A magyar jog hivatalosan nem bünteti sem az erotikus szolgáltatást árulókat, sem az azt igénybe vevőket. Magyarország sem az utóbbiak büntetését sürgető modellt, sem a prostitúció liberalizációját nem tartja elfogadhatónak, ráadásul a kérdés tabunak számít – áll az e heti HVG-ben.
A keresletet akarja visszaszorítani az Európai Parlament a szexpiacon, bízva abban, hogy ezzel a kínálat is csökkenni fog. A Maria Noichl német szociáldemokrata képviselő nevéhez fűződő, szeptember közepén elfogadott állásfoglalás szerint a szexuális szolgáltatásokat igénybe vevő klienseket is büntetni kellene, nem csak a futtatókat.
Ez, a több európai országban már bevált úgynevezett svéd modell a Női Érdekérvényesítő Szövetség önkéntese, Juhász Borbála szerint működhet, mert a „vásárlók” tudata formálható. Ám ezzel nem mindenki ért egyet. A Noichl-javaslat közel sem konszenzusos elfogadása is erről árulkodik, a fideszesek és a jobbikos Gyöngyösi Márton tartózkodtak.
A prostitúció szabályozása körüli európai vita egyébként a svéd és a holland modell – utóbbi nem fogadja el, hogy a szexmunka erőszak lenne – szembenállásában fejeződik ki, azonban a kettőnek van egy közös pontja: az emberkereskedelem és az erőszak áldozatainak védelme.
Ahol a prostitúció liberalizációja mellett döntöttek, Juhász szerint a regisztráltan dolgozók tíz-hússzorosára tehető az illegálisan futtatott nők száma. Magyarország számára azonban valószínűleg bármelyik modell bevezetése előrelépés lenne, hiszen mindkettő fókuszál az áldozatsegítésre, fontos jogi és egészségügyi reformokat feltételez. Ám
itthon ez a téma tabu.
Mivel a magyar jogrend hivatalosan nem bünteti sem az erotikus szolgáltatást áruló, sem az azt igénybe vevő személyeket, a hatóságok leginkább a szexmunkásokat vegzálják, bírságolják meg, a velük szemben elkövetett bűncselekmények bejelentését a tapasztalata szerint jellemzően figyelmen kívül hagyják.