfogadhatatlan, és ezt jelezte is Moszkvának, ahonnan azt válaszolták, „technikai hiba” történt, az online kiírást azonban később sem javították. A Putyint támogató nacionalista pártvezér, Vlagyimir Zsirinovszkij pedig egy interjúban azt mondta, Alijev azeri elnöknek nincs joga ferde szemmel nézni az orosz katonákra, és egyébként is, Joe Biden amerikai elnök két hét alatt megbuktathatná, ha akarná, és ettől csak Moszkva menthetné meg, ahogy korábban Pasinján örmény kormányfőt is megmentette. Baku a nyilatkozat után bekérette az orosz nagykövetet.
Azerbajdzsán azt szeretné elérni, hogy Hegyi-Karabah teljesen az ő ellenőrzése alá kerüljön, ahogy formális ellenőrzést akar az ország nagyobbik részét a nahicseváni exklávéval összekötő Lachin-korridor fölött is. Elemzők szerint a kitűzött 2025-ös dátumig maradhat a status quo, utána azonban Baku vétóval élhet az orosz békefenntartók maradásával szemben, ami újra kiélezheti a konfliktust, ha csak addig ki nem éleződik. Putyin mindenesetre tavaly november végén vendégül látta Alijevet és Pasinjánt, külön-külön, majd együtt is tárgyalva kettőjükkel. Bár mindkét vezető pozitív és nyitott tárgyalásokról beszélt, alapvető eredményt továbbra sem sikerült elérni.
Török kapcsolat
Törökország az utóbbi időben igyekszik jó viszonyt fenntartani Oroszországgal, miközben érdekeik számos ponton ellentmondanak egymásnak. Törökország a NATO tagja, a szövetség második legnagyobb haderejével rendelkezik, és a Boszporusz ellenőrzése révén lényegében tőle függ, hogy orosz hadihajók kijuthatnak-e a Fekete-tengerről a Földközi-tengerre. A kaukázusi konfliktusokban is szemben áll egymással Törökország és Oroszország: míg ugyanis Moszkva Jereván szövetségese, Törökország a történelmi és kulturális hasonlóság miatt – mindkét nép türk nyelvet beszél és muszlim vallású – Azerbajdzsán hagyományos támogatója. Ankara aktívan támogatta Bakut a hegyi-karabahi konfliktusban is.
Örményország és Törökország nemcsak Azerbajdzsán miatt van rossz viszonyban egymással, hanem az Oszmán Birodalomban 1915 és 1917 között történtek miatt is, amikor is 1,5 millió örményt gyilkoltak meg. Örményország ezt népirtásnak tartja, Törökország viszont tagadja, hogy genocídium történt volna. A két ország között az 1993 óta nincs diplomáciai és kereskedelmi kapcsolat, múlt pénteken azonban különmegbízottjaik útján tárgyalóasztalhoz ültek a helyzet rendezése érdekében – Moszkvában. A tárgyalások első körét a török külügyi tárca pozitívnak és építő jellegűnek nevezte, ráadásul a Pegasus török légitársaság februártól charterjáratot indít Isztambul és Jereván között. A kapcsolatok normalizálódásához azonban még többkörös tárgyalásokra lesz szükség.
Bár Törökország nyilatkozataiban igyekszik távolságot tartani az Oroszország és a Nyugat konfliktusától – nemrég nyugalomra intette a feleket –, és nyíltan nem beavatkozni az ukrán válságba, saját gyártású Bayraktar TB2 harci drónokat adott el Ukrajnának, amelyeket az ukrán hadsereg be is vetett a donbaszi szakadárok ellen.
A két ország megegyezett abban is, hogy ugyanilyen drónokat egy Kijev melletti üzemben is gyártani fognak. Az Ukrajna és Törökország közötti katonai üzlet aggodalmakat keltett Moszkvában, Mevlut Cavusoglu török külügyminiszter azonban még tavaly október végén úgy nyilatkozott, Törökország nem vádolható a dróntámadás miatt, hiszen már eladta a drónokat Ukrajnának.
A Fekete-tenger és a Kaukázus térségében tehát számos gócpont van, amelyek mind-mind a feszültségek eszkalációjával fenyegetnek. Ráadásul a kaukázusi országok között ott van Grúzia is, amellyel Oroszország 2008-ban rövid háborút vívott, melynek eredményeként orosz csapatok vonultak be két grúziai szakadár régióba, Dél-Oszétiába és Abháziába, és mind a mai napig ott állomásoznak. Grúzia ugyancsak szeretne bejutni a NATO-ba, de Oroszország Ukrajnával együtt Grúzia felvételét is vörös vonalnak tekinti. Egy esetleges ukrajnai orosz invázió minden bizonnyal a térség konfliktusos viszonyaira is hatással lenne.